MIKOLA SÁNDOR

[fizikus-pedagógus, az MTA]
[Péterhegy, 1871. április 16.- Nagykanizsa, 1945. október 1.]

Bevezetés:

Mikola Sándor nevével leggyakrabban a róla elnevezett fizikaversenyeken találkozhatunk, illetve az, ami elsőként eszünkbe jut róla, az a Mikola cső, ami egy olyan buborékos cső, amelyet az egyenletes mozgás tanulmányozására hozott létre. Munkásságáról, kutatásairól kevesebbet tudunk, hiszen ő maga is tanárnak tartotta magát, és 31 évig tanított. Emellett tankönyveket írt, majd tanári munkája elismeréseként gimnáziumi igazgatói címet kapott. A tanulók túlterheltségének megoldását a megfelelő szellemi és testi alapok megteremtésében látta. Kiváló pedagógus volt, tudományos munkássága főként a hangtanra és a dielektrikumok fizikájára terjedt ki. Kutatásai a lemezek és húrok rezgéseire, a katoforézisre, az elektromos kisülésekre és a szigetelő anyagok tulajdonságaira vonatkoznak. A szilárd testek rezgésszámának meghatározására szolgáló fonoszkóp-ja külföldön is ismeretes. Ő állapította meg először, hogy a szigetelő-lapok polározottsága állandóvá tehető.  Foglalkozott a fizika ismeretelméleti kérdéseivel is. Kísérleti eszközöket tervezett. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat a fizikatanítás elmozdítása érdekében 1961-ben Mikola Sándor emlékdíjat alapított. Bár perspektívikusan indult tudományos pályája, (eredményesen tanulmányozza a dielektrikumok állandó polározását, foglalkozott az un. Lichtenstein-figurák kialakulásával, stb.), a magyar kultúrtörténetbe mint a legkiválóbb középiskolai fizikatanár vonult be. A korszerű fizikaoktatás kimunkálója. Tanítványai között találjuk az atomkorszak több első emberét.

Gyermekkora, tanulmányai:

Mikola Sándor az akkoriban a Vas megyéhez tartozó vend vidéki Péterhegyen jött világra, s a közeli Körtvélyesen járt elemi iskolába. 12 évesen költözött át a soproni evangélikus líceumba. Szorgalmas, lelkes tanuló volt, s a matematika, illetve a fizika iránti szeretete már ekkor is látszott. Sopronban a fegyelem, a tanárok képzettsége, szaktudása hatott rá leginkább, de itt ismerkedett meg az antik irodalommal is, s próbálhatta ki bimbódzó írói, szerkesztői képességeit is. Felsős diákként már többször is szerepet vállalt a Magyar Társaság önképző körében különböző dolgozataival. Az iskolai életből is kivette részét, a gyorsírókör elnöke volt, három évig szerkesztette a kör havi lapját. Nyelveket is tanult: elsajátította a görög, a latin, a francia, az angol és a német nyelv sajátosságait is, amit arra használt, hogy külföldi szaklapokból tájékozódjon, fordítson, s ismerje meg a külföldi helyzetet. Az érettségi után, 1891-ben iratkozott be a budapesti Tudományegyetemre, ahol matematikát és fizikát hallgatott. 1895-ben publikálta első cikkét. Tanárai közül Eötvös Lóránd volt rá a legnagyobb hatással, sok későbbi kísérletének alapjait fedezhetjük fel az ő laborjaiban.

Munkássága:

Az újabb állomás 1897 augusztusában érkezik el, ekkor lesz ugyanis a budapesti evangélikus gimnázium segédtanára, ahol is számtant, mértant, és szépírást tanított. 1898-tól már rendes tanárként dolgozott lelkesen, gellérthegyi helyszínrajzolásokat és esti csillagmegismerő kirándulásokat szervezett diákjainak. Munkájába mindig lelkesen vetette magát, s bármit csinált is, a háttérben mindig ott volt a háttérben célja: a teljes középiskolai tananyag és módszer megreformálásának kivitelezése. Tanári személyisége híd volt a két nagy tudósgeneráció között, amelyet egyfelől Eötvös, másfelől Nobel-díjas tudósaink képviselnek. Mikola „Nobel-díjasokat nevelő” munkáját Rátz László (1863–1930), a Fasori Evangélikus Gimnázium matematikatanára tette teljessé. Együtt, egymást kiegészítve érték el azt az oktatási sikert, amelyre se korábban, se később magyar gimnáziumban nem volt példa: az angol példa alapján kidolgozták a munkáltató matematika tanítás módszerét és tananyagát. Mikola és Rátz egyik leghíresebb tanítványa Wigner Jenő (1902–1995). Részt vett a világ első atomreaktorának tervezésében. Az atommagok és az elemi részek elméletének fejlesztéséért, kivált az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért Nobel-díjat kapott.  Sok időt szentelt természetesen a fizika tanításának megreformálásának is. Fontos szerepet tulajdonított a fogalmak helyes meghatározásának, és annak, hogy "úgy kell a tanulót vezetni, hogy a tények hatása alatt az absztrakciók benne önmaguktól kifejlődjenek." Az új gyakorlat kialakítása érdekében múzeumlátogatásokat, kirándulásokat, gyakorlatokat, mérést, sportolást és a zenélést javasolta. Így, az átfogó "reform" kidolgozásával és kivitelezésével vált a hazai fizikatanítási gyakorlat úttörőjévé. A megvalósítás lehetősége akkor jött el, amikor az evangélikus gimnázium új épületbe költözött, ahol is a fizika részlegnek már három terem jutott (egy előadó-, egy előkészítő- és egy szertárterem). És a tanári kar még két helyiséget kért: egyet a nebulók gyakorlatai részére, s egyet tanári dolgozószobául. 31 éves tanári pályája elismeréseképpen 1928-ban gimnáziumi igazgatói, majd 1933-ban tankerületi főigazgatói címet kap, ahonnan is 1935-ben, egy 38 éves tanári pályával a háta mögött vonult nyugdíjba. Renner János írja róla: "Minden tekintetben igazi vezetője volt az iskolának. Nagy körültekintéssel irányította az iskola szellemi munkáját..." 1941-ben a Királyi Magyar Természettudományi Társulat kiadta „A Fizikai megismerés alapjai” című ismeretelméleti munkáját, melynek korszerűsége a mai olvasót is meghökkenti. Tudományfilozófiáján, fizikai világképén az azóta eltelt majd' 70 év újabb tudományos eredményei már nem változtathattak.

Érdemes néhány mondatban részletesebben is megnézni, mi is tulajdonképpen az úgynevezett Mikola cső, amely nevét őrzi. A Mikola-cső egy hosszú, színes, vízzel töltött, a vízszintestől a függőlegesig változtatható helyzetű üvegcső, amelyben egy buborék mozoghat. Megfelelő csővastagság és buborékméret esetén a buborék elég lassan mozog és nagyon hamar felvesz egy-a cső helyzetétől függő-egyenletes sebességet. A Mikola cső az egyenesvonalú egyenletes mozgás szemléltetésére való kísérleti eszköz. Kezelése rendkívül egyszerű , ezért a diákok korán elsajátíthatják a kísérletezés, jegyzőkönyvkészítés alapvető módszereit.

Utolsó évek:

A vendvidék visszacsatolásakor hazatér szülőföldjére, majd később politikai tevékenysége miatt táborba hurcolják. 1945 szeptemberében szabadul, lázas betegen, a tábor testi és szellemi megviseltségével a nyomában. Nagykanizsára megy, ahol Reményik Lajosék lakásában kicsit összeszedi magát. Egy éjjel önkívületi állapotba került, majd a kórházban meghalt.

Publikációi:

• Az Uránia folyóirat szerkesztője. (1911 – től)
• Mathematikai szünórák (Pozsony 1903);
• A középiskolai mathematikai tanítás reformja (Beke Manóval, Budapest 1909);
• Az infinitezimális számítások elemei a középiskolában (társszerző: Rátz L., 1910);
• A fizikai alapfogalmak kialakulása (1911);
• Abhandlungen über die Reform des mathematischen Unterrichts in Ungarn (Beke Manóval, Leipzig 1911);
• A függvények és az infinitezimális számítások elemei (társszerző: Rátz L., 1914).
• Mathematikai és Physikai Lapok szerkesztője (1916-1924-ig)
• Domovina c. vend lap szerkesztője (1920-23-ig)

A Magyar Tudományos Akadémia 1921.-ben levelező tagjául választotta. Tudományos kutatásairól szóló referátumok hazai és külföldi szaklapokban jelentek meg. Írt számos ismertető cikket és tankönyvet: Fizika a középiskolák III. oszt. és Fizika a középiskolák VII. és VIII. oszt. számára (1926).

FORRÁSOK:

Internet:

• www.mimi.hu
• www.wikipedia.hu
• www.puskas.hu
• www.magyarok.sulinet.hu
• www.omm.hu
• www.mszh.hu

• Vermes Miklós: Mikola Sándor (Fiz. Szemle 1961)
• Életrajzi Lexikon
• Tolnai Nagylexikon
• Révai Lexikon
• Dobos Krisztina, Gazda István, Kovács László: Mesterek & tanítványok: A fasori csoda (Rátz László,Mikola Sándor,Wigner Jenő,Neumann János) - 2002

A gyűjtőmunkát végezte és összeállította: JOE