Juh

A kutatók a juh ősének az Eotragust tekintik, mely egész Eurázsiában elterjedt. A vadjuhok 5 fő csoportba sorolhatók: muflon /Ovis ammon musimon/, keleti vadjuh /Ovis ammon arkal/, argali /Ovis ammon ammon/, kanadai vadjuh /Ovis ammon canadiensis/, nivicola /Ovis ammon nivicola/. A juhot az elsők között háziasították Elő- és Közép-Ázsiában, innen terjedt tovább Európába és Afrikába. A domesztikáció során kialakult a csökevényes, hosszú és lelógó fül, szapora tej-, hús-, gyapjútermelésre specializálódott fajta. Megkülönböztetünk rövid /13 csigolya/ és hosszú /35 csigolya/ farkú egyedeket.

Elnevezések: jerke, kos, ürü, szopósbárány, választott bárány, toklyó.

A juhfajtákat csoportosíthatjuk:

1. Merínó fajtacsoport

A merínóknak folyamatosan, kiegyenlítetten növő gyapjuk van. A bőrben sok faggyú és izzadságmirigy található, mely védi a gyapjúszálakat. A testfelületen sűrű ráncok és nagy bőrredők találhatók.

1/a. a merínók posztógyapjas változatai

- elektoral: kis testű (kb. 30 kg), 1-2 kg zsírbanyírt finom gyapjút ad

- negretti: zsíros gyapjút növesztő változat

- elektoral-negretti: az előzőek keresztezése

Ezek a fajták a köztenyésztésben nem szerepelnek, kiszorította őket a fésűs merínó fajta.

1/b. Fésűsgyapjas merínók

Gyapjú hasznosítású juhfajták, de hústermelésük is számottevő. Az anyák testtömege 45-55 kg, a kosok 70-90 kg. Fejlődésük közepes, szaporaságuk jó. A nyírott gyapjú tömege az anyáknál 7-10 kg, a kosoknál 8-15 kg. Tejhozama közepes 10-15 liter.

1/b/1. Magyar fésűs merínó

- kialakítás: racka, német parlagi, francia rambouillet

- nagy alkalmazkodó és ellenálló képesség

- gyapjútermelésük megfelelő, 4-6 kg/év

- húsa ízletes, évi tejhozama 50-60 l

1/b/2. Francia fésűs merínó (rambouillet)

- XVI. Lajos idején alakították ki ezt a fajtát

- az anyák szarv nélküliek, a kosok szarvaltak

- elsősorban gyapját hasznosítják (anya 4-7 kg, kos 7-10 kg), de hústermelés is számottevő, tejhozama 10-15 l

1/b/3. Aszkániai merínó

- amerikai rambouillet és orosz merínó keresztezése, melynek célja a nagyobb élősúly, a hosszabb törzs és a mérsékelt ráncosság

- a kosok szarvalta, élőtömege 100-120 kg

- bundája tömött, benőtt, edzett

- szilárd alkat, nagy nyírótömeg, nagy testtömeg

- kiváló hústermelő képesség

1/b/4. Kaukázusi merínó

- aszkániai merínó és amerikai rambouillet keresztezése

- nyakon 2-3 ránc, nagyfokú benőttség

- anyák nyírótömege 6-7 kg, kosoké 22 kg

- bundájának minősége kifogásolható

1/b/5. Sztavropoli merínó

- kaukázusi anyák és ausztrál médium típusú kosok keresztezése

- jó küllemű, szilárd fajta

- jól szaporodó és tejelő

1/c. Húsmerínó fajták

E fajtáknál a hústermelés került előtérbe, de a gyapjútermelés is megfelelő.

1/c/1. Francia húsmerínó /merino precoce/

- fésűs merínó és leicester fajta keresztezése

- csontozata finom, gerince húsos, a combok teltek

- húsa nem faggyús, tejtermelése szerény

- a bőre sima, nem ráncolt

1/c/2. Német húsmerínó

- viszonylag nagy testméretű, jobb szervezeti szilárdsággal rendelkező, megfelelő szaporaságú fajta, amely jól honosul

- csontozata erőteljes, a bőr sima

- kiváló hústermelő, de gyapjútermelései is jelentős (4-6 kg)

- két fajtaváltozat: ex-NDK (jó húsformák, nagy testtömeg, tisztagyapjú termelés); ex-NSZK (nagy hústermelő képesség, korábban érik)

1/c/3. Texel

- már a rómaiak is tenyésztették

- Angliában és Hollandiában terjedt el

- csontozata erős, gyapja fehér az orra fekete

- ikreket ellő, jó báránynevelő

1/c/4. Ile de France

- a XVIII. sz-ban Fr.o-ban tenyésztették ki

- gyapjútermelése 3-4 kg/év

- értékes húsformákkal rendelkezik, de tejtermelése is jó

- takarmányértékesítése kiváló

1/c/5. Angol down juhok

- a XVIII. Sz-ban alakult ki fekete fejű juhokból

- hízékony típus, korán érik

- southdown, hampshire down, oxfordshire-down – ezek a fajták gyors fejlődésűek

- feje és lábai sötét szürkés barna, fekete vagy csokoládébarna, a gyapjú fehér

- húsa ízletes a rostok finomak, több faggyút tartalmaz, mint a merínó

- fiatal korban igényes a takarmányozásra

1/c/6. Suffolk

- hosszú lógó fül, fényes fekete fej, lábszára alul csupasz és fekete, törzse izmolt

1/c/7. Berrrichon du Cher

- a XVIII. Sz-ban Fr.o-ban alakították ki

- két fajta: Berrichon du L Indre /szapora, jó tejelő/, Berrichon du Cher /jó húsformák/

- szapora fajta, az ikerbárányokat könnyen felneveli

- korán érik, jó tejelő

- gyapjának minősége közepes

- keresztezésre alkalmas, jó takarmányértékesítő

2. Tejelő és szapora fajták

A nagy szaporaságnak feltétele volt a bőséges tejelő képesség. Gyapjú és hústermelő képességük nem számottevő. Gazdasági értéke a nagy tejtermelés és a nagy szaporaság.

2/a. Fríz

- Északi tenger partvidékéről származik

- nagytestű, durva gyapjas lapály juhból nemesítették ki

- könnyen fogamzó, 90%-ban ikreket ellik

- naponta 2-5 liter tejet ad, zsírtartalom 6%, fehérjetartalom 5%

- nehezen honosodik

2/b. Awassi

Mezopotámiai ősi, zsírfarkú, kevertgyapjas juh. Lelógó fülei, arca, lábai kávébarna színűek.

- egyes ellés a jellemző

- a bárányok gyors növekedésűek

- 220-260 laktációs nap, 400 kg tej

2/c. Pleveni feketefejű

- bolgár nemesítés

- jól honosodik

- tejtermelés 200-500 l

2/d. Romanov

A Volga mentén tenyésztették ki, a legjobb irhát adó juh fajta. Vedlésre hajlamos, ezért évente kétszer nyírják.

- fejen, végtagokon fényes fekete fedőszőrzet

- gyapjútermelése nem számottevő

2/e. Finn landrace

Eredetileg az ősi finnországi parlagi fajtából alakították ki, hazánkban honosítása nehéz.

- 2-4 bárányt is képes szoptatni

- zsigeri szervei fejlettek

- jól ivarzik, kitűnően fogamzik és jól tejel

- szaporasága nagy, fejlődése gyors, korán érik

3. Egyéb fajták

3/a. Corriedale

- merínó anya + leicester, lincoln és romney kos

- Új-Zélandról származik

- szapora fajta

- számos fajtaváltozat

- kimondottan gyapjútermelésre

3/b. Karakül

- SZU-sivatagos legelőiről

- zsírfarkú, kevertgyapjas juh

- közepes fejlődési képességű és szaporaságú fajta

- kimondottan prémtermelő

4. Hazánkban tenyésztett fajták

A honfoglaláskor behozott juhok mind keleti eredetűek, de típusuk és testtömegük nem egységes.

4/a. Racka

- jellegzetes dugóhúzószerűen csavarodó szarvak mindkét nemnél

- fekete és fehér színváltozat

- lassú fejlődésű, nem szapora, vegyes hasznosítású

- nyírótömeg kicsi, tejhozam 40-50 l

- húsa ösztövér, rágós, könnyen faggyúsodik

- igénytelen, extrém időjárási viszonyokat jól tűrő fajta

4/b. Cigája

- Kis-Ázsiai eredetű, Duna-Tisza közén fordul elő

- vegyes hasznosítású

- bundája fehér, fekete foltokkal

- edzett, ellenálló fajta

4/c. Cikta

- magyar ősi juh, svábok hozták be a XVIII. Sz-ban, Tolna és Baranya megyébe

- kihalt

csoportok	Fontosabb fajták
I. Rövidfarkúak /Brachycerae/	Romanov
	Finn landrace
	Friz
	Texel
II. Zsírfarúak /Steatopygae/	Aisszari
	Szomáli
III. Zsírfarkúak /Platicerae/	Edelbajevi
	Karakül
	Awasi
	Khiosz
IV. Hosszúfarkúak	Cigája
	Angol rövid- és hosszúgyapjasok
	Merínók