Orvosok és más egészségügyi szakemberek számára már-már elcsépeltnek tűnik a tüdőrákkal foglalkozni, hiszen a sokféle felvilágosító tájékoztatás, cikkek, internetes oldalak között a tüdőrák fogalma, jelentősége, megelőzése, rizikótényezői (főképpen a dohányzás) az első helyen olvashatók. Ennek ellenére mintha süket fülekre találna minden intelem és javaslat. Mégiscsak kell tehát beszélnünk erről a betegségről, mindaddig, amíg a megbetegedők és az elhalálozottak száma nem csökken.

Világszerte a tüdőrák okozza a legtöbb halálozást és a legtöbb rákos megbetegedést. Egyes statisztikai adatok szerint Magyarországon évente kb. 6000 új tüdőrákos megbetegedés észlelhető, az életkort tekintve a csúcs a 60 éves korosztálynál mutatkozik, de 50–70 éveseknél a leggyakoribb. A halálozási adatokat tekintve: 2001-ben Magyarországon 5741 férfi és 2161 nő halt meg tüdőrákban, ez az összes rákféleségben elhunytak 23,7%-a. A férfi nem esetében ez a vezető halálok a daganatos megbetegedések között, míg nőknél a harmadik helyen áll az emlő és a vastagbél daganatai után.

A sokat emlegetett dohányzás

Sajnos napjainkban a megbetegedő nők száma egyre emelkedik, köszönhetően a körükben egyre inkább terjedő dohányzásnak. A betegség ugyanis egyértelműen elsősorban a dohányzással hozható összefüggésbe: amerikai adatok szerint a tüdőrákos betegek 85%-a aktív, míg kb. 5%-a passzív dohányos. Vizsgálati adatok támasztják alá, hogy napi 1 doboz cigaretta elfogyasztása férfiak esetében tízszeresére, nők esetében ötszörösére növeli a tüdőrák kialakulásának kockázatát. Napi két doboz elszívásakor ez a rizikó akár 20-30-szorosra is emelkedhet.

Tehát a legfontosabb feladat a megelőzés érdekében először is a dohányzás elhagyása lenne, de a nagyszabású kampányok nem hoznak sikereket, a dohányosok száma nem csökken; a dohányosok nem akarnak leszokni a cigarettáról, vagy a látszatra adva szivarra, pipára gyújtanak, illetve „könnyű” cigarettákat vásárolnak. Mindezek persze teljesen hiábavalók, nem védenek a magasabb rizikótól.

Betegségek, külső elváltozások

Azt is viszonylag kevesen tudják, hogy a dohányzás nemcsak a tüdőrák kockázatát, hanem sok más betegségét növeli: így például a szájüregi, nyelőcső-, prosztata-, gyomor-, húgyhólyag-, hasnyálmirigy-, méhnyakrákét is; sőt, komoly tényező a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásában (gondoljunk a szívinfarktusra), illetve számos súlyos, idült légzőszervi betegséget is okoz (krónikus hörghurut, asztma stb.).

A dohányosok számos külső átalakuláson is „átesnek”: jellegzetes bőrszínük lesz (szürkés-sárgás), körmük is jellemzően változik meg (úgynevezett óraüvegköröm), dobverőujjuk alakul ki, sárgásan elszíneződik a foguk, és sajátos, kellemetlen leheletük lesz. Mindezeket sorolhatnánk még tovább, de ijesztésképpen talán ennyi is elegendő. A dohányzás–nem dohányzás kérdése mindig heves érzelmeket vált ki; mindenesetre sajnos mi, magyarok dobogósak vagyunk a világon a cigarettafogyasztást tekintve: megszereztük a bronzérmet.

A tüdőrák fajtái

Tüdőnk a légzőszervünk része, a mellüregben található, két félből áll. Ezeket kisebb részekre (lebenyekre) osztjuk, a jobb fél három, a bal két lebenyből áll. A tüdő feladata a légzési gázok cseréje, oxigén felvétele, szén-dioxid leadása, ami a léghólyagocskákban és az azt körülvevő erekben történik. A légzés során ugyanis a levegő az orron vagy szájon keresztül érkezve, a torok–gége–légcső útvonalon halad a tüdő léghólyagocskái felé. A légcső két főhörgőre oszlik, majd azok kisebb hörgőkre, hörgőcskékre, elérkezvén a léghólyagocskáig. Ezek, valamint az őket körülvevő hajszálerek falán keresztül megtörténik a gázcsere, az oxigén felvétele. Belégzéskor a tüdő kitágul, a léghólyagocskák friss levegővel telnek meg, míg a kilégzés során az elhasznált levegő távozik.

A tüdőrákokat növekedésük és terjedésük alapján két fő csoportba oszthatjuk: egyikük az úgynevezett kissejtes tüdőrák, mely igen agresszív, gyors növekedésű és terjedésű betegség. Nevét onnan kapta, hogy mikroszkóppal vizsgálva kerekded vagy elnyúlt, úgynevezett zabszemsejtes; ez a rákfajta mintegy 20%-ban észlelhető. Másik csoportja a nem kissejtes, ez adja a többi, mintegy 80%-ot. Három típusa ismeretes: laphámrák, adenokarcinóma és nagysejtes. A típusok eltérő tulajdonsággal rendelkeznek agresszivitás (növekedés, terjedés) és szövettani típus tekintetében.

Vizsgálatok

A tüdőrák korai felismerése nehéz, hiszen kezdetben nincsenek tünetek, s a mellkas röntgenvizsgálata sem mutat eltérést. Amikor a tünetek megjelennek, és a röntgen is eltérést mutat, sajnos a folyamat már igen előrehaladott. A gyanút keltő tünetek esetén a kivizsgálás során a beteget alaposan kikérdezi az orvos a családban előfordult betegségekről (rákos megbetegedések, tüdő- és szívbetegségek stb.), majd a foglalkozási körülményeiről (szerepelhet-e a rák kialakulásában valamilyen rákkeltő anyag), a dohányzásról (leszokott, mennyit szívott és mit stb.), illetve az előforduló ismert betegségeiről (pl. gyakori tüdőgyulladások stb.). Fontos a beteg tüneteinek alapos ismerete.

A kivizsgálás során mellkasi röntgenvizsgálat, vérvétel, valamint szükség esetén mellkasi CT- (komputertomográfos) vagy MR- (mágneses rezonancia-) vizsgálat történik. Alapos gyanú esetén bronchoszkópos vizsgálatot végeznek, melynek során a légutakba vékony, rugalmas csövet vezetnek be, s így még szövetmintát is tudnak venni. A vizsgálat a már jól ismert gyomor- vagy vastagbéltükrözéshez hasonló. Amennyiben a rákos folyamat miatt a mellüregben folyadék gyűlik fel, ennek a leszívása, majd a leszívott folyadék vizsgálata is megtörténik. Új vizsgálati módszer a PET, mely egyelőre még nem hozzáférhető széles körben.

Terápia

A tüdőrák kezelésében a műtétnek, a kemoterápiának, valamint a sugárterápiának van szerepe. A műtét során – a daganat elhelyezkedésétől és kiterjedésétől függően – eltávolíthatják a tüdőszövet kis részét, az egész tüdőlebenyt, vagy akár az egyik tüdőfelet is. Természetesen a műtéti elbírálásnál nagyon fontos a daganat típusa, nagysága, elhelyezkedése, a stádiumbeosztás és a beteg életkora, egészségi állapota: vagyis a beteg alkalmas-e egyáltalán a műtéti beavatkozásra.

Sugárterápiát végezhetnek műtét előtt a daganat kisebbítésére, műtét után a daganatos „maradék” elpusztítására, vagy akkor, ha a műtét valamilyen okból nem végezhető el. Műtét után, ha szükséges, gyógyszeres terápia is szóba jön.

Gyanút keltő tünetek

Tudnunk kell, hogy a tünetek a dohányosok nagy részében csak kisebb-nagyobb mértékben észlelhetőek, így nem törődnek vele, nem tekintik intő jelnek. Nézzük ezeket: gyakori köhögés; köpetürítés, véres köpet megjelenése; légszomj, nehézlégzés; tartós rekedtség; gyakori, visszatérő tüdőgyulladások; esetleg mellkasi fájdalom. A daganat terjedése folytán a tüdőhöz közeli idegek is nyomás alá kerülhetnek, így válltáji fájdalom, karfájdalom alakulhat ki. Távoli áttétek miatt látászavar, fejfájás, zavartság, epilepsziaszerű rosszullétek, hátfájás, székelési és vizelettartási zavarok stb. jelennek meg.

Megelőzés, kockázatcsökkentés

Az első és legfontosabb a dohányzás teljes elhagyása, melynek szerepéről már részletesen szóltunk. A második megszívlelendő teendő a rendszeres szűrővizsgálatokon való részvétel (vonatkozik ez a tüdőszűrésre, de valamenynyi széles körben terjesztett szűrővizsgálatra, így a nőgyógyászati, urológiai, bélrendszeri szűrővizsgálatokra is). A páciens minden évben legalább egyszer jelenjen meg háziorvosánál még panaszmentes esetben is, kérje a részletes fizikális vizsgálatot, és beszéljen a családi és saját rizikófaktorairól és betegségeiről. Ismeretes az is, hogy a táplálkozással is sokat tehetünk az egészségünkért: a magas zsírtartalmú ételek mennyiségét csökkentsük, és együnk zöldségeket, gyümölcsöket: a bennük lévő vitaminok védenek a rákos betegségek ellen.