A falusi társadalom rejtett kapcsolatai

Készítette:

Letenyei László

(Készült a “Rendszerváltás után” c. kutatási program keretében, 1993-ban.)

Az adatgyűjtésben részt vettek:
Czibere Károly
Kovács Róbert
Tábori Tamás

Tartalom

I. Bevezetés

II. Az adatgyűjtés és az elemzés módszerei

II.1. Kísérleteink a háztartások kapcsolathálóinak megragadására

A kérdőív:

A húsvéti locsolkodás rituáléja

II.2. Az elemzés kategóriái

A megkérdezettre vonatkozó adatok

A kapcsolatok másodlagos ismérvei

III. Makroszintű megközelítés

III.1. Mentális térképek és társadalmi kapcsolatok

III.2. Társadalmi csoportok kapcsolatai

III.3. Életciklus és kapcsolatháló: Csajanov új értelmezése

III. 4. A teljes háló vázlata

IV. A kapcsolatháló mikroszintű elemzése: az ego-hálózatok

IV.1. Logikai felosztás

IV.2. Klaszterelemzés

IV.3. A betelepülők társadalmi kapcsolatai Ököritófülpösön

IV.4. Az ego-hálók strukturális jellegzetességei a lakhely szerint Ököritófülpösön

V. Összefoglalás

I. Bevezetés

1992-ben Ököritófülpösön végzett első terepmunkánk során a helyi társadalom feltérképezésére és megértésére egy rétegződés-modellt állítottunk fel, amely az átalakuló falusi társadalom szereplőit vizsgálta és osztályozta néhány releváns szempont alapján. A korábban már bemutatott modell (1) legfőbb érdeme, hogy a helyben követett a gazdálkodási stratégiák tipológiája alapján áttekinthető, logikus értelmezési keretet nyújt a falu társadalmának leírásához.

Ez az osztályozás, bár sok kérdésre választ adott, újabbakat is felvetett: hol húzódnak a csoportokat elválasztó határok? S ha egyáltalán léteznek ilyen határok, mekkora az átjárhatóság a csoportok között?

A további kutatások során két irányba indultunk el.

Egyrészt gyűjteni kezdtük a falun belüli társadalmi töredezettségre, megosztottságra vonatkozó kifejezéseket, hogy a továbbiakban a falusiak kategóriáival írjuk le a társadalmi rétegződést. (2) Azt tapasztaltuk, hogy a saját szempontjaink szerint képzett csoportmeghatározások akkor voltak jók, ha tartalmilag egybeestek a falusiak által használt gyűjtőkategóriákkal.

Másrészt pedig igyekeztünk valamiképpen láthatóvá tenni a falusiak bizalmas kapcsolatainak finoman szőtt hálóját, hogy értékelhetővé, mérhetővé tegyük a szereplők aktorok gazdasági cselekvéseire gyakorolt hatását. A faluban szerzett tapasztalatok késztettek a gazdasági cselekvések társadalmi beágyazottságának tanulmányozására, elsősorban Granovetter és azt új gazdaságszociológia eredményei alapján. (3)

A háló azonban - épp a kapcsolatok bizalmas jellege miatt - nehezen deríthető fel, és az adatgyűjtéshez nem voltak bejáratott módszerek. A legértékesebb adatokat 1993 tavaszán Ököritófülpösön a húsvéti locsolkodás rituáléjának megfigyelésével nyertük, de kérdőív segítségével Gencsen és Borzsaván is elegendő információt sikerült gyűjteni ahhoz, hogy megvizsgáljunk néhány fontosnak tartott szempontot.

A tanulmány szerkezete az adatgyűjtés sajátosságaiból fakad: a makroszintű elemzést, amely a különböző társadalmi csoportok közötti kapcsolatokat elemzi, mindhárom faluban el tudtuk végezni; az egyéni kapcsolathálók mikroszintű elemzésének eredményei azonban csupán ököritófülpösi adatok (a húsvéti adatbázis) alapján születtek.

II. Az adatgyűjtés és az elemzés módszerei

II.1. Kísérleteink a háztartások kapcsolathálóinak megragadására

A falut átszövő kapcsolatháló felderítésére több módszert alkalmaztunk:

1. A még 1993-ban készített genealógiai interjúk a családi, rokonsági szálakat segítettek felfedni.

2. Interjúkkal és résztvevő megfigyeléssel, valamint a szervezeti nyilvántartások alapján próbáltuk feltérképezni a falun belüli civil szervezeti élet egységeit, mint a néptánckört és a futballcsapatot.

3. Elsősorban a résztvevő megfigyelés módszerével olyan ünnepségek rituáléját figyeltük meg, amelyeknek fontos mozzanata egymás meglátogatása vagy megajándékozása:

• 1994-ben a karácsony előtti disznóöléseket kísértük figyelemmel.
• Gondoltunk a nagyobb névnapok és a telente egészen általános, gyakori kártyapartik megfigyelésére. (4)
• Az egész falut érintő nagyobb megmozdulások, mint egy nagy bál, falunap, falugyűlés jó alkalmat adtak a résztvevő megfigyelésre.
• Kiemelt jelentőségű volt számunkra a húsvéti locsolkodás rituáléja, melynek megfigyelésére - a személyes részvételen túl - kérdőívet is szerkesztettem, amelyet a háztartások több, mint 10 %-tól sikerült lekérdeznünk 1993 tavaszán.

4. Nagyobb tömegű adatok beszerzésére, illetve bizonyos hipotézisek körüljárására kérdőívet szerkesztettünk. (5)

A legértékesebb adatokat a kérdőívből és a húsvéti felmérésből szereztük, ezért a következő oldalakon ezek alaposabb bemutatására vállalkozunk.

A kérdőív:

A kérdőívben a következő kérdéscsoportok szerepeltek:

• Kaláka: a kifejezést a helybeliek elsősorban a mezőgazdasági munkában való kölcsönös segítségadásként értelmezték. A kérdések erre vonatkoztak: hányan vesznek részt benne, mikor, milyen célból, valóban kölcsönös-e.
• Kényszer-alapú kaláka: a Sík Endre által bevezetett (6) kategória értelmezéséhez a megkérdezett egykori építkezése, az autó beszerzése és az utóbbi egy év legnagyobb összegű kiadása kapcsán azt kérdeztük meg, hogy segített-e ebben a rokonság vagy az ismeretségi kör. Ha a segítség jelentős volt, mint például jellemzően az építkezések kapcsán, akkor az ismeretségi kör összetételét próbáltuk felderíteni.
• Innovációs tevékenység(7): megfigyelése kapcsán a mintaadó és mintakövető magatartással, illetve az innovációról szóló információk terjedésével foglalkoztunk. Azt kérdeztük, hogy egyes gazdasági vagy kulturális, fogyasztási újítás esetében ki volt a mintaadó, és milyen csatornákon, kikhez jutottak el ezek az újítások.
• Ellenőriztük, hogy a korábban megfigyelt disznóölések és bizonyos rituálék, (mint a locsolkodás vagy a névnapi vendégjárás) milyen jellegű kapcsolatokat hoznak felszínre.

A húsvéti locsolkodás rituáléja

A Húsvét megfigyelésére a résztvevő megfigyelés volt a legalkalmasabb, de ezen kívül, nagyobb tömegű adat összegyűjtésére kérdőíves adatfelmérést is végeztünk.

A kérdőív a lehető legegyszerűbb volt: néhány hevenyészett személyi adaton túl csupán három kérdést tett fel:

• a rituális interakcióban résztvevők nevét, ("Ki volt a locsoló?")
• címét, (Hol lakik?) és a
• köztük fennálló kapcsolat jellegét. (Milyen kapcsolatban állnak?)

A kérdés megfogalmazása bárki számára érthető, a helyi szóhasználatnak megfelelő. Három változat készült: egy a nőkre, egy a férfiakra vonatkozott, egy harmadik pedig a háztartások levélváltásaira ("Kinek írt Ön húsvéti üdvözlőlapot?").

A kérdőív azért lehetett ilyen egyszerű, mert a megfelelő időben tette fel a kérdést: Húsvétkor valóban minden megkérdezett a vendégjárással, azaz a kapcsolataival foglalkozik. Ha például nyáron szerettük volna a kapcsolathálókat vizsgálni, jóval terjedelmesebb, nehézkesebb kérdések megfogalmazására lett volna szükség. Az egyszerű kitölthetőség lehetővé tette, hogy a kérdőíveket ünnep előtt kiosszuk, és ünnep után összeszedjük. A 104 kitöltött kérdőív 61 családról, a település háztartásainak 12%-ról tartalmazott adatokat. Begyűjtéskor kiegészítő információkat is beszerezhettünk, például arra vonatkozóan, milyen gazdasági tevékenységet szoktak együtt végezni. Kérhettem, hogy mutassanak be a kapcsolathálóban résztvevőknek, jórészt így szerezve információkat társadalmi és gazdasági helyzetükről. Az adatokat később összevetettük az interjúk és a megfigyelések adataival.

A rétegezett mintavétel során az egyes szegregátumokból szisztematikus kiválasztással vettünk mintát. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden utcában, minden tizedik házba tértem be, illetve, ha nem fogadtak, akkor a szomszéd épületbe.

Kérdés lehet, hogy a Húsvét révén feltárt kapcsolatháló mennyiben esik egybe a gazdaságban működtetett kapcsolatokkal, alkalmas-e gazdaságszociológiai jellegű következtetések levonására.

A granovetteri elmélet szerint az olyan "erős társadalmi kötések” mint amilyeneket a locsolkodás kapcsán felszínre hoztunk, általában kevéssé konvertálhatók át gazdasági előnyökre a modern piacgazdaság keretei között. A paraszti társadalmakban azonban más a helyzet, s az erős kötések jelentősége elsődleges marad a kölcsönös segítségnyújtáson alapuló gazdasági tevékenységek esetében(8).

A terepmunka tapasztalatai alapján hozzátehetjük, hogy az erős kötések szerepe nem csak a reciprokatív segítségnyújtásban áll: egyrészt a hosszú távú beruházások, másrészt az innovációs minták is e csatornákon terjednek tovább. Hernádi Miklós (9), könyve Húsvétról szóló részében élesen szétválasztja a rokoni és a nem-rokoni kapcsolatokat, holott a tapasztalatok azt mutatják, hogy mindkettő erős kapcsolatnak minősül, ugyanakkor hasonlóan működtethető a gazdasági mezőben is, azaz hipotézisünk szempontjából egyformán fontos.

Hernádi Miklós ugyanott (10) említi a "magasabb szocioökonómiai státuszúak" és "alacsonyabb státuszúak" szokásai közti különbségeket, megállapítva, hogy bár mindkettő jellemzően részt vesz a locsolkodásban, "a tömeges locsolkodások inkább az alacsonyabb státuszúakra, hagyományos körülmények közt élőkre jellemzőek." Ennek magyarázatát abban látja, hogy míg a magas státuszúak bensőségesebben és hosszasabban vendégeskednek, az alacsonyabbak az ünnepet "kicsapongási alkalomként élik meg, (...) sok színhelyet látogatnak végig, szinte válogatás nélkül".

Az általa leírt jelenséget inkább következménynek gondoljuk, mint oknak. Úgy látjuk, a húsvétkor végiglátogatottak köre egyáltalán nem lehet “válogatás nélkül", ellenkezőleg, épp a mezőgazdasággal foglalkozók, a kalákát rendszeresen üzemeltetők körében a legerősebben meghatározott, beágyazott. Hogy a látogatást mi alapján tekinti "kicsapongásnak" vagy "nagyobb jelentőségű érintkezési aktusnak", nehéz eldönteni. Megfigyelésem szerint Húsvét minden társadalmi csoportnál ünnep, s az ünnepi viselkedés különböző formáit nem tudjuk ilyen normatív ízű kategóriákkal jellemezni.

A húsvét során feltárt kapcsolatok rétegezettsége is mérhetővé vált, azaz megállapítható, hogy például tisztán rokoni kapcsolat, vagy ezen túl gazdasági vagy baráti, esetleg szomszédsági viszony van-e a meglocsolt és a locsoló között. Az adatok módot adnak a kapcsolatok irányának értelmezésére, a szimmetrikus vagy aszimmetrikus kapcsolatok megállapítására is.

A gazdasági kapcsolatok értelmezésekor ki kellett szűrni a kora reggel csapatostul járó, mindenhova betérő kisgyerekeket, zenész cigányokat, pedagógusok esetén kiskorú tanítványaikat. A szűrést több adatközlő elvégezte helyettünk, amikor ezt írta a kérdőívre: "és még sok-sok gyerek", "a lányom osztálytársai, 15-en", vagy: "reggel jöttek a cigányok". A megkérdezettek gyakran olyan személyeket is feltüntettek a kérdőíven, akik abban az évben ugyan nem vettek részt a locsolkodásban, de máskor mindig számíthattak rájuk. Mivel célunk a kapcsolatháló feltárása, és kevésbé a Húsvét leírása volt, ezeket is figyelembe vettük.

II.2. Az elemzés kategóriái

A megkérdezettre vonatkozó adatok

• Életciklus mutató. A változó arra utal, hogy a megkérdezett az életciklus mely szakaszában tart. Életkor, családi állapot, önálló háztartás, foglalkozás és munkaképesség alapján három csoportot képeztünk:

1. szülőkkel egy háztartásban élő, tanuló vagy pályakezdő fiatal.

2. házas vagy önálló háztartást vezető, önálló keresettel rendelkező, munkaképes korú és munkavállalóként, vállalkozóként fellépő középkorú.

3. idős vagy nem-munkaképes, nem-munkavállaló attitűdöket felmutató személy.

• Társadalmi csoport. A besorolás elve az önbesorolás volt, a helyben használatos kategóriák alapján.
• Lakhely. E kategória nem a lakcímet, hanem a falun belüli egyes mentális tereket jelöli, azaz, hogy a megkérdezett a falu mely részén lakik.
• Falubeli származás. A nem-falubeli származásúaknál kérdeztük meg, hogy hová valósiak, de jobbára csak az volt fontos, hogy nem helybeliek.
• A háztartások kapcsolatainak vizsgálata arra a hipotézisre épül, hogy a háztartások tagjainak ego-hálója összegezhető. A háztartás tagjainak adatait kétféleképpen vonhattuk össze:

a.) minden kapcsolatot számítunk, ami a háztartás tagjainak adatlapján legalább egyszer említésre kerül;

b.) a háztartástagok kapcsolatainak számát átlagoljuk, és erre az alapra vetítjük a kapcsolatok minőségi jellemzőit.

Az elemzés során jobbára az első lehetőséget alkalmaztuk.

A kapcsolatok másodlagos ismérvei

A fejezet írásakor építettünk a Fogalmi keretek c. fejezetben bemutatott, és itt újra meg nem ismételt fogalmi rendszerre. Az ott leírt kategóriákon túl három további változót vezetünk be a kapcsolat tartalmának meghatározására.

• A szomszédság, azaz a két háztartás egy falurészben él-e, vagy a kapcsolat földrajzilag távolabbi.
• A kapcsolat hagyományos jellege. A húsvéti kérdőív "kapcsolat jellege" rovatában összesen huszonegy kategóriára bukkantunk, melyek közül tizenhárom fordul elő nagy gyakorisággal. A különböző rokonsági kategóriákat, illetve a "szomszéd" és "utcánkban lakik" kifejezéseket hagyományos, viszont a barát, ismerős, kolléga, munkatárs, iskolatárs megjelöléseket és ezek módosulatait újszerű kapcsolatnak értékeltük.
• Újszerű és földrajzilag távolabbi kapcsolatok. A két szempont együttes érvényesülése megbízható támpont lehet arra, hogy a kapcsolat túlmutat a hagyományos paraszti kapcsolathálón. Az így jellemezhető kapcsolatok és a vizsgált alany összes kapcsolatából kialakított viszonyszámot, amely ebben az elemzésben fontos mutató, "új típusú kapcsolat-mutatónak" neveztük el.

III. Makroszintű megközelítések

A következűkben kísérletet teszünk a kapcsolatháló makroszintű vizsgálatára, azaz a teljes háló rekonstruálására. A teljes háló szerkezete mutatja meg az egyes társadalmi csoportok határait, a csoportok közötti átjárhatóságot, az elemek elérhetőségét, a teljes háló sűrűségét, a közösség kohéziós erejét.

A fejezetben négy részre tagolódik.

Az első a falu mentális alterei, negyedei alapján tagolja a társadalmat, arra keresve a választ, hogy az egyes mentális terek lakosai milyen kapcsolatokat ápolnak egymással.

A második a különböző társadalmi csoportokat fogva fel elemekként, ezek kapcsolatait vizsgálja (hipergráf). A csoportokat a korábbi fejezetekben részben már bemutatott helyi kategóriák alapján képeztük. A csoporton belüli és azon kívüli kohézió mérése jó támpontot adhat arra, hogy egy tényleges csoporttal, vagy pedig emberek egy olyan halmazával állunk-e szemben, amelyeket csak a külső megítélés vett egy kalap alá.

A harmadik az életciklus alapján meghatározott “korcsoportok” hálózatainak sajátosságait elemzi.

Az elemzések bemutatása után az Ököritófülpös esetében a teljes háló grafikus ábrázolására is kísérletet teszünk.

III.1. Mentális térképek és társadalmi kapcsolatok

Mentális térképek

Három évvel ezelőtti első terepmunkánkon Ököritófülpösön eleinte meglehetősen nehezünkre esett a tájékozódás. Nem kicsi a település, s a kanyargó főútról nyíló kicsi utcák meglehetősen egyformának tűntek. Egy pedagógus barátunk segítségképpen térképvázlatot rajzolt nekünk, feltüntetve rajta az utcákat, elágazásokat, fontosabb tájékozódási pontokat.

Nem sokkal később sikerült megszereznünk a falu kisléptékű térképét is, egy rendezési tervvel együtt. Egybevetve a kettőt, a különbség szembeszökő volt. A kézzel rajzolt térkép arányaiban jelentősen eltért a valóságostól: a fontosnak tartott részek megnőttek, a kevésbé fontosak elmosódtak, vagy eltűntek. A kognitív elhatárolások a rajzon úgy jelentek meg, mint valódi határok, gyakran átlépve a tényleges földrajzi határokon, vagy éppen megerősítve azokat.

A helyben élés, a térhasználat a lakhelyet és a tágabb földrajzi környezetet átrajzolja tudatunkban (11). A mentális térkép megragadhatósága ettől a pillanattól fogva kiemelten foglalkoztatott bennünket. Megjelenítésére két módszert követtünk:

1, térképek rajzoltatása (12)

2, interjúk készítése, amely a térképvázlatokban megmutatkozó értéktérképet derítette fel alaposabban.

Az első terepmunkánk során, beszélgetések közben figyeltünk fel arra, hogy az egyes mentális terek "szelleme", azaz jellege a falusiak szerint mennyire fontos információ. Ezt a tudást igyekeztek velünk az ismerkedés utáni első pillanatokban megosztani, mintegy megóvandó minket attól, hogy x negyedbe betévedjünk, vagy hogy higgyünk azoknak, akik y utcában laknak.

Hogy ezek a terek (helyi kifejezéssel élve: részek) valóban releváns kategóriák, az mutatta meg, hogy az Ököritófülpösön e témában készített negyvenegynéhány interjú során sohasem kaptunk egymásnak ellentmondó információkat. A "részek" elhatárolódása pontos, fehér foltok egyáltalán nincsenek. A megkérdezetteknek mindig volt véleménye az egyes részek "szelleméről" is, azaz ismerték a hozzájuk fűződő sztereotípiákat, igaz, ezt nem feltétlenül osztották. Jellemzően tagadták a saját utcájukra, részükre vonatkozó negatív előítéleteket.

A sztereotípiák gyűjtésének általunk alkalmazott egyszerű szabálya ─ mi hangzik el leggyakrabban a falurésszel kapcsolatban ─ két csapdahelyzetet is magában rejtett. Egyrészt, a gyűjtött jellemzések a megkülönböztető vonásokat tartalmazzák, az azonosakat nem. Így például, míg az adatközlő fontosnak tartotta megjegyezni egy utcáról, hogy ott jórészt szegény emberek, “földhözragadtak” élnek (szemben a falu többi részével, vagy épp az ő utcájával), addig nem említette meg azt, hogy reformátusok az utca lakói, hiszen a református községben ez természetes. Hasonlóképpen Gencsen kiemelték, ha egy utcában románok (is) laktak, de nem beszéltek a nemzetiségről, ha a lakosok mind magyarok voltak, hiszen ezt természetesnek tartották. Ilyen módon ki nem mondott információknak is jelentősége van.

Másrészt pedig ez a módszer nem engedett teret a kisebbségi vélemény megszólaltatásának. Jellemző példa Ököritó és Fülpös szembenállása: az ököritóiak egy elszegényedett, főleg cigányok által lakott résznek tekintik a Holt-Szamos túlpartját, míg a fülpösiek becsületesebb, dolgosabb embereknek tartják magukat az ököritóiaknál. Az összesítés során az ököritói vélemény nagyobb súllyal esik latba.

Feltűnt, hogy bizonyos részeket szinte tökéletesen ugyanazokkal a tulajdonságokkal jellemeznek a helybeliek. Ilyen például Gencsen a Templom-köz és a Temető utca, ahol mindkettőről olyan adatokat kaptunk, hogy az ott élők rendes emberek, jó gazdák. (Hozzá hallhatjuk még azokat a ki nem mondott információkat, hogy magyarok és reformátusok, hiszen mondanák, ha ez nem így lenne.)

Miért tekintik a helybeliek két térnek ezt a két szomszédos, hasonló megítélésű utcát? A kérdés megválaszolására a kapcsolatháló-elemzést hívtuk segítségül.

Mentális terek és kapcsolatháló-elemzés

A továbbiakban a kérdőív adatai és a kiegészítő adatok alapján a háztartások kapcsolataira vonatkozó adatokat a részek szintjein összegeztük.

Összehasonlítva az egyes részeken belüli és az azokon túlmutató kapcsolatokat azt a megállapítást tehettük, hogy a részeken belüli (belső) kapcsolatok Gencsen és Ököritón minden esetben szignifikánsan erősebbek voltak az azokon túlmutató (külső) kapcsolatoknál.

Ez ad választ az imént feltett kérdésre, azaz, hogy miért tartanak a falubeliek két különböző térnek olyan, főbb paramétereiben hasonlónak tartott utcát, mint a Templom és a Temető utcája Gencsen. Azért, mert az egyes utcákon belül olyan, egymáshoz sok szállal szorosan kapcsolódó háztartások vannak, amelyek belső kapcsolódása sokkal erősebb az utcán túlmutató (külső) kapcsolódásaikon.

A következő oldalon található térképvázlat Ököritófülpös megközelítően méretarányos térképére vetíti rá a mentális térkép elemeit. Ezek az elemek a következők:

• számokkal és színekkel jelölve az egyes részek kiterjedése látható;
• a lap szélén az egyes részek “szellemét” mutatjuk be, azaz felsoroljuk az interjúkban leggyakrabban említett sztereotíp kulcsfogalmakat, jellemzőket;
• betűkkel jelöljük a főbb tájékozódási pontokat. Szerepeltetésük egyedüli szempontja itt is előfordulásuk gyakorisága volt;
• bár törekedtünk a méretarányosságra, a kézzel rajzolt vázlatokhoz hasonlóan magunk is sematizáltunk: szélesebbnek ábrázoltuk a főutcát, keskenynek a többit.

A következő gráf a falvak mentális tereinek egymáshoz való kapcsolódásait ábrázolja. A gráfokból többféle információ is leolvasható:

1.  
2. A kapcsolatok erőssége. A négyféle vastagságú vonal azt jelenti, hogy a négyféle vizsgált kapcsolat (rokoni, baráti, gazdasági és civil szervezeti) közül hány köti össze a vizsgált részek lakóit. Nem súlyoztuk az adatokat aszerint, hogy milyen gyakran fordulnak elő, viszont tisztítottuk az adatokat azzal, hogy a ritkán előfordulókat (15% alatt) nem vettük figyelembe.
3.  

1. A gazdasági kapcsolatok iránya.
2.  
3. A kapcsolatok jellege. (Ezt a jellemzőt a gráfokon nem tudtuk szerepeltetni, de az elemzés során, ahol szükséges, megadjuk.)
4.  
5. A "részek" egymáshoz viszonyított - mentális - távolsága.

A hipergráf központjában az 1-gyel jelölt főutca áll, melynek háztartásai a legtöbb résszel intenzív viszonyt tartanak fenn. A gazdasági kapcsolatok irányultsága két esetben is aszimmetrikusan felé mutat.

A központ körüli "belső gyűrű" pontjai (9, 3, 5, és a lakatlan 12) többszörös (multiplex) kapcsolatokkal kötődnek a központhoz, de egymáshoz szinte alig. Ezek az egykori gazdák leszármazottai, a "rendes emberek", ami egyszerre jelent normatív megfelelést, másrészt pedig azt, hogy az utcában élők a nyilatkozók többségéhez hasonló életformát folytatnak.

A központtól és a gyűrűtől mentálisan távolabb áll, ám hálóját tekintve hasonló helyzetű a 11-es (Lehel utca). Ez az új rész, amely a hetvenes években kezdett kiépülni, és részben az egykori párt-, Tsz- és állami vezetők, részben "bekerültek" és vállalkozók lakják. Szinte csak a főutcával ápolnak kapcsolatokat, ám egyirányú gazdasági szálak révén a periférikus helyzetű részek is kötődnek hozzájuk, ami magas presztízst mutat ─ a kapcsolatháló-elemzés fogalmai szerint.

Mindezektől mentálisan távolabb állnak, és a háló központjából csak áttételesen érhetők el, ezért periférikus helyzetű terek a 10., 2., 7., és 6. Az egykori cselédek, majd tsz-dolgozók utcáiban ma jórészt kényszer-parasztok élnek. Az egyes altereken belüli intenzív társas-kapcsolatok megrekedni látszanak a részek határainál.

A helyi társadalmon többé-kevésbé kívül áll a 8 és 4, a két "cigánysor", amelyek egymással sem állnak kapcsolatban. Az ábrán közelségüket a külső megítélésük egybecsengése okozza. Ezen részek egyoldalú, nem rétegzett szálakkal kötődnek a nem-cigány társadalom tehetősebb elemeihez, az 1, 11 és 9 pontokhoz.

Összességében az ököritói mentális terek kapcsolatrendszere egy összetett, erősen szegmentált, nem túl magas sűrűségű hálózatként jellemezhető.

***

A hipergráfról a gencsi társadalmon belüli két csoport éles elhatárolódása olvasható le. Ez részben a családi koalíciók társadalomszervező erejéről tanúskodik (amint e tanulmány Gencsről szóló fejezetében már kitértünk rá) részben pedig a két mentális tér közötti távolságot mutatja.

A két nagy csoport (a 6., “a hídon túl”, versus az összes többi) a sztereotíp kivetítés során tulajdonképpen a helyi román és magyar társadalomnak felelt meg.

Az eredmény azért nagyon meglepő, mert az elmúlt három év során bármikor rákérdeztünk közvetlenül a románok és a magyarok kapcsolataira (akár a kérdőívben, akár interjúkban) a viszonyt mindkét oldalról nagyon jónak minősítették.

A "telep" kifejezés egyaránt vonatkozik mindenkire, aki a "hídon túl" lakik, s érvényesek rájuk a sztereotípiák is. Az ott élők azonban különbséget tesznek, és három alteret különböztetnek meg maguk között. A faluhoz legközelebb esők szerint ok még nem is tartoznak a telephez, és nem is a híd az igazi határ, hanem a fürdő, mert "az már a magyar világban is ott állt" (tehát nem lehet román, sem pedig új, ami az e részre vonatkozó sztereotípia fontos eleme). Szerintük ok és a fürdő utca lakói magyarok: őket jelöltem 6.a-val.

A telepi főutca lakosai (6.b) szerint ok sem igazi telepiek, az csak lejjebb van, a mellékutcákban (6.c), ahol szabályosan egyenesek az utcák. (A hagyományos sztereotípiában ez az elem nem is szerepel, bár logikus, hogy egy telepen egyenes utcák legyenek.) A lakosok, bár gyakran románnak vallják magukat, különbséget tesznek maguk és a telepiek között, akik románul beszélnek, Avasból költöztek ide és csobánok, azaz juhászok.

A három altér közti kapcsolatok mindenesetre jóval rétegezettebbek, mint a falu más részeihez kötődő kapcsolatok.

Az egyes, magyarok által lakott terek (2, 3, 4, 8) kristályszerűen kapcsolódnak a központhoz, ám kevéssé egymáshoz. A valódi központok a régi nagygazdák leszármazottai, akik ma jórészt szintén nagygazdák.

Valódi periférikus helyzetű "rész" csupán egy van, a Kifli utca - Teremi út vidéke (5). Hagyományosan szegény és elöregedett lakossága a központból csak áttételesen érhető el.

Egyetlen szállal sem kötődik a falu társadalmához a közigazgatásilag hozzá tartozó "telepített" román aprófalu, Radulesti (7) és a térben jól körülhatároltan élő harminc cigány család (9).

E sajátos szerkezetű kapcsolatháló magyarázatot ad egy régi történetre, amelyet Kató Csilla jegyzett fel 1993-as terepmunkánk alkalmával.

Egy idős, egyedülálló magyar asszony földjét, melyet a hölgy ─ mindenki tudtával ─ eladásra kínált fel, a magyarok közül senki sem vásárolt meg. Ezzel lehetővé tették, hogy a területet ─ a szokottnál alacsonyabb áron ─ egy telepi román farmer megvegye.

A történtek magyarázata szerintünk a gazdasági cselekvés beágyazottságában keresendő. A hölgy, egy régi, nagy presztízsű gazdacsalád leszármazottja, bár akkor már egyedül élt, tulajdonképpen nem volt egyedül. Volt egy felnőtt fia, aki már akkor öt éve átszökött Magyarországra, és azóta nem is írt ─ azt sem tudták róla otthon, él-e, hal-e. O volt az idős asszony reménysége. Amikor a hölgy eladásra kínálta a földjét, ezzel explicit módon azt fejezte ki, hogy nem bízik már abban, hogy a fia visszajön, gazdálkodni kezd. A többi helyi gazda akkor nemrégen kezdte a gazdálkodást jórészt a visszaszerzett birtokokon. Együttműködésük íratlan alapszabálya a régi birtokstruktúrához való visszatérés volt, amelyben senki sem feni a fogát arra, ami a többieket "ősi jog" szerint is megilleti.

E struktúrában az asszony földjeinek is megvolt a maga helye, ezért akármelyik gazda tett volna ajánlatot, az megszegte volna az íratlan szabályt és a feltámasztott tradíciót. Ajánlatot tenni azért sem lett volna etikus - hallottuk egy másik magyarázatban - mert a földeket az elveszett fiú számára mindenképpen tartalékolni kellett volna, hogy ő rendelkezhessen vele. Aki megveszi a földet, az ráadásul az idős özvegy reménységét is elveszi. Ezt a felelősséget a gazdák közül senki sem merte vállalni, így vásárolhatta meg a területet (ár alatt) a román mezőgazdasági vállalkozó, akit nem befolyásolt a magyar társadalom kapcsolathálójából fakadó normatív kötöttség.

***

A hipergráf már első pillantásra is nagyban eltér az előző kettőtől. Az első szembetűnő különbség, hogy nincs központja: a gráf pontjai szinte tökéletesen szimmetrikusan kapcsolódnak egymáshoz. A kapcsolat-sűrűség nagyon magas, 76%-os, azaz a tényleges kapcsolatok száma megközelíti a lehetséges kapcsolatok számát. (A mentális tereken belül mérhető sűrűség-érték ennél esetenként kisebb.)

Mindez arra utal, hogy a helyi társadalom a lakóhely szerinti tagozódás szempontjából homogén, nincs szegregáció. A felvázolt mentális terek sztereotíp jellemzői annyira kevéssé különböznek egymástól, hogy ez az elemzési módszer relevanciáját az adott faluban kétségessé teszi.

Az egyetlen kivételes tér az Üdülő, amely azonban csak félig-meddig tartozik a faluhoz, és csak nyáron üzemel. Bár az alkalmazottak java része falusi, az üdülő üzemeltetői és a falusiak között jóformán alig van kapcsolat.