BUDAKESZI MÚLTJA, MŰEMLÉKEI

Budakeszi lakottságára utaló első emlékek még az új kőkorszakból származnak. A római korban is éltek itt emberek, amelyekről egy világon is ritka síremlék feltárása tanúskodik.

/A nagyméretű változathoz kattintson a képre!/

A falu honfoglalás kori eredetére utal a Budakeszi-Barackosban feltárt, a X. század közepére keltezhető köznépi temető. Ilyen lelet mindössze négy került elő a Kárpát-medencében.

A mai római katolikus templom udvarában 1997-ben végzett ásatások az 1761-66 között épült barokktemplom alatt a település nagyságához képest jelentős méretű középkori templom falcsonkjaira bukkantak. A régészeti kutatások során felszínre került a román kori templomalapozás, a 15. századi bővítés, a gótikus sekrestye, amelynek falába vadászjelenetes római kori sírkövet és római kori oltárkövet is beépítettek. Az ásatás során bizonyossá vált, hogy a templom környéke, a falu központjának múltja mintegy 1000 évre nyúlik vissza.  Jelenleg szabadtéri előadásokat rendeznek itt.

Budakeszi nevét egy 1296-os keltezésű oklevélből következtetve az ősi Keszi törzs valamelyik nemzetségétől kaphatta. Feltételezhető, hogy a tatárdúlás után alakultak ki Al- és Felkeszi. A mai római katolikus templom környékén elterülő Alkeszi királyi alapítású kápolnáját 1267-ben említik először.

A település mindenkori fejlődését elősegítette, hogy fontos forgalmi csomópont volt évszázadokon keresztül, mivel a budai vár, Zsámbék - Székesfehérvár, Tinnye - Esztergom főútvonalában fekszik. Esztergom felé ezen az úton közlekedtek, hogy a Visegrád felé vezető utak vámjait kikerüljék.

1659-től Budakeszi birtokosa gróf Zichy István volt, akinek fia, Péter hívta a településre az első német telepeseket Bajorországból, a Rajna-vidékről, Ausztriából, Cseh-Morvaországból. 1739-ben közel 600 lakos esett áldozatul a pestisjárványnak. 1765-től Budakeszi kamarai birtok lett és igen jelentős kedvezményekben részesül, melynek következtében gyorsan felvirágzik.

A századforduló a polgárosodás kezdete. A XIX. század második feléig a mezőgazdasági termelés, elsősorban a szőlő- és bortermelés, gyümölcstermesztés jellemző a településre, melynek Budapest főleg piacot jelentett, dolgozni nem jártak oda. A gyökeres változást a 1870-es évek csapása, a filoxéra hozta. Ez, valamint a millenniumi év közeledtével megindult nagyarányú fővárosi építkezések következtében a lakosság Budapesten keresett munkát.

Korányi Frigyes kezdeményezésére 1900-ban indult meg közadakozásból az első magyar tüdőszanatórium építése, amely 1906-ban a Milánói Világkiállításon elnyerte a "Gran Premio" díjat.

Azóta a jó levegő és a szép környezet több szanatóriumot is ide vonzott, s egyben elkezdődött a település iparosodása is. 1919-ben megalakult az ipartestület és 1930-ban már közel 60 féle szakmát űztek a községben. Híres lesz a század 30-as éveire az Elektromos Műszaki Rt.,  a Halfer-féle Márványozó Festékgyár Rt. jelentős, tengeren túlra is eljutó exportjával, és a Nattó-féle cipőkrémgyártás.

Budakeszit kellemes klímájáért, szép környezetéért a fővárosi középréteg szívesen felkereste. Jelentős bevételi forrást jelentett a helybélieknek, hogy nyaranta lakásuk egy részét üdülőnek adták ki. Az idegenforgalom növekedéséhez nagymértékben hozzájárult 1928-ban a "Bart-autóbuszok", 1937-ben a BESZKÁRT (kék busz) járatainak beindulása, valamint az ide települő szanatóriumok és a különféle egészségügyi létesítmények. Korányi Frigyes kezdeményezésére 1901-ben megnyílt az Erzsébet királyné szanatórium, majd a Tábor Diakonissza, a dr. Gosztonyi és a dr. Kozma féle egészségügyi üdülőtelep, valamint a Bethel otthon. Három országos jelentőségű egészségügyi intézmény települt Budakeszire: a Korányi és a MÁV Szanatórium és az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet.

Igen élénk a szellemi élet is; Gazdakör 1905-ben, Ipartestület 1919-ben, Kaszinó 1926-ban és különböző egyletek (összesen 16) alakulnak, pl. Levente Egyesület, Ifjúsági Egyesület, Önkéntes Tűzoltó Egyesület, Vöröskereszt Egylet, Stefánia Szövetség, "Szent József" Temetkezési Egylet, Római Katolikus Gazdakör, Rokkant Egyesület, Bérkocsisok Ipartársulata, Építőmunkások Egyesülete, Lyra Dalkör, Polgári Dalárda, Szépítési Egyesület, a MOVE Mátyás Király Lövésztörzs és a Kossuth Sportkör. A különböző egyesületek összefogására 1936-ban kulturegylet alakult.
Az általános tankötelezettségnél jóval korábban, már 1715-től folyt iskolai tanítás Budakeszin. Első iskoláját a XVIII. század végén építik. Óvoda 1880-ban, majd polgári és zárdaiskola is létesül.

 A helyi védelem alatt álló mintegy 200 értékes, szép sváb paraszt- és polgárház az elmúlt évszázadok népi építészeti értékeiről tanúskodik. Nemzeti himnuszunk zeneszerzőjének, Erkel Ferencnek is itt áll emléktáblával megjelölt nyaralóháza. Budakeszin vásárolt családi házban töltötte utolsó éveit Mezei Mária színművésznő is.
1946-ban kitelepítették a sváb lakosok nagy részét, s helyükre főként erdélyi és kárpátaljai magyarokat költöztek. E kitelepítések során kényszerültek Németországba költözni a jelenlegi német külügyminiszter, az Európai Unió soros elnöke, Budakeszi díszpolgára, Joschka Fischer szülei is.

A háború után az ipari hagyományok nem folytatódtak. Inkább mezőgazdasági, erdőgazdálkodási üzemegységeket telepítettek Budakeszire. A település népességének megduplázódását az 1965-től induló lakótelepi építkezések, a budapesti lakásárak növekedése, a jó közlekedési kapcsolat és a szép környezet segítette elő. A település kiránduló és üdülőhely-jellege megmaradt, kertvárosi jellegét megőrizve iparában csak a kisipar számára engedett teret.

A szellemi életet a múlt egyleti hagyományai, a középfokú oktatás megjelenése (testnevelés tagozatos gimnázium 1964.), a budapesti kiköltözésekkel értelmiségiek számának növekedése, az új Erkel Ferenc Művelődési Központ rendezvényeinek, klubjainak tevékenysége határozza meg. Több olyan öntevékeny szervezet (Hagyományőrző Kör, Szépítő Egyesület, Széchenyi Baráti Társaság, Székelykör, stb.) alakult, amely az ország különböző részeiről ide került emberek kulturális értékeit megőrző, a nemzetiségi őslakosság hagyományait felelevenítő munkájával, a település múltjának feltárásával és megjelenését szebbé tevő törekvéseivel aktív, önszerveződő közösség kialakítására törekedett.

Budakeszi nemzetiségi összetétele miatt már az 1974-es évektől először óvodában, majd iskolában tanulják a német nyelvet. A nemzetiségi hagyományok ápolása, amely az utóbbi társadalmi változások nyomán alakult, egyre erőteljesebb. A kitelepítettek leszármazottaival, a határainkon kívül élőkkel egyre szorosabb, testvérvárosi szintre emelt kapcsolatunk van.

BUDAKESZI MŰEMLÉKEI

M II. 6930 Római Katolikus templom

M III.10618 "Bagolyvár" volt iskola, ma Szt. László r.kat. Közösségi ház 

M III.6927  Kálvária kápolna    

M III. 6391  Kőkereszt

(ehhez nem tartozik kép!)

M III. 10619  Segítő Szentek kápolna

A fenti műemlékek a R. Kat. egyház tulajdonában vannak. Védelmük és karbantartásuk a területileg illetékes Székesfehérvári Püspöki Hivatal, a Budakeszi Önkormányzat, a Budakeszi R. Kat. Egyházközség, a Budakeszi Szépítő Egyesület és az OMV összefogásával történik.

Itt kell említeni a R. Kat. templom közvetlen szomszédságában 1998-ban feltárt Árpád-kori templomot, melynek műemlékké nyilvánítása folyamatban van.

Ezen kívül magántulajdonban vannak az alábbi műemlék-jellegű lakóépületek:

M III. 6929  Fő u. 187. lakóház
M III. 6927  Jókai u. 6. lakóház
M III. 10617  Jókai u. 10. lakóház
M III.  6926  Jókai u. 12. lakóház
M III. 9185  Erdészeti épületek

Védelmük és karbantartásuk magánerőből, az OMV szakmai felügyelete mellett történik.

A műemlékeken túl a Községközpont Rehabilitációs Részletes Rendezési Terve (25/1996.(VIII.06.) sz. ÖKR.) 212  lakóépület helyi védelmét biztosítja építészeti örökségünk megőrzése végett.