A légzés szervrendszere
Ez biztosítja az oxigén felvételét a levegőből, a széndioxid leadását, de a kilehelt levegő tartalmaz vízgőzt és illó anyagokat is. A levegőt az orrsövénnyel elválasztott páros orrnyílások vezetik az orrüregbe. 3-3 kagyló lassítja a beszívást, így a levegő melegszik, páradúsul és a légutakat bélelő csillós hámok portalanítják. Az orrüregből a garatba halad tovább, onnan a gégébe, ami porcos falú üreg, porcai: pajzsporc, kannaporc, gyűrűporc és gégefedő. A gégében két kis izomnyaláb a hangszalagok. A garatból a levegő a légcsőbe kerül, ennek a falát C alakú porcok szilárdítják. A légcső a mellcsont magasságában két fő hörgőre oszlik, ezek hörgőkre, majd hörgőcskékre ágaznak szét, azok végén hártyásfalú tüdőhólyagocskák vannak, falukat dús érhálózat szövi át, itt történik a gázcsere. A hörgők, hörgőcskék és hólyagocskák együttesen alkotják a tüdőt, ami páros lebenyes szerv. A bal tüdő kettő, a jobb három lebenyből áll. A tüdőt két rétegű mellhártya fedi, rétegei között kevés nyákos folyadék csökkenti a súrlódást. A légzés akarattal is befolyásolható reflexműködés. A belégzés ingere a vér oxigén hiánya, illetve emelkedő széndioxid tartalma, ezt a nyaki artériákban lévő idegvégződések, receptorok fogják fel. Az ingerületet továbbítják az agytörzsi légzőközponthoz. A kilégzés ingere a feszülő tüdő nyomása a saját falában lévő receptorokra. A légzésfrekvencia csecsemőknél 48, kisgyermeknél 21, felnőttnél 16-14 /perc nyugalomban. Egy légzésnél kb. 0,5 dm3 cserélődik, a tüdő teljes kapacitása azonban kb. 5+1 dm3 (maradék levegő). A fizikai és szellemi terhelés növeli az oxigénigényt, így a légzésfrekvenciát is.