Arimathiai József kiszabadulása után egy tizenkét fős csapattal elvitte a kelyhet Angliába. Itt megépítik az utolsó vacsora asztalának pontos mását. Ez az első Grál-asztal, pontosan tizenkét ember fért köré. Felépítik az első Grál-templomot, melyet Szűz Máriának szentelnek. Ez a szent hely válik a Grál-kehely őrzőjévé. Arimáthiai József halála előtt húga férjének, Bronnak adja át a Grál-királyságot. A leghíresebb Grál-történetben, Wolfram von Eschenbach Parsifál-eposzában Parsifal (alias Mani) Grál-király családja az Anjou-házzal állt kapcsolatban, így egyebek között Nagy Lajos is a Grálok ivadéka. Lajost bensőséges szálak fűzték a pálosokhoz, akik hazánkban egyedül tartották számon Arimathiai József ünnepét.

		A Szent Grál eredetéről és kinézetéről számtalan történet kering. A Grál eredetileg széles tálat jelentett, amely a legenda szerint minden áldott pillanatban ételt, italt és minden szükséges jót nyújt a híveknek. Az utolsó vacsorán ebből az edényből vendégelte meg Jézus a tanítványokat, s a keresztfán ebbe csorgott a vére is. Jézus föltámadása után angyalok tartották ég és föld között, majd a templomos lovagok őrizték a Megváltás hegyén. Az edény jáspisból való, aki láthatja, örökké ifjú marad. Senki sem keresheti, senki meg nem találhatja. Grál maga hívja meg szolgáit a Megváltás hegyének várába. A szellemtudomány szerint a Szent Grál az "égből" materializálódott, Noé vette először kézbe. Egy legenda szerint Lucifer bukásakor a fejéről leeső korona smaragdjából lett a Grál. A felbukkanásától kezdve folyamatosan őr vigyázta.