A munkaerő- és tudásfelhasználás mintáinak kutatása, a foglalkoztatási szerkezet pontos leírása a dunaújvárosi kistérségben, különös tekintettel a Dunaferr technológiaváltásból eredő jelentősebb létszámleépítésre
Bevezetés - a kutatás kiindulópontja, indoklása és célja
A fejlett tőkés gazdaságokhoz történő felzárkózás, a globalizáció által igényelt versenyképesség és rugalmasság, a társadalmi alkalmazkodás és tanulás, a munkaerőpiac működésében tapasztalható tartós zavarok elhárításának igénye az elmúlt évtizedben történelmi léptékű erőfeszítésekre késztették az átalakuló magyar társadalom szereplőit és intézményeit. Azokat, amelyek maguk is radikális átalakuláson mentek át, és azokat is, amelyeket a demokratikus piacgazdasági struktúrák hívtak életre. A gazdaságban, a foglalkoztatás- és gazdaságpolitikában, a térségek fejlesztésében új szereplők jelentek meg új intézmények és új szervezetek formájában. Ugyanakkor a gazdaság egyes szektorait (a mezőgazdaságot, a nehézipart, a szolgáltatásokat) illetve egyes földrajzi területeket korábbi stabilitásuk megingása eltérő mértékben érintette.
A nyilvánvalóan eltérő gazdaságföldrajzi és történelmi adottságok valamint a foglalkoztatásban, az emberi erőforrásokban, az innovációra és alkalmazkodásra való képességekben rejlő különbségek mellett az eltérések az intézmények és szereplők együttműködési készségével is magyarázhatók. A különböző gazdasági és társadalmi szférák (gazdasági szervezetrendszer, foglalkoztatási rendszer, oktatási és képzési rendszerek, területi-regionális rendszerek) differenciálódását a 90-es évek szaktudományos kutatásai (gazdaságszociológia, munkatudományi, munkaerő-piaci, oktatásszociológiai, régiókutatási vizsgálatai) a maguk sajátos dimenzióiban korrekt módon elemezték és értékelték. Hiányzóak viszont azok a kombinált elemzések, amelyek a különböző gazdasági és társadalmi intézmények közötti interakciók, hálózatszerű együttműködések, a szereplők perspektíváinak összekapcsolódását lehetővé tevő partneri viszonyok kutatására irányulnak. Ilyen megközelítést megalapozónak szántuk az OFA által támogatott, a dunaújvárosi régióban folytatott kutatás. A vizsgálatot, a következő témák szerint tagoltuk:
Foglalkoztatás
Új szereplők jelentek meg a gazdaság egészének és a helyi társadalmak foglalkoztatási folyamatait irányítók között. Számos szektorban és régióban radikálisan csökkent a foglalkoztatás, miközben új munkaadók jelentek meg a legújabb technológiákkal és élenjáró munkaszervezeti megoldásokkal. Új foglalkoztatási formák jöttek létre a termelés és a szolgáltatások terén egyaránt. A hagyományos technológiák és szervezetek keretei között pedig megnőttek a termelékenységi követelmények. Ugyanakkor a gazdasági struktúraváltás és a munkaerő-piaci válság következtében, a családi gazdálkodás, az informális gazdaság, a “fekete-szürke” foglalkoztatás is jelentősen felértékelődött a foglalkoztatás egyéb formáiból kiszorultak számára. A foglalkoztatáspolitikában új országos és regionális valamint helyi intézmények jöttek létre, új eszköztárat teremtettek a munkaerő-piaci és szociális feszültségek kezelésére.
Emberierőforrás-gazdálkodás és képzés
A kihívások röviden vázolt sokfélesége radikálisan megváltoztatta a felhasználható tudások tartalmát, szerkezetét. Nemcsak a szakmák szerkezetében, egymáshoz való relációjában mentek végbe jelentős változások, hanem a szakmai tudás gyakorlatban való alkalmazása a munkában való felelősségvállalás, az együttműködési készség és képesség, új tudások befogadására való nyitottság is a munkahelyek által igényelt tudáskészlet elengedhetetlen és formálisan megkövetelt részévé váltak. Mindennek előállítására az oktatás és szakképzés rendszere szintén nagy kihívással találta szemben magát. Az életre-szóló képzés vagy folyamatos tanulás térnyerése, a képzési intézmények differenciálódása, a társadalmi dialógus a képzésben, a gyakorlati és munkahelyi képzések jelzik e téren is a változások irányát.
Innovációs készség
A lehetőségek, a gazdasági kényszerek és adottságok közepette a 90-es évek kutatásai számos innovatív megoldást jeleztek a gazdasági szervezetek átalakulásában, a kisvállalkozások megerősödésében, hálózataik megjelenésében éppúgy, mint a multinacionális vállalatok megjelenésében, az élenjáró technológiák és szervezési, vezetési módszerek befogadásában és elterjesztésében, a foglalkoztatás, a munkaerő-piaci problémák országos és helyi kezelésében. A kihívásokra adott válaszok a különböző igazgatási és irányítási intézményrendszerek egymáshoz való viszonyát, együttes fellépésük kereteit is alakítják. A gazdaságpolitika és az oktatáspolitika, a foglalkoztatáspolitika és a szociálpolitika, az agrárpolitika és a regionális fejlesztéspolitika közötti együttműködésnek számos új megoldásra volt és van szüksége a kihívásokra adott válaszok kialakítása során.
A gazdasági szereplők együttműködésében rejlő erőforrások
A társadalmi-gazdasági innovációk mögött jól körvonalazódnak a különböző szereplők és intézmények együttműködésében rejlő erőforrások országos és helyi mozgósítására irányuló erőfeszítések. A szereplők és a szervezetek sokfélesége miatt, a sikeres együttműködés és innovációk sokféleségében érvényesülő minták azonban viszonylag kevésbé ismertek. Az együttműködés színterei és szabályozó mechanizmusai, a mögöttük meghúzódó közös érdekeltségek kimunkálásának és megvalósításának lehetőségei és korlátai tekintetében viszonylag szerény rendszerezett ismeretekkel rendelkezünk. Holott, a kölcsönös függőségek egymást erősítő (és nem gyengítő) láncolatának és hálózatának kialakításához és fenntartásához, az elterjeszthető és követhető minták árnyalt ismeretére és elterjesztésére lenne szükség.
A survey tapasztalatai
A dunaújvárosi kistérségben végzett survey-típusú vizsgálat és az esettanulmányok tapasztalatainak kombinálása segít abban, hogy a heterogén gazdasági szervezetrendszeren belül elkülönítsünk bizonyos, jól értelmezhető típusokat, amelyek eltérő tudás-felhasználási mintákat képviselnek, eltérő fejlődési utakat követnek, megerősödésük eltérő piaci és infrastrukturális feltételekhez kötött. Összességükben azonban, egy, a város körül szerveződő - de kifelé is nyitott - gazdasági kistérség társadalmi fejlődésének és fennmaradásának komplementer elemeit alkotják, amelyekkel a térség fejlesztés szereplőinek és intézményeinek számolniuk kell.
A vizsgálatban szereplő termelő és szolgáltatási szervezetek méret gazdasági súly, társasági forma szerinti heterogenitása mögött nagyon különböző fejlődési dinamikákat észleltünk. Bizonyos szervezetek a térség legnagyobb vállalatának decentralizálásából jöttek létre, mások ennek a nagyvállalatnak a kiszolgálására hozták létre a kapacitásaikat, és születtek a helyi piac és társadalom igényeit szervező vagy országos piacokat is megcélzó cégek és intézmények. Fejlődésük is sokféle utat képvisel: léteznek viszonylag stabil létszámmal egyre magasabb minőséget produkáló cégek, másoknál a létszám és az árbevétel növelése jelenti a fejlődést. És vannak, amelyek a hálózatszerű fejlődés rugalmasságának és stabilitásának együttese révén adnak választ a globális verseny kihívásaira.
A felmérésben szereplő vállalatok, keletkezésük korát illetően, három csoportra oszthatók. Közel harminc százalékuk a rendszerváltozást megelőzően vagy a politikai viszonyok átalakulását kísérő piaci formákra való átalakítás eredményeként jött létre. Egyharmaduk a kilencvenes évek közepén alakult (1993-1996 közötti időszakban), közel negyven százalékuk pedig 1996-óta működik. A nagycégek részaránya, az 1992 előtt alapított cégeknél a legmagasabb (42%), a közepes méretű szervezetek elsősorban az 1993-1996 közötti időszakban jöttek létre (41%), a kisvállalkozások pedig legnagyobb arányban az újonnan alapítottak (1996-után létrejött) között találhatók (43%).
A vizsgálatban szereplő cégek által képviselt munkaszervezési, munkaerő- és tudás-felhasználási minták (munkaszervezeti paradigmák) tartalmát a következő jellemzők segítségével azonosítottuk: a termékek skálájával, a termékek és szolgáltatások volumenével valamint az alkalmazott technológia változásának és korszerűségének színvonalával.
A mintában - amely nagyjából egyenletesen oszlott meg (36%-36% és 28%) kis és közepes valamint nagy cégekre - a cégek több mint háromnegyede egyedi termelést folytat. Nemcsak a kis cégek 42%-ára, hanem a közepes méretű cégek közel ekkora részére (48%-ára), a nagyok közül pedig minden ötödikre (20%-ára) jellemző az egyedi termelés munkaszervezési gyakorlata. Az egyedi termelés persze jelenthet diverzifikált és innovatív terméket és szolgáltatást, amellyel a rugalmas specializáció modelljébe illeszkednek, de jelentheti a nagy megrendelőtől vagy a helyi piactól való szoros függést is. Ezzel együtt az is feltűnő, hogy a kis- és közepes cégeknek is valamivel több, mint egynegyede folytat tömegtermelést. A diverzifikáció és rugalmasság munkaerő- és tudás-felhasználási mintái minden vállalati méretben felbukkannak, tehát a szervezeti mérettől függetlenül egyidejűleg megtalálhatók az egyedi és a tömeggyártásra jellemző munkaszervezeti formák. Ebből arra is következtethetünk, hogy a tömegtermelést végző kis- és közepes cégek bizonyos alvállalkozói-bedolgozói körben már részesei a lokálistól a globálisig terjedő vállalati hálózatoknak. A vizsgálatban résztvevő cégek kétharmadára a változó termék- és szolgáltatás-skála jellemző, sőt egy hatoduk gyors ütemű változásokat jelzett e téren.
A termék- és szolgáltatás-skála változékonyságát a technológiák korszerűsítése is követi. A cégek 55%-a jelezte, hogy a korszerűsítette technológiáját. A nagyvállalatok között valamivel nagyobb arányú (70%) a korszerűbb technológiát alkalmazók aránya, de a kicsik és közepesek fele is az újító cégek kategóriájába tartozik. A technológiai fejlesztés természetesen nem öncél, hanem a gazdasági versenyben maradás eszköze. A dunaújvárosi kistérség szervezeteiről az előbbiekben leírt technológiai korszerűsítési folyamat eredményessége abban ragadható meg, hogy a vizsgált cégek háromnegyede állította, hogy a versenytársaihoz hasonló technológiát alkalmaz. Közel egynegyedük a versenytársaknál már korszerűbb, sőt ezen belül egy részük nemzetközileg élenjáró technológiát működtet. (Ebből a relatíve jónak tekinthető technológiai versenypozícióból kiindulva lehet értelmezni a technológiai korszerűsítésre irányuló valós igényt, nyomást.) A technológiai versenyben való részvétel, a kis- közepes és nagyvállalatokra egyaránt jellemző a vizsgált mintában: minden vállalati méretnél kilencven százalék körüli azoknak az aránya, akik a versenytársakhoz hasonló vagy korszerűbb technikát alkalmaznak. Lényeges különbség, a nagy szervezetek javára, abban mutatkozott, hogy körükben kiugróan magas a “nemzetközileg is élenjáró” technológiát alkalmazók aránya.
1. tábla
A technológiai fejlettség abszolút mutatója(n = 230)
A cég által alkalmazott jelenlegi technológia a korábbihoz képest (%)
Változatlan
45,2
Korszerűbb
50,0
Teljesen új
4,8
Összesen
100,0
2. tábla
A technológiai fejlettség relatív mutatója és a szervezeti méret
(n= 230)
Szervezeti méret
A cég által alkalmazott technológia színvonala a versenytársakhoz képest
Összesen
a verseny-társaknál régebbi
a verseny-társakhoz
hasonló
a verseny-társaknál korszerűbb
nemzetközileg is élenjáró
Kicsi
3,5
81,4
14,0
1,2
100,0
Közepes
3,9
71,4
16,9
7,8
100,0
Nagy
3,4
62,1
19,0
15,5
100,0
Összesen
3,6
72,9
16,3
7,2
100,0
A vizsgálatban résztvevő cégek többsége (57%-a) az elmúlt öt évben végbement növekedésről számolt be. Növekedésük átlagosan, ebben a periódusban, 34%-os volt. A nagy szervezetek növekedése ennek közel kétszerese, a kicsik mérete viszont ebben az öt évben mintegy 6 százalékkal csökkent. A közeljövőt illetően, a mintában szereplő cégek egyharmada számol növekedéssel. A növekedési ütemmel kapcsolatos munkáltatói várakozások, a kis- és közepes vállalkozások körében viszont magasabbak, mint a nagy cégek körében. Az elkövetkező három évre, az előbbiek 21-22%-os, az utóbbiak viszont csak 12%-os növekedést prognosztizálnak.)
A felmérésben szereplő szervezeteknél foglalkoztatott munkaerő képzettségi szintje, a tudásfelhasználás eltérő mintáit jelzi. A kis cégeknél a legmagasabb az érettségizett és felsőfokú végzettséggel rendelkező foglalkoztatottak aránya, a közepes méretű cégeknél a szakmunkások foglalkoztatása a legjelentősebb, a nagy cégeknél pedig a jelentős szakmunkás réteg mellett, a többiekhez képest kiugró a betanított munkások foglalkoztatása. A nagyobb cégekben a technológiák és munkaszervezeti formák tehát gyakrabban működtethetők alacsonyabban képzett munkaerővel, mint a kisebb cégeknél. A kis cégekben foglalkoztatottak magas képzettsége pedig a kilencvenes években vállalkozó réteg kiemelkedő kvalifikáltságára éppúgy utal, mint az e cégek működtetéséhez kulcsfontosságú tudás-tőkét képviselő foglalkoztatottak alkalmazására.
3. tábla
A munkaerő képzettségi szintje szervezeti méret szerint
(százalékos átlagértékek, n = 230)
Szervezeti méret
Alapfokú
Szakmunkás
Érettségi
Felsőfokú
Kicsi
4,8
23,3
32,9
46,2
Közepes
7,2
46,1
29,9
23,9
Nagy
13,9
41,3
30
22,2
Összesen:
8,4
37,4
30,9
31,4
A dunaújvárosi kistérségben zajló vállalkozásalapítások kilencvenes évekre jellemző dinamikáját illetően figyelemreméltó az, hogy a korábban (1992-előtt) alapított szervezetek nemcsak alapfokú végzettséggel rendelkezőket, hanem szakmunkásokat is nagyobb arányban foglalkoztatnak. Az évtized közepén létesített cégekben viszont mára a közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkezők részaránya lett a meghatározó.
A tudásfelhasználásban - úgy tűnik - a minta szervezetei döntően a meglevő kapacitásokra, képzettségekre építenek. A vizsgálatban szereplő cégek csaknem fele nem folytat semmilyen képzési tevékenységet, egy vagy két képzést döntően a kötelező munkavédelmi, balesetvédelmi oktatást a résztvevők kétötöde szervez. Ennél szélesebb körű képzésről a munkáltatók 18%-a számolt be. Ebben a körben, a szakmai alap- és továbbképzések mellett, a marketing, a pénzügyi és az informatikai képzések valamint a minőségbiztosítással összefüggő oktatás és a nyelvtanulás a jellemzők.
4. tábla
Képzési aktivitás a dunaújvárosi kistérségben működő szervezeteknél
(százalékos átlagértékek, n = 230)
Képzési Területek
ß
Munkaidő alatt
Munkaidő után
Munkaidő alatt és után
Nincs képzés
Vezetőképzés (pl. a vezetői képességek fejlesztése
1,7
2,2
5,2
90,8
Marketing, piaci ismeretek, gazdasági, pénzügyi
3,9
3,9
7,0
85,2
Informatikai képzés, továbbképzés
3,1
4,8
6,6
85,6
Idegennyelv-oktatás
-
6,1
4,4
89,5
Szakmai alapképzés
4,4
1,8
6,6
87,3
Szakmai át- ás továbbképzés (pl. új termelési technológiák)
A képzési tevékenység erőteljes korrelációt mutat a cégeknél folyó technológiai korszerűsítéssel. A versenytársaknál is korszerűbb technológiát alkalmazó szervezetek közel háromszor annyi képzést folytatnak, mint az elavult technológiával dolgozók, és majdnem kétszer annyit, mint a versenytársaikhoz hasonló technológiát alkalmazók. Az összefüggés feltételezhetően visszafelé is érvényes: az aktív képzési tevékenység a versenytársak utolérésének, a piacképesség egyik fontos faktora. A termék- és szolgáltatás-skála diverzifikáltsága szintén tükröződik a képzési tevékenység intenzitásában. A termékek és szolgáltatások skálájának gyakori változása szintén aktívabb képzési tevékenységet feltételez.
A felmérésben szereplő szervezetek jellemzői valamint az emberierőforrás-tényezők közötti összefüggések részben az un. neo-fordi munkaszervezési paradigma megjelenésére, részben pedig a diverzifikált és rugalmas munkaszervezeti minták jelenlétére engednek következtetni. A vezetői hozzáértés, a munkavégzés megbízhatóságának és pontosságának felértékelődése a tömeggyártás nagyobb szervezeteiben dolgozókra jellemző. A szakmai-technikai tudások jelentősége a technológiai korszerűsítéssel értékelődik fel, mindez a neo-fordi munkaszervezeti modell követését jelzi a vizsgált kistérség vállalkozásainak körében. Az innovációs készség, különösen pedig annak kombinálása a szakmai-technikai tudásokkal a változó-termékskálával és a korszerűbb technológiák használatával mutat összefüggést, ami elsősorban a diverzifikált minőségi termelésre jellemző.
Az ügyfél- és vevőcentrikusság erősebben jellemző a tömegtermelést folytatókra, tehát a fent jellemzett diverzifikáló minőségi termelési paradigmára. E minta követését jelzi az is, hogy a gyorsan változó és a versenytársaknál korszerűbb technológiákat működtető cégeknél értékelődött fel a szakmai technikai tudás tényezője. A rugalmas specializáció tudás-felhasználási modelljére jellemzően viszont az innovációs készség, a vezetői hozzáértés és a gyakorlati, munkahelyi ismeretek elsősorban kis szervezeteknél és az egyedi termelést folytatók körében voltak fontosabbak.
A térség gazdasági szervezetrendszerében végbemenő fejlődés dinamikáját jól jelzi, hogy a 1996 után alakult fiatalabb vállalkozásokban nagyobb gyakorisággal fordulnak elő szervezeti újításokat képviselő “élenjáró” vezetői módszerek (mint profit és költség centrumok kialakítása, lapos hierarchia, raktárkészlet nélküli termelés (Just-in-Time), hálózati bedolgozókkal való együttműködés, a “legjobb gyakorlat követése” (benchmarking), IT alkalmazása stb. A régebben alapított szervezeteknél viszont intenzívebbek a minőségbiztosítás érdekében tett erőfeszítések. Feltehető, hogy éppen a diverzifikált minőségi termelés tendenciájának erősítése alapozta meg ezeknek a 90-es évek elején vagy még azelőtt létrejött cégek fennmaradását. Az információs technológiák terjedése a különböző életkorú szervezeteknél szinte azonos arányban megtalálható tendencia, ám a nagyobb szervezetekre erősebben jellemző, mint a kicsikre.
Az esettanulmányok tapasztalatai
A régióban működő vállalkozások munkaszervezeti jellemzői valamint a tudás-felhasználási mintáik és a társadalmi partnerek szerepe közötti összefüggések feltárására kilenc esettanulmány készült. A különböző méretű és tevékenységi körű szervezetek között ipari és kereskedelmi cégeket valamint egy oktatási, egy egészségügyi és egy szociális szolgáltató intézményt is bevontunk. Az esettanulmányok alapján a neo-fordi termelésszervezési paradigma a nagyobb szervezetek körében volt azonosítható. A közepes méretű vagy fejlődőben lévő cégeknél a diverzifikált termelésszervezési mintákkal találkoztunk, a rugalmas specializáció modellje pedig elsősorban az innovatív kisvállalkozásokra volt jellemző. Az esetelemzés felhívta a figyelmet a azokra a fejlődési dinamikákra is, amelyek a cégek, intézmények növekedésével járnak. Találkoztunk olyan cégekkel, amelyek a kisvállalkozásokra jellemző rugalmas specializáció modelljéből sikerrel alakultak át diverzifikált tömegtermelést vagy szolgáltatást nyújtó szervezetekké (pl. Reál-Coop, Sulák). Ugyanakkor azt is tapasztaltuk, hogy a megnövekvő munkaerő-piaci és szociális igények nyomására egyes diverzifikált minőségi termelést illetve szolgáltatást nyújtó szervezetek viszont a standardizáltabb és specializáltabb működést képviselő neo-fordi munkaszervezeti formák irányba mozdultak el (pl. főiskola, szociális intézmények).
Az esettanulmányok során azt is vizsgáltuk, hogy miként függ össze a szociális párbeszéd állapota és jellege a szervezetek fejlődésével, növekedésével és a munkaszervezési paradigmák közötti elmozdulással.
A munkaügyi kapcsolatoknak az esettanulmányokban fellelt rendszereit nem találtuk a munkavállalók és a munkáltatók kapcsolatait illetően szélsőségesen polarizáltnak, bár a társadalmi párbeszéd formális intézményei (kollektív megállapodások, hivatalos besorolások, stb.) és szereplői (pl. szakszervezetek) az esetek egy részében nem jellemzőek.
Több esetben volt viszont kimutatható - gyakran a hivatalos intézmények és szereplők hiányában is - adott cégek minden foglalkoztatottjára vagy egyes csoportjaira kiterjedő alkuk és megállapodások bősége. Ezek egy része, például a minőségbiztosítás hivatalos és formalizált rendszereiben, más részük pedig például a munkaidő beosztások, helyettesítések nem-hivatalos megállapodásaiban öltött testet. Ezek is képesek voltak arra, hogy eseteinkben a rugalmas munkaerő- és tudásfelhasználás társadalmi szabályozását garantálják.
A cégek életkora jelentősen differenciálta a szociális párbeszéd állapotát és jellegét. Újonnan alapított cégeknél a munkaügyi kapcsolatok hivatalos szereplői sem jöttek (még?) létre, és nem-hivatalos megállapodások sem rögzülhettek. Ezekben az esetekben a hivatalos, országos szintű megállapodások (Pl. a Munka Törvénykönyve) határozzák meg a foglalkoztatási alapfeltételeket, amelyek mellett a vezetés túlsúlya dominál az egyéni vagy kollektív hivatalos munka és foglalkoztatási szerződésekben. Az újonnan létrehozott cégeknél a belső érdekviszonyok artikulálatlanságából fakadóan is amorfnak mondható munkaügyi kapcsolatokat találtunk.
Méret szerint csoportosítva az eseteket elmondható, hogy a kisebb cégeknél gyakrabban tapasztalható a munkaügyi kapcsolatok formalizált rendszerének hiánya. Emellett azonban e kevesebb alkalmazottal dolgozó szervezeteknél gyakran igen intenzív a munkahelyi szociális párbeszéd. Hosszabb távú együttműködésre, közös múltra és helyi kapcsolatokra alapozott bizalmi viszonyok alapján a nem-hivatalos csoportos alkuk rendszerével működnek ezek a kis cégek. A kis, családi erőket is mobilizáló vállalkozások esetében megfigyelhető volt a családtagok jelenléte és sajátos hatása is a munkahelyi alkukban és megállapodásokban.
A cégek minden foglalkoztatottjára kiterjedő megállapodások és az egyéni, gyakran individualizáltnak mondott alkuk mellett igen jellemzőnek találtuk a legtöbb esetben a különböző munkaköri, telephelyi, hierarchikus csoportokkal folyó alkukat. Ezek ölthetnek hivatalos és nem-hivatalos formákat egyaránt.
Fontos és szinte általános jelenségként rajzolódott ki a külső szereplők hatásának megjelenése a cégeknél folyó szociális párbeszédben. Ők azok, akik munkaerő-piaci, szakmai normákat és elvárásokat közvetítenek vagy társadalmi, piaci igényeket jeleznek, amelyek aztán a foglalkoztatási és munkafeltételek alakításában alku-feltételekként jelennek meg. Egyes esetekben e külső szereplők (pl. a munkaügyi kapcsolatokban hagyományokkal bíró helyi nagy cégek) a munkahelyi szociális párbeszéd mintáit közvetítik, más esetekben (pl. önkormányzatok, civil szervezetek, TB) társadalmi igényeket támasztanak. Megint máskor pedig általános szakmai standardok révén (ISO, ÁNTSZ, szociális kamara, iparkamara) hatnak a munkahelyi megállapodásokra.
A munkáltatók és a különböző foglalkozási csoportok közötti alkuk illetve a különböző csoportok közötti konszenzus, ami ölthet hivatalos és nem-hivatalos formát egyaránt, fellelhetők minden olyan esetben, ahol a munkaerő felhasználás belső rugalmasságára épül a cégek fennmaradása, növekedése, fejlődése.
A növekedési fázisban lévő szervezetek e feladatuk megoldása érdekében nemcsak a külső partnerekkel kötnek megállapodásokat, hanem ehhez a belső konszenzust is biztosítják.
Az elemzett esetek szándékaink szerint rögzítették a cégek munkaerő felhasználásának és szociális párbeszédének jelenlegi állapotát, de azt is, hogy a kialakult állapotokat milyen - piaci, társadalmi, szervezeti, tudás-megszerzési - folyamatok eredményezték. Kimutatható az esetekben a kis cégek megerősödése, stabilizálódása ugyanúgy, mint közép méretű, esetleg nagy cégekké történő növekedése. A fejlődés tetten érhető volt a minőségi és diverzifikált piaci és társadalmi igények kielégítése, de a tömegigényeknek való megfelelésre törekvés terén is. Ezekben a különböző irányokban történő elmozdulásokban az alkuk és megállapodások különböző rendszereinek hatása minden alkalommal kimutatható és értékelhető.
A munkaerő-felhasználás többféle mintájával és a szociális párbeszéd sokszínűségével kapcsolatos tapasztalatok - a vállalati felmérés, az esettanulmányok - együttes olvasata, megerősítik azokat az összefüggéseket, amelyeket a kistérségi foglalkoztatási- és munkaerő-piaci folyamatokról, valamint a dunaújvárosi térség társadalmi, oktatási, közlekedési kapcsolatrendszeréről szóló tanulmányok feltártak. Azt ugyanis, hogy a dunaújvárosi vállalkozásfejlesztési és foglalkoztatási gondok, egy a városon jóval túlterjedő oktatási-képzési térben értelmezhetőek. Perspektívában, a Dunaferr által indukálódó foglalkoztatási gondok (pl. a technológia váltása, a tervezett privatizáció várható hatásai) és az erre adható válaszok kialakítása a munkaerőpiac térségi összefüggéseiben, az oktatási-képzési, szociális infrastruktúra fejlesztésével együttesen végezhető el. A válaszok megfogalmazásakor viszont, nem lehet uniformizált megoldásokra törekedni, mert a kilencvenes években kialakult gazdasági szervezetrendszer fejlődése - a fentiekben részletesen elemzett - dinamikát mutatja. Ez a kistérség fejlesztésében szerepet játszó szereplők sokoldalú, sokféle együttműködését igényli, sőt kezdeményező lehetőségeik szaporítását és szerepük bővítését is meg kell fontolni.
AJÁNLOM AZ OLDALT
