A tüdőrák

A daganatos betegségek közül a tüdőrák szedi a legtöbb áldozatot világszerte, férfiak és nők között egyaránt. A magas halálozási ráta összefüggésbe hozható a szűrés és a korai felismerés hiányával. Pedig a tüdőrák a leginkább megelőzhető daganatféleség. A tüdőtumorok 85-87%-a az aktív, 3-5%-a pedig a passzív dohányzással hozható összefüggésbe.

Minél többet dohányzik valaki, annál nagyobb a tüdőrák kialakulásának kockázata. Bizonyított tény, hogy napi egy doboz cigaretta elszívása a férfiak esetében tízszeresére, nőknél ötszörösére emeli a tüdőrák kialakulásának kockázatát. Erős dohányosok esetében - naponta két doboz cigaretta - a kockázat akár 20-30 szoros is lehet. Bár a legtöbben nem szívják le a füstjét, a szivarozás és a pipázás is igen komoly kockázati tényező, akárcsak a marihuánás cigaretta fogyasztása.

A tüdőrák és típusai

Tüdőrák akkor alakul ki, amikor a tüdőben lévő sejtek kontroll nélküli osztódásnak indulnak, s ennek következtében betörhetnek a környező szövetekbe, vagy elvándorolhatnak távoli szervekbe.

A tüdőrák nem egységes betegség: eddig több mint 20 fajtáját írták le. Ezek nem csak szöveti szerkezetükben, hanem viselkedésükben is eltérnek egymástól. A tüdő minden sejttípusából kialakulhat daganat, de túlnyomó többségük - mintegy 90%-uk - a hörgőrendszer belső felületét bélelő hámsejtek valamelyikéből indul ki.

Növekedésük és terjedésmódjuk alapján a tüdőrák két nagy csoportját különböztetik meg:

- kissejtes tüdőrák - amely az összes tüdőrákos eset kb. 20%-át teszi ki
és
- nem kissejtes tüdőrák, amely az összes tüdőrákos eset kb. 80%-át teszi ki.

Kissejtes tüdőrák

Mint a nevében is szerepel, ez a rákféleség a szokásosnál kisebb sejtekből áll, amelyek mikroszkópos vizsgálat szerint kerekded, vagy elnyúlt, zabszemre emlékeztető alakúak - ezért gyakran zabszemsejtes ráknak nevezik.

A kissejtes tüdőrák agresszívebb a többi típusnál: nagyon gyors növekedésű, egyéb szervekre is nagyon gyorsan átterjed.

Nem kissejtes tüdőrák

A nem kissejtes tüdőrákok csoportján belül újabb három típus létezik, amelyek mikroszkópos szövettani vonásokon kívül a kiindulásuk helye és viselkedésük tekintetében is különböznek egymástól. A nem kissejtes tüdőrák három típusa: laphámrák, adenokarcinoma, nagysejtes tüdőrák.

Laphámrák (laphámsejtes karcinóma)

Férfiakban a tüdőráknak ezen típusa fordul elő leggyakrabban. A főhörgők hámjából indul ki. Nem terjed olyan gyorsan, mint a tüdőrákok más típusai.

Adenokarcinoma

A tüdő laphámrákjánál jóval ritkább, rendszerint a tüdők perifériáján, azok széli részében keletkezik, s gyakran lezajlott gyulladás nyomán visszamaradt hegek mellett alakul ki. Az adenokarcinomákat a kisebb hörgők hámbélésében helyet foglaló nyáktermelő sejtekből származtatják. Nőkben és nem dohányzók körében a tüdőráknak ez a típusa fordul elő leggyakrabban, s újabban gyakorisága nő.    

Nagysejtes tüdőrák

Gyors növekedésű, agresszív daganat, amely - nevének megfelelően - nagy, rendellenes küllemű sejtekből áll. A tüdőrák ezen típusa is többnyire a tüdőállomány perifériás, a szélek felé eső területéről indul ki. A nagysejtes tüdőrák a tüdődaganatok 10-20%- át képezi.

A tüdődaganat kialakulása több lépésben megy végbe. Először a sejtek normálistól eltérő sejtosztódást mutatnak. Emiatt a normálistól eltérő sejtszaporulat alakul ki, végül pedig rosszindulatú daganat jön létre. A kialakult daganatban tovább folynak a mutációk (a genetikai anyag öröklődő megváltozása). 

A mutációk közül különösen kettő befolyásolhatja alapvetően a betegség lefolyását, így a beteg sorsát. Az első az, ami lehetővé teszi az adott sejt számára, hogy eredeti helyéről elvándoroljon és más szervekben vagy szövetekben (pl.: máj, agy, csontok, nyirokcsomók) megtelepedjen, és egy újabb áttétes daganatot (azaz metasztázist) képezzen. A másik az, ami lehetővé teszi a tumorsejtek számára, hogy ellenálljanak a terápiának azaz  rezisztencia alakuljon ki. A tüdődaganatokban sajnos mindkét mutáció igen gyakran kialakul, ami részben magyarázhatja a kevéssé hatékony terápiát.

A tüdőrák sajátosságai és tünetei

A tüdőrák fejlődésének kezdeti szakában rendszerint nem okoz tüneteket. Korai időszakban a tüdőrák többnyire a mellkasröntgenen sem ismerhető fel. Sajnos a felismerés pillanatában gyakran előrehaladott stádiumban van a beteg.

A tüdőrák gyanúját keltő tünetek:

tartós köhögés; dohányosoknál, ahol a köhögés egyébként is általános tünet, a köhögés súlyosbodása, jellegének megváltozása szolgálhat figyelmeztető jelként

• véres köpet
• légszomj
• ziháló légzés
• rekedtség
• ismételten kiújuló hörgő- vagy tüdőgyulladás
• állandósuló mellkasi fájdalom.

A daganat terjedése miatt a tüdőhöz közeli idegek is nyomás alá kerülnek, és válltáji, kar- és kézfájdalmak is jelentkezhetnek. Ha a távoli áttétek tünetei is észlelhetők - látászavar, fejfájás, zavartság, epilepsziaszerű görcsroham, hátfájás, lábgyengeség vagy fájdalom, a széklet- vagy vizelettartás nehezítettsége, gyengeség, nagyfokú testsúlyvesztés stb. -, a betegség már rendszerint gyógyíthatatlan.

Tünetek dohányosoknál
 
A tüdőrák leggyakoribb tünete kétségkívül a köhögés. A daganat helyet foglal el a tüdőben, így irritálja a környezetet, ez pedig reflexes köhögést okoz. Mivel a dohányosok többsége rendszeresen köhécsel, ez a tünet nem hívja fel a figyelmet a rákra. Ez az oka annak, hogy a dohányosokat rendszerint előrehaladottabb állapotban diagnosztizálják. Ha a növekvő daganat betör a légutakba, akkor bevérzést, majd reflexes köhögést okoz. Ilyenkor a köpet véres lehet.

A nem gyógyuló, gyakran visszatérő tüdőgyulladás (pneumonia) a daganat növekedésének közvetett jele. Ekkor a daganat vagy kívülről összenyom egy légutat, vagy belül növekedve elzárja azt. Így az adott légút által ellátott területen megszűnik a légcsere (ventilláció), ami a tüdőgyulladás klasszikus tüneteihez (láz, gennyes köpet, köhögés) vezet. A mellkasröntgenen a gyulladás elfedheti a daganatot, ezért minden felnőttnek kötelező a "gyógyulás" után vizsgálaton megjelenni.

A tüdőrák kialakulásának kockázati tényezői

Dohányzás

Több igen gyakori és ezért rendkívül fontos rákféleség okát nem ismerjük. Viszont már biztosan tudjuk, hogy a tüdőrákos esetek túlnyomó többségének - egyes tanulmányok szerint 90-95%-ának - a dohányzás az oka. Ezen belül a cigarettázás a becslések szerint az esetek kb. 87%-áért felelős.

Minél többet dohányzik valaki, annál nagyobb a tüdőrák kialakulásának kockázata. Bizonyított tény, hogy napi egy doboz cigaretta elszívása a férfiak esetében tízszeresére, nőknél ötszörösére emeli a tüdőrák kialakulásának kockázatát. Erős dohányosok esetében - naponta két doboz cigaretta - a kockázat akár 20-30 szoros is lehet. Bár a legtöbben nem szívják le a füstjét, a szivarozás és a pipázás is igen komoly kockázati tényező, akárcsak a marihuánás cigaretta fogyasztása.

Meghatározó továbbá, hogy mely életkorban kezdte el az illető a dohányzást. Minél fiatalabb korban, annál nagyobb a kockázata a tüdőrák kialakulásának.

A kockázat mértékét jelentősen befolyásolja a dohányzás egyénileg eltérő módja, nevezetesen, hogy milyen mélyen szívja le és mennyi ideig tartja benn a tüdejében valaki a cigarettafüstöt. Ezzel magyarázható, hogy a dohánygyárakat számos országban törvény kötelezi a dohányáruk kátránytartalmának csökkentésére. A csökkentett kátránytartalmú ("könnyű") cigaretták fogyasztása azonban nem jelent védelmet a tüdőráktól - sőt újabb tanulmányok szerint nem kevésbé veszélyesek, mivel a kisebb nikotintartalom miatt a dohányosok mélyebben leszívják és tovább benntartják a füstöt.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a tüdőrák nem az egyedüli daganat, amelynek kialakulása a dohányzás következménye lehet. A gége, a szájüreg, a nyelőcső, a hólyag, a vesék, a gyomor, a prosztata, a hasnyálmirigy, sőt újabban a méhnyak rákos megbetegedései vonatkozásában is igazolták a dohányzás kockázatnövelő szerepét.

A leírtakkal még korántsem merült ki a dohányzás szervezetünkre gyakorolt káros hatása. Számos más légúti megbetegedést - hörghurutot, tüdőtágulatot, melléküreg-gyulladást -, szív és érrendszeri megbetegedések kialakulását és súlyosbodását, a bőr idő előtti öregedését okozhatja.

Ma már bizonyítást nyert, hogy a cigarettázás nem csupán a dohányosra jelent veszélyt, hanem a rendszeresen és hosszabb időn át vele egy helyiségben tartózkodó családtagokra vagy munkatársakra is. Mint bevezetőnkben már említettük, a passzív dohányosok körében a tüdőrák kialakulásának kockázata közel 5%. A nem dohányzó tüdőrákos betegek kb. 17%-ánál azért jelentkezik a kór, mert gyermekkorukban voltak kitéve a dohányfüst hatásának.

A dohányzók számára erősen megfontolandó, hogy a dohányzás abbahagyása után tíz évvel a volt dohányosokban a tüdőrák kialakulásának kockázata oly mértékben csökken, hogy gyakorlatilag alig magasabb a nem dohányzóknál észlelt kockázat szintjénél!

Egyéb kockázati tényezők

A dohányzáson kívül más kockázati tényezői is vannak a tüdőrák kialakulásának. Növeli a tüdőrák kockázatát az azbesztnek való kitettség, főként hajóépítő, valamint építőipari munkásoknál. Ha ehhez dohányzás is társul, akkor természetesen a kockázatnövekedés mértéke 50-szeres is lehet.

Más kémiai anyagok is növelhetik a tüdőrák kialakulásának kockázatát, ha valaki rendszeresen kapcsolatba kerül velük: arzénvegyületek, króm, nikkel, vinil-klorid, nehézfémporok, urán, illetve a szénhidrogének (gázolaj és benzin) égéstermékei.

Kis mértékben a radongáz is növeli a tüdőrák kialakulásának kockázatát. A radon színtelen, szagtalan gáz, amely olyan helyeken szabadul fel, ahol jelentősebb mennyiségű urán van a talajban. A radongáz mennyiségét egy egyszerű műszerrel mérni lehet, és rendszeres szellőztetéssel szabadulhatunk meg tőle.

A városi levegő szennyezettsége és a tüdőrák kialakulása között szignifikáns összefüggést nem lehetett kimutatni, de a szennyezett levegő légutakra kifejtett károsító hatása kifejezett.

Akinek már volt tüdőrákja, ki van téve a kiújulás veszélyének. A kockázatot növelik egyes tüdőbetegségek és a TBC korábbi előfordulása is.

Nem lehet azonban eléggé hangsúlyozni, hogy messze a legfontosabb és legveszélyesebb kockázati tényező a dohányzás, és főképp a cigarettázás.

A tüdőrák jelenlétének megállapítása

A gyanút keltő tünetek, tünetcsoportok okát gyakran bonyolult vizsgálatokkal kell igazolni a szakembereknek. A kivizsgálás állandó összetevői: a betegre és családjára vonatkozó kórelőzményi adatok felvétele, a beteg dohányzási szokásáról való kikérdezése, foglalkozásának, munkakörülményeinek tisztázása. Ezt a beteg nagyon gondos, részletes fizikai kivizsgálása, mellkasröntgen-felvétel készítése és különböző laboratóriumi tesztek elvégzése követi.

Amennyiben a vizsgálatok elvégzésével sem sikerül tisztázni a tünetek okát, és a  tüdőrák gyanúja továbbra is fennáll, a mellkast és a benne elhelyezkedő szerveket részletesen feltérképező CT - komputer-tomográfiás - vizsgálatra kerül sor.

Egyes betegek esetében ún. bronchoszkópiára is szükség lehet. Ennek során helyi érzéstelenítésben egy képalkotó műszert vezetnek a légutakba, amelynek segítségével a daganatból szövetminta is nyerhető. Ha nem a légutakban van a tumor, úgy a bőrön át, CT-vezérelt tűbiopsziával is történhet mintavétel, szövettani vizsgálat céljára.

A pontos diagnózis felállításában a mellüregben felszaporodott folyadék leszívása, és üledékének mikroszkópos vizsgálata is segíthet (citológiai vizsgálat). A betegség pontos diagnózisához esetenként szükséges lehet a mellkas megnyitásával járó műtéti beavatkozás, az ún. torakotómia.

A tüdőrák kezelési lehetőségei

Tüdőrákos betegekben a kezelés főbb választási lehetőségei a műtét, a kemoterápia és a sugárterápia. A következő években a molekuláris kemoterápia (célzott daganatterápia) hozhat minőségi javulást.

A vizsgálati eredmények birtokában két kérdésben döntenek a szakemberek:

- a daganat technikailag teljes mértékben eltávolítható-e?
- a beteg általános egészségi állapota, szerveinek működése lehetővé teszi-e a tervezett beavatkozásokat?

A terápiás terv kialakításánál figyelembe veszik

- a tüdőrák típusát
- nagyságát
- a daganat elhelyezkedését
- a betegség stádiumát
- a beteg életkorát.

A betegnek természetes és jogos igénye, hogy a javasolt kezelés lényegéről, a várható eredményről, a fájdalomról és az előrelátható következményekről orvosától érthető formában felvilágosítást kapjon.

Sebészeti terápia

A sebészi beavatkozás a tüdőrák terápiájában csak olyankor alkalmazható, ha az előzetes vizsgálatok valószínűsítik, hogy a daganat egészében eltávolítható. Ez a daganat nagyságától, elhelyezkedésétől, kiterjedtségétől, és a beteg általános állapotától függ.

Ennek alapján a sebészeti beavatkozás három típusa jöhet szóba:

- ha a daganat kis kiterjedésű, akkor eltávolítása a tüdőszövet kis területének eltávolításával megoldható (ún. szegmentrezekció);

- a daganat elhelyezkedése miatt más esetekben az egész tüdőlebeny eltávolítására szükség van (ún. lobektómia);

- a daganat elhelyezkedése vagy kiterjedése miatt az egyik tüdő egészben történő eltávolítására is sor kerülhet (ún. pneumektómia).

Léteznek egyéb speciális, nagy gyakorlatot igénylő műtéti megoldások is, amikor a daganat a főhörgők elágazásához közel helyezkedik el.

Sugárkezelés

A sugárkezelés fontos szerepet játszhat a tüdőrák minden típusának kezelésében. Gyakran a műtéti megoldást egészíti ki: a műtét előtt (a tumor zsugorítására), és a műtét után (a maradék tumorsejtek elpusztítására) is alkalmazhatják. Utóbbi megoldást gyakran rendelik el előrehaladottabb stádiumokban, hogy a nyirokcsomókban lévő esetleges tumorsejteket elpusztítsák.

A nem operálható betegeknél műtét helyett alkalmazhatják a sugárkezelést. A sugárkezelés az áttétek okozta fájdalom csökkentésére és a daganatból eredő vérzés elállítására is alkalmazható.

A besugárzás szükségessége, időtartama, módja, az adandó dózis olyan kérdés, amelyről a beteg állapotának, illetve a betegség kiterjedésének ismeretében dönt a sugárterápiás szakember.

A kezelés befejezése után - optimális esetben - a beteg tünet- és panaszmentes, de természetesen folyamatos ellenőrzés alatt áll. Fontos, hogy új tünet jelentkezése (például fájdalom, fulladás, nehézlégzés) esetén a szakembert azonnal fel kell keresni, annak megállapítása céljából, hogy a jelentkező tünetek összefüggésben vannak-e a daganattal vagy sem.

Kemoterápia

A műtétet követően - ha szükséges - általában 30 napon belül megkezdődik a gyógyszeres kezelés. Hasonlóképpen, ha a diagnosztikus vizsgálatok áttétet adó tumort igazoltak, a gyógyszeres terápia az elsődleges terápia.

A tüdődaganatok kemoterápiájában már sok gyógyszert, illetve gyógyszer-kombinációt próbáltak ki. Ha a kezelés műtét után, tumormentesnek tartott állapotban történik, akkor adjuváns kezelésről beszélünk. Ennek a célja a detektálhatósági (fellelhetőségi) szint alatt lévő áttétek (ún. mikrometasztázisok) növekedésének megelőzése.

Ha a beteg szervezetében ismerten ott van a daganat vagy annak áttéte, akkor gyógyító célú (kuratív) kezelésről beszélünk. A műtét előtt adott, a daganat - és így a műtét "radikalitásának" - csökkentésére irányuló kemoterápiát neoadjuváns vagy preoperatív kezelésnek nevezzük.

Fontos tudni, hogy a fent részletezett különböző ráktípusok kemoterápiás érzékenysége eltérő. A 80-as években kifejlesztett gyógyszerek hoztak áttörést a tüdődaganatok kemoterápiájában. Azonban a mellékhatások miatt nem lehetett nagyobb dózisban alkalmazni őket. A 90-es évek e készítmények fejlődésének időszaka volt, amely mind a mellékhatások, mind a hatások szempontjából kedvezően befolyásolta a kezeléseket, amelyek így jelentősen kedvezőbb eredményeket hoztak.

Előrelépést jelentettek az új, harmadik generációs citotoxikus szerek, a mind szélesebb körű szupportív kezelési lehetőségekkel. Napjainkban, de különösen a közeli jövőben várható a molekuláris kemoterápia klinikai alkalmazása. Ez egyes esetekben - tervezett kezelést megelőző megfelelő genetikai vizsgálatokat követően - az egyénre, illetve az adott tüdőrákra specializált célzott kezelés megtervezését és megkezdését teszi lehetővé. A legújabb kutatási eredmények azzal a reménnyel kecsegtetnek, hogy a tüdőrákos betegek egy részénél már nem reménytelen a többéves túlélést eredményező gyógyszeres terápia.

Forrás: daganatok.hu