Orowan Egon

Orowan Egon a fémfizika egyik világszerte ismert szakértője 1902. augusztus másodikán született Budapesten, és 1989. augusztus negyedikén halt meg Bostonban. A fizika nagyon sok területét érintette, foglalkozott geofizikával, a fémek képlékeny alakváltozásával, orvosi fizikával, és még sok más tudományterülettel is.
Gyermekként Budapesten a Mester utcai állami főgimnáziumba járt, majd felsőoktatási tanulmányait Bécsben, a berlini charlottenburgi egyetemen kezdte meg.
Orowan Egon nagyban részt vett a modern fémfizika létrejöttében, hiszen Bécsből hazatérve Budapestre írta meg az 1928 és 1933 végzett munkájáról a 'Zeitschrift für Physik' című cikket, és ettől számítják modern fémfizika születését.
A fémek képlékenységét illetően a magyar (ám Manchesterben dolgozó) Polányi Mihály is szinte ugyanaddig jutott el, mint Orowan. Az előbb említett cikket megjelentető folyóiratnak ugyanabban a számában, amelyben Orowan leírta a diszlokáció (a fémek kristályrácsában levő hibák) fogalmát, így utat nyitva a fémek képlékeny alakváltoztatásának magyarázatához, ám Polányi azonos véleményre jutott. Orowan és Polányi együtt dolgozták ki a kripton ipari előállítási eljárását.
A cikk megjelenése után Orowan még négy évet Magyarországon töltött, és ezalatt az idő alatt az  Egyesült Izzó laboratóriumában, és egy szénbányában dolgozott, szakértőként.
1937-ben ment csak el Angliába, ami után kapcsolata szinte teljesen megszűnt Magyarországgal. A briminghami egyetemen kapott állást, ahonnan 1939-ben Cambridge-be ment, és ott a Cavendish Laboratórium munkatársa lett. Orowan Cambridge-ben lett híres szilárdtestfizikus, majd később, mivel elég gyakran látogatta az Egyesült Államokat, elfogadta a MIT (Massachusetts Institute of Technology) meghívását, majd a munkatársa, a gépészeti tanszék professzora (Institute of Mechanical Engineering) lett.
Az USA-ban hírnevét nem a diszlokáció elmélettel alapozta meg, hanem azzal, hogy a legkülönfélébb gyakorlati problémákra is tudott megoldást adni. A diszlokációkat csak akkor tekintette a 'szakmai közvélemény ' valóságnak, amikor az elmélet bizonyítást nyert, és húsz évvel a felfedezése után az aranyfólia diszlokációit sikerült elektronmikroszkóppal lefényképezni.
Orowan Egon felismerte, hogy a fémek képlékenységére kialakított elmélet a kőzetekre is alkalmazható, ez az, amiért érdeklődése egy időre a geofizika felé fordult, ahol szintén jelentős eredményeket ért el. A geofizikán belül a szilárd anyagok plaszticitását tanulmányozta, a gleccserek mozgását, a kontinensek vándorlását és a mélyóceáni hasadékok kialakulását vizsgálta.
A mérnöki tudományokon és a fizikán kívül még nagyon sok érdeklődési területe is volt, mint például a rákos szövetek növekedésének elmélete, (amit később párhuzamba is állított a kristálynövekedéssel) vagy az emberi értelem fejlődése.
Életének utolsó tíz évében társadalomtudományi előadásokat tartott, az emberiség fejlődését vizsgálta gazdasági, technikai (...) tényezők hatása alatt. Írt is erről egy könyvet, de nem adták ki, kéziratban maradt csak meg.
Számos tudományos akadémia tagja volt (Royal Society of London, National Academy Sciences (USA), American Academy of Arts and Sciences (USA)...), és nagyon sok cikket írt. Nem egyszer hazalátogatott Magyarországgal, de a hazai szakmabeliekkel semmilyen kapcsolata nem volt.
Leginkább idegen nyelven írt cikkeket.
Orowan véleménye a korabeli művészekről egy levele alapján: "Tudom, hogy Mendelssohn nagyon művelt volt, és persze 2-3 tucat műve elsőrangú, de nagyon sokszor kissé lapos lett. Goethe és Beethoven nem voltak barátok; emlékszel arra, amikor sétáltak, azt hiszem, Weimar-ban; szembe jött a fejedelem, Goethe mélyen lehajolt, Beethoven viszont mereven kiegyenesedett és elfordult. Goethe Zeltert tartotta a kor legnagyobb komponistájának."

Orowan Egon nagyon szép kort élt meg, 1989-ben, 87 évesen halt meg Bostonban.