Az utazás motívuma az irodalmi művekben

Írta: Porkoláb Ádám

(www.poorky.atw.hu)

Az utazás az emberi lét egyik legfontosabb eleme: a kalandok, az idegen tájak

ismereteket adnak az utazónak. Az irodalmi hősök példaértékek a számunkra, ezért az írók

az utazás mintáját szintén felhasználják arra, hogy erkölcsileg neveljék az olvasót. Így ez a

motívum mélyen az irodalom belsejében gyökerezik.

Az első példa az alkalmazására talán Homérosz Odüsszeiájában van. A főhős, aki csak

a hazavezető utat kereste, kalandjai által olyan egyéniség fejlődést „szenved”, amelytől

akhilleuszi jellem szöges ellentétévé válik. Odüsszeusz megtanult a saját tulajdonságaiban, és

nem az istenek hatalmában bízni, így a számtalan sorscsapás a főhőst saját korlátai átlépésére

ösztönözte.

A másik példa a Dante által írt Divina Commedia. A költő ebben a műben válaszokat

keres a hitét megerősítendő. Érdekes költői túlzássorozat az Isteni Színjáték. Dante kétségei

már olyan nagyok, hogy már csak az Úr képes azokat megválaszolni. Azonban, hogy itt eléri

a célját, azt a kísérőinek, Vergiliusnak, és a mennyországbeli Beatricének köszönheti.

A felvilágosodás racionalizmusa is nagy hangsúlyt fektetett az utazásra. Ékes példa itt

Voltaire Candidje. A főhős itt sohasem létezett országokat barangol be. A racionalizmus

azonban itt is meglátszik: Pangloss mester számtalanszor hal meg, az imádott Kunigunda is

megcsúnyul a regény végére, és a mű sem boldogságban ér véget. Nem mellékes, hogy ennek

a regénynek a műfajaként az utaztató regényt jelölik meg. A rengeteg bolyongás, utazás célja

ebben az esetben az öröm keresése.

A romantika irodalma is a boldogság után kutat. Vörösmarty Mihály – Voltaire-hez

hasonlóan - a Csongor és Tünde című művében is felhasználja ezt a motívumot.

A szerző a hatalmat, a pénzt, és az öncélú tudást félretéve az igaz szerelmet állítja elénk

követendő példaként.

Tehát, az utazás szimbóluma az irodalmi művekben tipizálható. Általános jellemzői a

társak általi jellemfejlődés, tudásvágy, saját habitus megismerése, azonban az éppen aktuális

korszak jellemzői különbségekkel ruházzák fel, így egy korstílusban sem hasonló teljesen az

utaztatás.

Mint a fentebbi példákból kiderült, az alkotók nagyon gyakran merítettek ebből az

ókortól használatos motívumból, és kortól függetlenül kedvelték a használatát.