A magyar történelem meghatározó sajátosságai

A magyar történelmet a honfoglalás óta három sajátosság határozta meg:

1. megkésettség
2. a felülről irányítottság
3. a politika túlsúlya

A honfoglalás idején törzsi szervezettségű, vándorló életmódú társadalomként érkeztünk, körülöttünk élő már letelepedett társadalmakhoz, megkésettség jellemezte a magyar társadalmat.

A felülről irányítottság a hofoglalás időszakában azt jelentette, hogy a letelepedés a földművelésre való áttérés, a keresztség felvétele és a feudális hatalomszerkezetre történő áttérés mintegy felső parancsra történt.

A politika túlysúlya a korábbi hatalom meglévő szisztémáiról külső mintára tértek át a királyi hatalomra, mely a politikai hatalom egy kézben központosítását eredményezte. A királyság kialakulása az államalapítás után éppen a megkésettség leküzdése érdekében a politkaki eszközök váltak meghatározóvá. Politikai döntések irányították a gazdaságot, a kulturális életet, a vallást, és az élet minden más területét.

A polgári átalakulás időszakában a megkésettség a nyugat-európai országok kapitalista társadalmaihoz képest mutatkozik. Magyarországon a XIX.század elején a feudális viszonyok sznte töretlenek. A feudalizmusból a kapitalizmusba történő átmenet kísérletei felülről kezdeményeződtek.

A reformkoban és 1848-ban a feudalizmus uralkodó társadalmi csoportja, azaz a nemesség vállalta magára apolgári átalakulás kezdeményezését.

A politika túlsúlya a polgári átalakulásnál úgy jelenik meg, hogy a gazdaság tőkés átalakulását megelőzően a politikai szinten kísérlik meg az átalakítást. A jogi és politikai keretek kialakításától várják a gazdaság, a kultúra és az élet más területeinek polgárosodását.

A szocializmus kialakulása Magyarországon:

A megkésettség ekkor úgy jelent meg, hogy a fejlett kapitalista országok utolérését és megelőzését egy új társadalmi rendszer keretében kísérelték meg. A Szovetjunió volt a minta. A felülről irányítottság a háborúban győztes Szovjetunio és az általa támogatott kommunista vezetés diktatórikus hatalomgyakorlásával valósult meg (redisztribúció!).

A politikai alrendszer bekebelezte, lehengerelte az összes többi alrendszert, s a politikai döntések váltak meghatározóvá az élet minden területén (fenntartásos rendszer).

A rendszerváltás Magyarországon:

Bebizonyosodott, hogy az államszocializmus nem volt alkalmas a fejlett kapitalista országok utolérésére. Magyarország megkésettsége, elmaradottsága nőtt a szocializmus évtizedeiben.

A felülről irányítottság úgy jelent meg, hogy nem össznépi megmozdulások útján dőlt meg az előző rendszer.

A politika túlsúlya paradox módon jelentkezett, hiszen a túlpolitizált viszonyok átalakításához az első időszakban elkerülhetetlenül politikai eszközökre volt szükség. Az állam államtalanítása, állami eszközökkel zajlott (ld.privatizáció).

Hűbériség, rendiség, második jobbágyság

Az államalapítást követően Magyarországon a hűbéri viszonyok váltak meghatározóvá. A földtulajdonlás a király által adományozott feudumokra alapult. A feudális lánc a feudumok továbbadományzásával jött létre. A hűbéri esküvel megpecsételt feudális viszony lényege, ogy az adományozott (hűbéres) az adományért (a földért) feltétlen hűséggel és különböző szolgáltatásokkal tartozik az adományozónak, a hűbérúrnak.

A feudális lánc a társadalom vertikális viszonyait, az alá-, fölé rendezettséget teszi meghatározóvá. A hűbéri lánc legalsó láncszeme a jobbágy.

Rendiség:

A hűbéri lánc bizonyos fokú megtörése, hiszen a vertikális kapcsolatok mellett a horizontális kapcsolatos megerősödését jelentette, a hűbéri lánc magasabb szintjén. A rendek a királyi főhatalommal szemben vívtak ki jogokat önmaguknak. (pl. papi rend, főnemesi rend – jogokat vív ki magának).

A királyi hatalom korlátlanságát a hatalom isteni eredete garantálta. Isten kegyelméből uralkodtak a királyok és ahol a világi és az egyházi hatalom egybeesett, ott semmiféle kontroll nem működött.

Ahol az egyházi hatalom szétvált a világitól, ott a pápa, mint Isten földi helytartója elvben, s olykor gyakorlatban is ellenőrizhette a világi hatalmat.

1222-ben az Aranybulla záradéka rögzítette a nemesség ellenállási jogát, és ezzel intézményesült a királyi hatalom ellenőrizhetősége. A rendek egyre több és egyre komolyabb jogot vívtak ki a királyi hatalommal szemben. Nyugat-Európában a rendi fejlődés vezetett el a korábban politikai jogokkal nem bíró, úgynevezett harmadik rend, a polgárság, a nép megszerveződéséhez, és politikai jogainak kivívásához.

Magyarországon a rendi fejlődés megakadt, a Dózsa György vezette felkelés után bekövetkezett a jobbágyság ismételt röghözkötése, amely hosszú időre megakasztotta a fejlődést.

A polgárosodás gazdasági, politikai és társadalmi folyamata

Gazdasági vonatkozásban a polgárosodás alapfeltétele a tőkés árutermelés. Ehhez szükség van olyan termelési technikákra, amelyek lehetővé teszik a többlettermék előállítását. (alapfeltétel: iparosodás, pl. gőzégp). Feltétel még a szabad munkaerő is, a jobbágyság „felszabadulása”, mely pl. Angliában a földekről történő elűzésükkel valósult meg.

A piaci szempontok figyelembevételével profitorientált árutermelés folyik. Az eredeti tőkfelhalmozást a gyarmatosítás és a háborús zsákmányok jelentősen megkönnyítették.

Az önmagáról gazdaságilag gondoskodni képes egyén beleszólást követel a rá vonatkozó döntések meghozatalába, vagyis alattvalóból állampolgárrá kíván válni. A magántulajdonos polgárok a feudális politikai berendezkedést megdöntik, a politika szereplőjévé válnak. A születési előjogokon alapuló rendi szerveződést a „szabadság, egyenlőség, testvériség” eszméinek jegyében döntik meg. A polgári forradalmak az ún. harmadik rendet, a polgárságot, illetve az egész népet politikai jogokhoz juttatták és politikai, jogi vonatkozásban megvalósították az egyenlőséget.

Politika:

Redisztribúció – piaci újratermelődés (I.félév)

A termelők megtermelik a javakat, elfogyasztják a saját maguk és családjuk létfenntartásához szükséges részt, és a többi terméket elvonják tőlük a társadalomirányító központban. Tipikus megjelenés: az ókori kelet társadalmai.

Társadalmi folyamat: az alattvalókból polgárrá válás az emberi érintkezési viszonyokat is átalakítja. Arisztotelész alapján elmondhatjuk: demokrácia akkor van, ha az emberek nem flének a felettük lévőktől, bizalommal fordulnak társaik felé és nem köti le egész életüket a megélhetésért folyó munka (megszünteti a főkutya-alkutya rendszert) A polgár mindennapi élete a polgári kultúra mintázata szerint zajlik.

Ajánlott könyv: Kerékgyártó István: Vagyonregény

Politika

(gör.), e néven eredetileg az államra és intézményeire vonatkozó tanok összességét értették (Aristoteles), később pedig az állam kormányzására vonatkozó ama tanokat, melyeknek alkalmazása által a fő hatalom és annak kezelője a legnagyobb erőt fejtheti ki és céljait leginkább elérheti (Macchiavelli); majd értették alatta, és igy a köznyelv még újabban is szokszor használja, mindazon elméleteket, melyek az államra, mint organizmusra vonatkoznak, hogy megkülönböztessék az állam gazdasági életére kiható tanoktól, ez alapon keletkezik a P.-i államtudományok és a gazdasági államtudományok kategoriája. Végre még szűkebb határok közé szorul tartalma és mind nagyobb határozottsággal és szabatossággal jelölik meg, a nélkül azonban, hogy e tekintetben teljes egyetértésre jutnának. Igy a magyar irodalomra is hatással levő külföldi irók közül Bluntschli szerint a P. az állami élet és változatainak elmélete, ellentétben a jogtudománnyal, mely az állam tényleges állapotát (jogi rendjét) tárgyalja. Moh. szerint azon eszközöknek és módoknak a tudománya, amelyeknek alkalmazása által az állam céljai a valóságban leginkább elérhetők. Nálunk Kautz szerint a P. közcélokra irányuló államtevékenység szabályelveinek a foglalata vagy egyszerüen az államszervezés és kormányzás tudománya; Kuntz szerint az államnak fejlődési törvényeit, mint rendszeres tudományos egészet ismerteti és pedig két irányban: mikép eszközölhető az államnak egységes fejlődése és mikép valósíthatja meg ugy konrkét, mint ideális céljait. Concha szerint a népekkel, mint életüket irányító személyekkel foglalkozik és tárgya azon módosulások törvényeinek tana, melyeket az élet különböző vallási, bölcselmi, erkölcsi, jogi, gazdasági, végességi tényezőinek egymásra hatása szül. De a P. elnevezése alatt nem pusztán csak egy tudományszakot és ennek elmélkedéseit, hanem az államélet gyakorlati vezetését és a közvetlen erre vonatkozó elveket és irányokat is értjük. A P. mint tudomány a gyakorlati P.-val akként függ össze, hogy az előbbi szolgáltatja az utóbbi számára az általános alaptételeket és szabályokat, melyeknek egyes konkrét esetekben figyelembe vétele és gyakorlati megvalósítása az államférfi feladata.

A P.-nak, mint tudománynak és a gyakorlati P.-hoz való vonatkozásának félreismeréséből ered az a gyakran nyilvánuló felfogás, hogy P. tulajdonkép művészet, amit ha szó szerint veszünk, a P.-t kitöröljük a tudományos sorából. A művészet ugyanis valamely foglalkozási ágban kifejlődött egyéni rendkivüli képesség, de amelynek szabályait kipuhatolni és meghatározni nem lehet, miután abban az egyéni erő játsza a fő szerepet; már most ha a P.-t ide sorozzuk, akkor megtagadjuk tőle az elméletet és azt ismerjük el, hogy a P.-i problemák megoldásánál minden az egyén ügyességétől függ. A P.-nak tudományvoltát épp az adja meg, hogy léteznek olyan szabályok, melyeket a buvárlat és a tapasztalás a P.-i életre mint igazságokat felismert és a gondokozó emberi ész tudománnyá egyesített. Nem lehet tagadni, hogy újabban, különösen a mult század közepétől az államok általános eszmék és elvek után indulnak. Egy Rousseau, egy Montesquieu átalakítják a világot s ma a civilizált államokban, bármennyire eltérjenek is azok egymástól, mindenütt ugyanazon P.-i alapelvekkel találkozunk, a különbség csak az alkalmazás mértékében mutatkozik. Az alkotmányos népképviseleti állam nagyban, egészben a P.-i elmélet szüleménye. És minél gazdagabbá válik az emberek államélet körüli ismerete, annál szűkebb körre szorul a P.-ban az egyéni művészkedés és annál nagyobb tért foglal el a P. mint tudomány. Az államférfiui tehetségek pedig érvényesülnek az igy felismert szabályok alkalmazásánál.

A P. tudománya az élet számára dolgozván, elsős sorban induktive, a multnak és jelennek tapasztalatain, az ember és életviszonyainak ismeretén állítja fel tételeit. E módszert különösen a nagy angol bölcselő, Verulami Baco után tekintik elfogadottnak, a középkori skolasztika egyoldalu, a valóságot sokszor figyelmen kivül hagyó dedukcióival szemben és joggal jegyzi meg Schvarcz Gyula (Montesquieu u. d. Verantwortlichkeit d. Räthe d. Monarchen), hogy a P.-i mű csak akkor szolgálja biztosan a tudomány érdekeit, számíthat jogos tekintélyre és hitelre, ha tételeit az alkotmányok összehasonlító elemzésével, az állam- és jogtörténet, a közerkölcsök és közművelődés fejlődésének, valamint a gazdasági élet történetének ismeretével, az okoknak és következményeknek lelkiismeretes tanulmányozásával készíti. A deduktiv módszer mellette kiegészítő lehet, Kautz szerint «amennyiben külön tapasztalatok bizonyos következtetésekre nem mindig állnak rendelkezésre»; körülbelül hasonlóan nyilatkozik Kuntz is: «Léteznek az emberi lélekbe irt igazságok, melyekről nem bebizonyítás, hanem inkább közvetlen belátás által győződhetünk meg». A deduktiv módszer jelentőségét Concha különösen kiemeli. Olvashatjuk néha azt a megkülönböztetést is, hogy reál-P., mely a gyakorlati élet szükségleteit tartja szem előtt, ideál-P., mely az eszmék és elvek uralma alatt áll.

Nagy fontosságu kérdés a P. és a morál közti viszony. Macchiavelli (Il principe) ugy látszik a kettőt egymástól egészen elválasztja és a P. értékmérőjéül kizárólag a célszerüséget tekinti; nyiltan ez álláspontot ugyan kevesen fogadják el, de a XV-XVII. sz. nem igaztalanul állott a macchiavellizmus hirében. Korunk fejlettebb műveltségének, az ember és az államélet teljesebb megismerésének tudhatjuk be, hogy mai nap a morált a P. alapjának, fő tételének és kiindulási pontjának tartják, még pedig ugy a gyakorlatban, mint az elméletben: «a gyakorlatban azért, mivel jó erkölcsök és erény hiján az állam lehetetlen, okvetlenül elvész, az elméletben pedig azért, mivel csak az erkölcsi filozofia képes megismertetni a P. igazi céljait; jó erkölcsök alkotják a jó törvényeket, de a rossz erkölcsök ezeket is megrontják» (Janet).

A P. tudományának rendszeres irodalmi művelése az államtudományi ágak között a legrégibb. A görögöknél már a virágzás oly magas fokára jutott (Plato, Aristoteles), hogy ennek kihatása egész napjainkig lenyulik és az államtudományoknak megújulására egyik fő forrást képezett. A magyar P.-i irodalom aránylag elég korán, a XVII. század elején kezdődik és a mult század végén, valamint a jelen elején, megfelelően a reformok után vágyó kornak, nagy lendületet nyert, mint ahogy ezt Ballagi (A P.-i irodalom Magyarországon 1825-ig) bemutatja. A P. tudományát két fő részre osztják: alkotmányi és kormányzati P.-ra. L. Államtudományok és Kormány.

Reformkori törekvések

Kettős cél: Haza és haladás!, vagyis a nemzeti függetlenség és a polgári átalakulás egyszerre fogalmazódik meg igényként. Nyugat-Európában is egyszerre játszódott a nemzetté válás és a polgárosodás. A feudalizmus politikai hatalmából kirekesztettek nem voltak a nemzetnek sem a tagjai. Egyszerre küzdöttek a politikai jogokk elnyeréséért és a nemzet-testbe történő beemelődéséért.

Fő akadály volt a földbirtok rendszer változatlan fentmaradása, a technikai fejlődés hiánya.

A technikai modernizációhoz pénzeszközöket a profit nem biztosított, csak hitel felvétellel valósíthatták volna meg. A hitel felvételét megakadályozta az ősiség törvénye. Fő követeléssé vált a hitelfeltétel biztosításának megteremtése. A mezőgazdaság versenyképtelenségének másik oka, hogy a jobbágyok munkáján alapult, mely nem volt hatékony. A hatékony szabadon mozgó munkavállalókra a mezőgazdaság kapitalizálódásához is szükség volt, tehát a jobbágyfelszabadítás gazdasági okokból is elkerülhetetlenné vált. Hiányzott az önálló magyar ipar, a birodalmon belüli munkamegosztás Magyarországot a mezőgazdasági termelésre specializálta. Cél: az iparfejlesztés.

A reformkori törekvések a tudomány, az oktatás, a kultúra, a fogyasztás és a mindennapi élet területénr észben politikai szinten jelentek meg, részben a nyilvánosság szintjén, részben a cilvil szerveződésekben.

Így jött létre: az intézmények szintjén is megjelentek a reformkori törekvések megvalósulását szolgáló helyek, pl. Tudományos Akadémia, Kaszinók vagy akár a lóverseny (pl. az első kaszinó hozta létre az első magyar óvodát).

A protestáns etika szerepe a polgárosodásban

A kapitalizmus kialakulásához nélkülözhetetlen egy habitus-beli változás is. A habitus a korábban sikeresnek bizonyult választások rögzülése oly módon, hogy a jövőbeli cselekvéseket mintegy autmoatikusan meghatározza.

A protestáns etika szerint akkor élünk Istennek tetsző életet, ha jól sáfárkodunk a ránk bízott tálentumokkal. A tálentumok mindazok a képességek, készségek, tehetségek, amelyek személyiségünkben rejlenek és mindazok az adottságok, amelyek lehetőségként körülvesznek bennünket, rendelkezésünkre állnak, így az anyagi javak, a pénz is a tálentumok közé tartoznak. Erkölcsi parancs a protestáns ember számára, nem csak tehetségének kibontakoztatása, hanem a pénzzel, a vagyonnal történő legeredményesebb gazdálkodás is. Az él Istennek tetsző életet, aki a legnagyobb hasznos, a legnagyobb profitot éri el.

Ezen tanítás alapján általános gazdasági magatartássá vált a javak fogyasztásának minimalizálása, az elért profitnak a termelésbe történő újbóli befektetése, a racionális piacorientált gazdálkodás.

A kiegyezést követő társadalmi változások

1867 után Magyarországon rendkívül gyors ütemben kezdődött meg a kapitalizálódás. A reformkor és a 48-as forradalom célkitűzései számos vonatkozásban ekkortól valósultak meg. A birodalmi keretek fentmaradása mellett lezajlott a mezőgazdaság modernizálása, valamint az ipar, a kereskedelem és a pénzügyi élet piaci szempontok szerinti átalakulása, gyors fejlődése. Meghatározó volt a magyar tőke hiánya, a fejlődés a külföldi tőke behozatalán alapult.

Megteremtődtek a politikai és a jogi feltételek a magántulajdonon alapuló, profit-orientált gazdálkodáshoz. Ezzel párhuzamosan fennmaradtak azonban a nagybirtok-rendszer feudális vonásai, a magyar gazdaságot továbbra is jellemezte a Habsburg-birodalmon belüli munkamegosztás, az ott kialakult sajátos szerep, pl. az élelmiszeripar túlsúlya.

Kiegyezés:

1. osztrák-magyar K. az 1867. évi XII. t.-cikknek megjelölése, mely a magyar korona országai és az ő Felsége uralkodása alatt álló többi országok között fenforgó közös érdekü viszonyokat s azok elintézési módját szabályozza; 2. magyar-horvát K., megjelölése az 1868. évi XXX. t.-cikknek Magyarország és Horvát-Szlavon- és Dalmátországok között fenforgott közjogi kérdések kiegyenlítése iránt létrejött egyezmény becikkelyezéséről.

A kettős társadalmi szerkezet

A kiegyezést követően Magyarországon kettős társadalomszerkezet alakult ki, mely a második világháború végéig fentmaradt. Egymás mellett élt a társadalmi egyenlőtlenségeknek két rendszere.

Társadalmi struktúra (I.félév!)

Az egyenlőtlenségek leírására a szociológusok a társadalmi rétegződés fogalmát használják. A rétegződést különböző embercsoportok közötti strukturált egyenlőtlenségekként határozhatjuk meg. A társadalmak hierarchiába rendezett rétegekből állnak, a kiváltságos rétegekkel a hierarchia csúcsán és a hátrányos helyzetűekkel az alsóbb szinteken.

A rétegződés négy alapvető rendszere a rabszolgaság, a kasztrendszer, a rendi tagolódás és az osztálytagozódás.

A redisztributív társadalmi újratermelés feudális viszonyain alapult az egyik rendszere a társadalmi egyenlőtlenségeknek, és a piaci társadalmi újratemrelési rendszer kapitalista polgári viszonyain alapult a másik egyenlőtlenségi rendszer, a másik társadalomszerkezet. Megmaradt a feudális rendszer, továbbra is a társadalom csúcsán a földbirtokosok állnak.

      Feudális rendszer: (háromszög, csúcsa az 1-es)

1. Földbirtokosok 
2. úri középosztály (kis- és középbirtokos nemesség), dzsentrik, hivatalnokok, gazdag parasztság
3. szegény parasztság

Kapitalizmus (háromszög, csúcsa az 1-es)

1. tőkések
2. polgári középosztály (magánvállalkozások, polgári értelmiség, munkás arisztokrácia)
3. munkások

Mindkét társadalomszerkezetben az egyenlőtlenségek rendkívül nagyok, ez megmutatkozik pl. Budapest sajátos városszerkezetében.

Az I.világháborút követő időszak

Az I.világháború egy leromlott,s zétzilált társadalmat idézett elő. A fentlévő társadalmi feszültségek tovább fokozódtak és felszínre kerültek (pl. kettős társadalmi szerkezet, speciális modernizáció).

A gazdasági folyamatok válságossá váltak. A mezőgazdasági termelés több helyen megszűnt, a falvak élete szétzilálódott.

A Trianoni-béke az ország jelentős részének elcsatolását, a lakosság más államok fennhatósága alá kerülését eredményezte.

Gazdasági következmény: felborult az a munkamegosztás, mely a kiegyezés óta funkcionált a monarchiába. A magyar gazdaság eddig egy rendszer szerves részeként volt képes egy hatékonysági szintet produkálni. A rendszer felbomlásával ellátási gondokat eredményező gazdasági káosz jött létre (pl.: kereskedelem, közlekedési útvonalak szétszabdalása).

Politika: A nemzeti legitimáció került előtérbe. Az új hatalmat azért is elfogadták, mert a saját nemzet képviselőiből került ki (elcsatolt területeken).

Magyarországon a nemzeti legitimáció nem jelenhetett meg pozitív tartalommal, ezért egy sajátos negatív formája alakult ki (nem lehettünk büszkék).

Amelyik politikai erő hatalomra akart jutni, az felvette programjába nagy Magyarország visszaállításának tervét, a revíziót.

A forradalmi helyzet kialakulásához a háborús vesztség, a gazdasági nyomor, a frontokról hazatérő katonák kilátástalan helyzete és a magyar társadalom változásra érett állapota együttesen vezetett. Az őszirózsás forradalom polgári demokratikus átalakulást tűzött ki célul, a feudális viszonyok meghaladását, földreformot és a plitikai berendezkedés demokratizálódását igényelte.

A tanácsköztársaság túllépett a polgári demokrácia követelésén és szovjet mintájú tanácsköztársaságot próbált kiépíteni. Célként a munkáshatalom fogalmazódott meg, az ideológia a marxista, feminista eszmerendszer volt és a megvalósítás eszköze az államosítás és kollektivizálás volt. Mindezt katonai terror kísérte. A kommunista párt vezetői a hatalomhoz akkor jutottak hozzá, amikor gyakorlatilag nem volt olyan politikai erő, amely vállalta volna az ország vezetését.

A korábbi piacgazdaság csődjét élték meg, így a redisztributív újratermelés jelentett reményt számukra.

Az államosítás a mezőgazdasági földekre is jelentős irányban kiterjedt. Ezzel megalapozódott a falusi lakosság szembefordulása a munkáshatalommal.

A Horty-korszak ún.ellenfordalmi rendszere a tanácsköztársaság levezetésével és mgtorlásával kezdődött, de egy alapvetően demokratikus politikai rendszer kialakulásához vezetett. Később ezt korlátozták, de először pl.általános és titkos választásokat tartottak.

A mezőgazdaságban földreformot hajtottak végre, a szociális ellátás javult, kiépült a kötelező elemi iskolarendszer, bevezették a védőnői szolgálatot.

Antiszemitizmus

A magyarországi tőkés fejlődés külföldi tőkével indult, mely jelentős részben zsidó származásúak idetelepülésével járt együtt. A XIX.század végére olyan társadalmi folyamatok zajlottak le, melyek kedveztek a bűnbak-képzési mechanizmusnak. A bűnbak-képzés azokban a korszakokban jellemző, amikor egy társadalmi csoport helyzete látványosan romlik. Magyarországon a XIX.sz. második felében a birtokos nemesség jelentős része elvesztette birtokait. Tömeges jelenség volt, hogy két nemzedék alatt radikálisan megváltozott a családok gazdasági helyzete. Természetes szociálpszichológiai igény volt, hogy magyarázatot találjanak ezen családok helyzetének látványos romlására. A valódi, bonyolult gazdasági és társadalmi okok feltárása helyett egyszerű és könnyű magyarázatot jelentett a bűnbak képzés.

A társadalmi bajok magyarázatára valamely csoport bűnbakként történő kikiáltása szolgál. Különösen alkalmasak a bűnbakká válásra a társadalomban kisebbségben lévő etnikai, nemzeti, vallási vagy kulturális szempontból idegen csoportok, emlyek jelen vannak. A XIX. század végén leginkább a zsidók jöhettek szóba. Fontos, hogy a bűnbaknak kijelölt csoport helyzete javuló, de legalább stagnáló legyen.

A bűnbak képzési mechanizmus sztereotípiákon és előítéleteken alapul. A sztereotípiák valamely társadalmi nagy csoport jellemzőnek talált sajátosságait rögzítik. Az előítélet valamely társadalmi csoport vélt vagy valós tulajdonságait automatikusan rávetítik minden egyes egyénre, aki az adott társadalmi csoporthoz tartozik. A mindennapi élet kultáris mássága hozzájárul a bűnbakká váláshoz. A miénktől eltérő szokások, az idegenség, könnyen eredményezi az ellenség-kép kialakulását. Pl. a tiszteletadás különböző formái (zsidó kulturában fedett fejjel kell megjelenni a templomban, temetőben, keresztény kulturában fedetlen fejjel).

A két világháború közötti társadalom szerkezete

A II. világháborút követő időszak

1948-ban szovjet mintára a redisztributív modell alakult ki (államosítás, tervutasítás, beszolgáltatás).  – túltermelés, hiány, stb.

Politika: diktatúra kiépülése, jellemzői

Társadalmi újratermelés (I.félév)

-         A reciprocitáson (felcserélhetőségen) alapuló társadalmi újratermelés

A javak forgalmának módja az ajándékozásnak tűnő csere. Tipikusan az ősi társadalmakra jellemző (1 balta = 1 juh)

-         redisztributív társadalmi újratermelés

A termelők megtermelik a javakat, elfogyasztják a saját maguk és családjuk létfenntartásához szükséges részt, és a többi terméket elvonják tőlük a társadalomirányító központban. Tipikus megjelenés: az ókori kelet társadalmai.

-         A javak újraelosztásáról a társadalomirányító központ dönt.

Az államszocialista rendszerekben ez a modell valósult meg. A termelőeszközök államosítása, valamint az ötvenes évek mezőgazdasági beszolgáltatási rendszere tette ezt lehetővé. A redisztribúcióban a munkavállalói és az alattvalói feltétlen engendelmesség a sikeres magatartás.

Redisztributív újraelosztó rendszer (ez a bürokráciának kedvez)

Történelem:

A diktatórikus törekvések kiteljesedése, 1935-től:

- 1935 - kormány átalakítása, Bethlen emberei ki,

- Hadsereg vezetésében átalaítás;

- 1935 márc. - új választások (Horthy dönt), régi választójoggal, Bethlen kivonul a NEP-ből,  A választásokon terror. 170 mandátum a NEP-nek, Kisgazdák megerősödnek, de csak 60/25 mandátumot szereznek, ezért Gömbös fő ellenfelei lesznek (Az alkotmányvédő frontba mennek). A kerszoc párt is vesztes. Az MSzDP őrzi pozícióit.

- Szakszerveueti mozgalom az MSzDP-re támaszkodva  nyomul. Gömbös a szakszerv-ek állami felügyelet alá akarta vonni (korporációk, munkakamarák). 1933. ősze: Nemzeti Munkaközpont felállítása. De ez nem valósul meg: ellenállnak a nagytőkések is: nem akarnak államkapitalizmust, hanem a bethleni szisztéma korszerősítését.

A reformok lassan haladtak előre, az uralkodó körök ellenezték a diktatúra létrehozását, Gömbös Gyula 1936. okt. 6-án meghal.

A kádári korszak

A negatív társadalmi konszenzus. Meghatározó marad a redisztribúció, de kiegészítésül megjelenik a piac.

A kemény diktatúra à puha diktatúra.

1956 után a magyar társadalom felismerte, hogy a szovjet csapatok erőszakeszközeivel szemben védtelen, a hatalom pedig felismerte, hogy nem érdemes a kemény diktatúra eszközeit alkalmazni.

Politikai hatalom:

-         táradalmi újratermelés

-         legitimáció

-         erőszak törvényes alkalmazásának lehetősége

Ha a társadalmi újratermelés jól működik, akkor automatikuan konszolidálja a fennálló hatalmat. Ha gond van a társadalmi újratermeléssel, akkor előtérbe kerül a legitimáció.

(van: oK, nincs: előkerül az erőszak)A hatalom vállalta az életszínvonal folyamatos emelését és a magánélet autonómiájának bizonyos fokú tiszteletben tartását.

A társadalom vállalta a tabu témák tiszteletben tartását.

Tabu témák: 1956, a Szovejt szöv.rendszerhez tartozás (KGST, Varsói szerződés). A szovjet csapatok Mo-on tartózkodása, a határon túli magyarok

A második gazdaság törvényes lehetővé tétele biztosította, hogy az emberek önkizsákmányolással, túlmunkával gondoskodjanak életszínvonaluk emeléséről.

A külföldi hitelek felvétele szintén az életszínvonal emelésének biztosítását szolgálta. Amikor mindezek ellenére tömegesen stagnált, illetve csökkent az léetszínvonal, akkor nem kezelték tovább tabuként az eddigi tabutémákat à rendszerváltás!