A kor rétorai

PÁZMÁNY PÉTER (1570-1637): jezsuita, a korai barokk korban, ahol még a díszítetlen modort, a logikus elrendezést, a párhuzamokra épített körmondatot, a lendületet és a monumentalitást kedvelték. Nagy gondot fordított beszédeire és írásai esztétikai megformálására. Beszédeit lenyűgözően mondta el élőszóban. Ellene volt az öncélú művészinek. Foglalkoztatták az élethelyzetek, a szokások, ezek erkölcse, lélektana. Beszédei céljául az akarat vastagodását, a józan cselekvésre ösztönzést, a lelki hasznot tűzte ki. Művei: A fiaknak istenes nevelésérűl, A részegségnek veszedelmes undoksága, A buja fajtalankodásnak veszedelmességéről

A 16. század és a 18. század közötti magyar retorika

Ez az időszak a magyar retorikában a kezdetek időszakának tekinthető. Ekkor alakul ki Magyarországon a magyar nyelvű retorikaoktatás is, melynek már megvannak a latin nyelvű alapjai, de az első magyarul írott tankönyvek ekkor készülnek:

Debreceni Kollégium: az oktatási rendszer a hét szabad művészeten alapul, így vannak retorika osztályok, ahol először az elméleti ismereteket sajátították el, majd a gyakorlatban is kipróbálták a retorikát.

Mária Terézia 1777-ben kiadja a Ratio Educationis-t, melyben megreformálja az oktatást. Célja, hogy az élethez közelebb vigye az iskolát. A rendelet következtében megszűnik a retorika oktatása, helyét a poétika veszi át.

A politikai és egyházi szónoklatok nagy része a Rákóczi szabadságharcig magyarul hangzott el, mivel sem a köznép, sem a főemberek nem tudtak latinul. A szabadságharc bukása után a latin nyelvű beszédek uralkodtak el. Ebben fordulópontot az 1790-91-es országgyűlés hozott, ahol megkezdődött a harc a magyar nyelv hivatalossá tételéért. Ez a törekvés hatotta át a kor összes retorikusát:

Péczeli József: a Mindenes Gyűjteményben jelentek meg retorika tárgyú írásai, melyekben az ékesszólás fontos meggyőző szerepét hangsúlyozza, de szívesen foglalkozott az esztétikai vonásaival is, a legfontosabbnak mégis a mozgósító erőt tartja, kor igényeinek megfelelően.

Az osztrák önkényuralom idején, 1795-től már nincs helye a mozgósító beszédeknek, a nyilvános beszéd műfaja teljesen visszavonul, és csak a papok számára marad meg. Ennek hatására a retorikusok vagy az irodalom felé fordulnak, vagy az egyházi beszédekkel foglalkoznak.

A reformkori retorika

Magyarországon az 1820-az években egyre több nemes ismerte fel, hogy alapos gazdasági és politikai változásokra van szükség. A bécsi udvar érzékelve az elégedetlenkedést, 1825-ben összehívta a rendi országgyűlést. Innentől kezdve a nacionalista liberalizmussal áthatott nemesség arra készül, hogy irányítása alá vonja a társadalmat.

A szónoklattan is kezdett újjáéledni. Ebben jelentős szerepe volt a nyelvújításnak. A bocskoros nemesség, amelyik nem tudott latinul – és így korábban nem értette a beszédeket a gyűléseken – most be tudott kapcsolódni a politikai életbe. Érvelnie, vitáznia kellet az országgyűlésben ahhoz, hogy megnyerjék társaikat a nekik tetsző javaslatoknak, vagy kiáltsák ellenérzésüket a kedvezőtlen rendelkezésekkel szemben. Megváltozott az a felfogás, hogy a retorika alantas mesterség, mely a gyengék és a tudatlan tömegek megtévesztésére szolgál. A kor bővelkedik jó szónokokban, és tankönyvekben.

A kor rétorai

KOSSUTH LAJOS (1802-1894): gyakorlati szónok, aki először írásban (az Országgyűlési Tudósítások és a Törvényhatósági Tudósítások hasábjain), majd szóban is műveli a retorika tudományát. Előadásait a dagályosság, a hatóerő, a fegyelmezett szerkezet, a nyelvi gazdagság, a gondolatok sodra, a pátosz, a kedvelt közhelyek használata, a tetszetős fordulatok, a hatásvadászat, józan gondolkodásmód, az alaposság, szenvedély, az élénk képzelet, az izgatásra és lelkesítésre való törekvés jellemezte. Középút a parlamenti és a vezérszónok között. Beszédeit általában előre kidolgozta, de ha kellett rögtönzött is. Nem csak magyarul, hanem angolul is jól beszélt, idegen nyelvű szónoklatai is hatalmas tetszést arattak.  Leghíresebb beszédét 1848. július 11-én mondta, a haderő megajánlás érdekében.

A reformkorban a politikai beszédek mellett megjelennek a közéleti beszédek is, melyek főként emlékbeszédek (különösen Haynau rémuralma idején, hiszen van kit temetni). A szabadságharc bukása után egy új tanügyi szabályzat a latin óra keretében teszi kötelezővé a retorika oktatását. Csak a hatvanas években indul újra a politikai beszéd:

DEÁK FERENC (1803-1876): elismert reformernek számított, de a szabadságharc idejére a birtokára vonult vissza, ez tette lehetővé, hogy a bukás után a nemesség vezetője váljon belőle. Előadói stílusára, beszédére jellemző a rövidség, a latinos műveltség, az értelemre hatnak, az egyszerű fogalmazás, a logikus érvelés, a jogászi okfejtés, az erős ítélet és a szabatos megfogalmazás. Nem hiányzik nála a refutáció (a várható ellenérvek cáfolata), a halmozás, az ismétlés, a fokozás, a hasonlat és a köznyelvi metafora sem. A témát több oldalról is megvilágítja, a kérdések által bevonja a hallgatóságot is. Kifejezetten parlamenti szónok, akinek a meggyőzés a célja. Néha kifejezetten fejtegető volt a stílusa, de ezeket is áthatották az érzelmek. Nem használta a klasszikus körmondatot.

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai című könyvében van egy emlékbeszéd, melyben egy új technikát alkalmaz: kérdésekkel világít rá az igazsága. Nem ítélkezik, azt rábízza a hallgatókra.

GYULAI PÁL: Arany János búcsúztatására című beszéde

MÓRICZ ZSIGMOND: Ady Endre búcsúztatása

A 20. század megszólalási formái Magyarországon

A 19. század végére a retorika oktatás egyáltalán nem segítette a retorikai műveltség fejlődését. A politikai élet sem igényelte a jó szónokokat, az agyonbeszélési taktika (Tisza Kálmán) egyre inkább elfordította a hallgatóságot a parlamenti beszédektől:

Csak a szerveződő munkásmozgalom terén történt előrelépés. 1910-től kezdve, amikor a politikai korteskedés miatt szükségessé válik a retorikai ismeretek megszerzése, megindul a kutatás a témában. Az új pártok megjelenése aktivizálta a gyakorlatai ismereteket, mivel ezeknek jó hasznát vették a mozgalmi és agitációs munkában.

A 21. század

                       Napjainkban újra reneszánszát éli

A szónoki beszéd fajtái :

Előre elkészíthető

politikai beszéd: tömeggyűléseken, 30-40 perc

törvényszéki beszéd: bíróságon

egyházi beszéd: prédikáció, 10-15 perc

alkalmi beszéd: gyászbeszéd, évforduló, 8-10 perc

előadás: ismeretterjesztő, oktató, tudományos fejtegetés, 45-50 perc

Nem készíthető el előre

hozzászólás: rögtönzéses, összefoglaló jellegű, kérdésre reflektáló.

A szónoklat szerkesztésének lépései

·         Témaválasztás, címadás, a szövegtípus kiválasztása

·         A kommunikációs körülmények feltérképezése

·         Elővázlat készítése

·         Anyaggyűjtés

·         Az anyag elrendezése

·         Vázlatírás

·         A szöveg kidolgozása

·         A szöveg emlékezetbe vésése

·         Önellenőrzés, próbaelőadás

·         A szöveg megszólaltatás

A szónoki beszéd felépítése

·         A bevezetés /principium/

                                               A hallgató figyelmének a felkeltése, a tárgy előkészítése. Se rövid, se túl hosszú ne legyen. Tartalma egyezzen meg az egész beszéd gondolatával. Hangnemében alkalmazkodjon a hallgatókhoz. Tárgyát lehet a téma ellentétéből is meríteni, a témát azonban csak érintőlegesen jelezze, a fő gondolatok ne jelenjenek meg.

                                               Feladatai

o    A jóindulat megnyerése

o    A figyelemfelkeltés

o    A téma megjelölése

o    A megértés előkészítése

o    A kifejtés menetének a vázlata

                                               Bevezetéstechnikák

                                                               Megtörtént esetről szóló példa

                                                               Történelmi hivatkozás

                                                               Személyes hivatkozás

                                                               Idézet

                                                               Időszerű hivatkozás

                                                               Kérdés

·         Az elbeszélés /narratio/     - a tényállás ismertetése

·         A részletezés/divisio/         - a tétel kifejtése

·         A bizonyítás / confirmatio/          -  érvek és bizonyítékok előadása     

·         A cáfolás /confutatio/       -az ellentétes vélemények  helytelenségének a kimutatása

·         A befejezés /conclusio, perratio /

                                               Tartalmazza a beszéd főbb pontjainak a megismétlését. Esetleg lehet indulatkeltés: érveket még egyszer a hallgatóság figyelmébe ajánlja. Ekkor kerülhetnek képbe a szónok érdemei, a mondanivaló alátámasztására.

                                               A befejezés feladatai .:

                                                               Összegzés

                                                               Kitekintés

                                                               Érzelmi lezárás

                                               Befejezéstechnikák :

                                                               Tömör összefoglaló mondat

                                                               Idézet

                                                               Kérdés

                                                               Felszólítás cselekvésre