1. Az agrárjog fogalma, tárgya, rendszere. A mezőgazdasági üzem történelmi szervezeti formái és az agrárüzem fogalma az EU-ban.

Agrárjog fogalma: a magánjog és a közjog sajátos vegyülésével kialakult sajátos jogterület; szabályozási tárgya a földtulajdon és földhasználat folytán kialakuló viszonyok (pl. mezőgazdasági termék és élelmiszer előállítása, forgalomba hozatala során kialakult személyi / vagyoni viszonyok). A környezeti joghoz képest speciális.

Az agrárjog magánjogi jogterület elsősorban, de bőven merít a közjogból is, ahol a mg-i termékek, élelmiszerek előállítása, a termőföldtulajdon és –használat viszonyainak alárendelten elkülönült szabályozás jelenik meg a közig-i jogban, pénzügyi jogban, TB-jogban, E-közjogban egyaránt. Az agrárjog nem önálló jogág, kialakulóban álló jogterület.

Agrárjog tárgya: azok az elsajátítási és életviszonyok alkotják, amelyeket az agrárjog sajátosan szabályoz (a mezőg-i terméket, ill. annak feldolgozott tárgyát, az élelmiszert előállító és forgalomba hozó, egységes vezetés alatt álló termelő egység: a mg-i üzem személyi és vagyoni viszonyai képezik).

Az agrárjog tárgyát elsődlegesen a mg-i üzemtulajdonosnak, ill. üzemhasználónak a mg-i alaptermék és élelmiszerek előállításával és forgalomba hozatalával kapcsolatos jogviszonyai képezik.

Az agrárjog tárgyát alkotó jogviszonynak hármas meghatározottsága: - személyi-szervezeti; - tevékenységi; - tárgyi, természeti.

Agrárjog rendszere:

I. rész → mezőgazdasági üzem, mezőgazdasági vállalkozások, vállalatok; mg-i üzem

II. rész → mg-i üzem tárgyi eszközei; termőföld.

III. rész → mg-i üzem és vállalat ingó vagyoni eszközei

IV. rész → a természeti környezet védelme

A föld:

- természeti tárgy, az élettelen és élő anyagok előfeltétele, az életközösségek élettere

- nem emberi munka terméke, korlátozottan áll rendelkezésre, nem előállítható, nem helyettesíthető

- jelentős értékkel bír, az ásványi anyagok tárháza

- a földművelés és mg-i termelés tárgya és helyszíne

- minden más emberi tevékenység tere

- természetes környezet

Mezőgazdasági üzem történelmi szervezeti formái:

Mezőgazdasági üzem: az a műszaki-gazdasági termelőegység, amely egységes vezetés alatt áll és mezőgazdasági terméket állít elő, és árbevétele meghatározó részben mező- és erdőgazdálkodásból származik.

Fennállásához elengedhetetlen kellékei:

- termőföldterület minimális mértéke

- álló- és forgóeszközök (gépek, berendezések, felszerelés, árukészlet, állatok, növények)

A mg-i üzemnek, mint dologösszességnek van gyümölcse, tartozéka, alkotórésze → lehet a mg-i üzemet mint egészet v. annak alkotóelemeit: - elidegeníteni; - örökölni; - használatba adni; - biztosítékul adni; - arra végrehajtást vezetni.

Mg-i üzem alkotóelemei:

- termőföldek               - gépek, berendezések

- más ingatlanok            - anyagok

- épületek                    - állatok

- építmények                - növények

Mg-i üzemek → - főfoglalkozású üzem (50%-nál nagyobb jövedelem innen származik)

                            - mellékfoglalkozású üzem

1 ha-nál nagyobb területű gazdaságot tekintenek üzemnek.

Üzemnagyság → „határfedezeti érték” szerint (jövedelemtermelési kapacitást fejez ki €-ban)

A mérés alapja az egységnyi méretre (1 ha) meghatározott fedezeti hozzájárulás, határhaszon: a termelési érték és a kapcsolódó költségek különbsége.

Kivétel: szőlő- és gyümölcstermelőknél ¼ ha;

            kertészetnél 0,1 ha min. terület üvegház számára

Parcella: üzem támogatási egység; szántó: 3/10 ha + 20 m-es szélesség min.

              egy régióban kell, hogy legyen

              egyetlen növényt lehet rajta termeszteni

              egy termelőt ismernek el

A mg-i üzem nem vagyon, hanem dologösszesség. Fő dolog: a föld. A mg-i üzemet nem szabályozza a PTK. Kivétel: öröklési jog: az örökös a gazdasági földet visszautasíthatja, ha nem foglalkozik életvitelszerűen gazdasági tevékenységgel.

Agrárüzem fogalma az EU-ban:

Jellemzői: - egységes üzemvezetés; - műszaki-gazdasági egység; - mezőgazdasági termék-előállítás.

Tulajdonosok szerinti megkülönböztetés: - magángazdaságok; - jogi személyiség nélküli társaságok; - jogi személyiségű szervezetek (pl. alapítványok, egyesületek, szövetkezetek).

2. A családi, illetve vállalkozói magángazdaság

A rendszerváltás után felgyorsult a régi 2 pólusú agrárüzemi rendszer (állami és szövetkezeti nagyüzemek) átalakulása. A magánüzemek gyorsan szaporodtak, és gazd-i súlyuk is megnőtt. Okai: - állami gazdaságok privatizációja; - TSZ-ek kötelező átalakulása; - kárpótlási eljárás. A ’90-es évek második felére a termőföldvagyon több, mint fele a különböző magánüzemek használatába került.

Magángazdálkodást folytató természetes személyek:

- belföldi természetes személyek, akik egyéni vállalkozásként folytatnak mg-i termelő, feldolgozó és értékesítő tevékenységet, v. erdőgazdálkodást → e tevékenységet élethivatásszerűen, főfoglalkozásként gyakorolják.

- mg-i kistermelők, akik e tevékenységet kiegészítő jövedelem megszerzése v. önfogyasztás céljából: ún. többes tevékenység formájában, ill. részmunkaidős gazdálkodás formájában folytatják.

Egyéni vállalkozói gazdaság, mint magánüzem alapítására az a belföldi természetes személy jogosult, aki cselekvőképes, lakóhelye van és nincs kizárva az egyéni vállalkozás gyakorlásából. Egyéni vállalkozás vállalkozói igazolvány birtokában gyakorolható, melyet kérelem alapján a vállalkozó székhelye és tevékenységi köre szerint illetékes gazdasági kamara adja ki.

Mezőgazdasági őstermelő: az a 16. évét betöltött, nem egyéni vállalkozó magánszemély, aki önálló tevékenységként saját gazdaságában a személyi jövedelemadóról szóló tv-ben felsorolt termények, termékek előállítására irányuló tevékenységet folytat és ennek igazolására őstermelői igazolvánnyal rendelkezik.

Családi gazdaság

A családi kapcsolatokra és erőforrásokra épülő, kizárólag v. döntő mértékben mg-i termelő-gazdálkodó tevékenység céljából létrehozott vállalkozás.

A családi gazdaságban összehangolt rendszert alkotnak a következő tevékenységek:

- a jövedelemérdekeltségi alapon folytatott árutermelés és szolgáltatás

- a családi szükségletek részbeni kielégítése a saját mg-i tevékenységből

- a háztartásgazdaság kielégítése

- a külső munkavállalás v. vállalkozás (pl. a mg-i tev. finanszírozására)

Optimális családi üzemnagyság: ha az adott agrárüzem elegendő jövedelmet biztosít: - a család kellő életszínvonalon történő megélhetéséhez, - a befektetett tőke megtérüléséhez, - az üzemvitelhez v. fejlesztéshez igénybe vett hitel törlesztéséhez, a kamatok visszafizetéséhez, - a haszonbérelt föld utáni bérleti díj megfizetéséhez.

Az agrárüzem méretét befolyásoló egyéb adottságok:

- művelt földek minősége

- milyen a termékek eladási árának és a termeléshez szükséges ráfordítások beszerzési árának viszonya

- a megtermelt termékek, termények értékesítésének feltételei, biztonsága

- a mg-i termelés támogatási rendszere

A családi gazdaság sok lábon álló gazdaság. A mg-i termelés mindegyik ágazatában folytat termelő-gazdálkodó tevékenységet. Földalapját és a termelés más tárgyi eszközeit elsősorban a család tulajdonában álló termőföld, munka- és erőgép, gazdasági épület, stb. képezi. A termelés mellett vállalkozik a megtermelt termények feldolgozására, esetleg kiskereskedelmi értékesítésére is. Sokszor szövetkezetek tagjai.

Vállalkozói magángazdaság

A ’70-es években jelent meg, és számukat tovább gyarapította az állami gazdaságok privatizációja, a szövetkezetek átalakulása is. Létrejöhetnek: pl. kárpótlás során megszerzett kisebb földterületek felvásárlásával is.

A vállalkozói magángazdaság nyereségérdekeltségű gazdaság. Cél a vállalkozói haszon, nyereség elérése. A családi gazdaság és a vállalkozói gazdaság sok esetben nem különül el élesen egymástól.

A nyereségérdekelt vállalkozás működtetésének együttes alapfeltételei:

- befektetések utáni kamatigény

- munkaráfordítások utáni bérigény

- termelési kockázat utáni vállalkozói haszon

A vállalkozói magángazdaság a mg-i termelés egy-egy területére szakosodott. Ezért monokultúrás gazdaság. Üzemméretét kizárólag az elérhető vállalkozói haszon mértéke határozza meg. A megtermelt termékét értékesítésre alkalmas áruvá önmaga dolgozza fel, sőt esetenként kiskereskedelmi egységében értékesíti.

A vállalkozás vezetőjét nem befolyásolják a családi munkaerő lekötésének gondjai. E gazdaságtípus jelentős részben fő- és mellékfoglalkozású idegen munkaerőre épít.

3. Gazdasági társaságok az agrárgazdaságban

- a tartósan többségi állami tulajdonban maradó agrártársaságok (mező- és erdőgazdasági nagyüzemek)

- a magánszemélyek, ill. jogi személyek által létrehozott agrártársaságok (döntően mg-i közép- és nagyüzemek)

Állami gazdaság

Szükség van állami vállalatokra a gazdaságban → - biológiai alapok (állattenyésztés, vetőmag-előállítás); - korszerű termelési technikai, technológiai eljárások kidolgozása, bevezetése; - állam gazdaságszervező szerepe a kisméretű gazdaságok segítése céljából.

A rendszerváltás után a 123 állami gazdaságból 23 volt állami gazdaság került Rt. formában tartósan többségi állami tulajdonba. Ezen cégeknek kiemelkedő szerepe van a mg-ban, az ország termőterületének 14%-át használják.

Tevékenységi körük:

- szántóföldi növénytermelés                        - vetőmagtermelés, - termeltetés és -feldolgozás

- kertészeti termékek termelése            - mg-i termékek feldolgozása és értékesítése

- állattenyésztés                                    - mg-i szolgáltatás teljes köre

A társaságok birtokában lévő termőföld felett az állam, mint a föld tulajdonosa nevében a tulajdonosi jogokat az ÁPV Rt. gyakorolja, ami magában foglalja a kezelői jogot is.

A társaság vezető és ellenőrző szervei: közgyűlés, igazgatóság, felügyelő bizottság, könyvvizsgáló. A társaság Alapító Okirat (Alapszabály) alapján folytatja tevékenységét. A legfőbb irányító szerv a közgyűlés (a társaság tulajdonosainak szervezete).

Az alkalmazottak ált. munkaviszony keretében, az egyes munkakörökre meghatározott munkaköri leírás alapján végzik tevékenységüket. A dolgozókat ált. érdekeltté teszik a feladatuk színvonalas teljesítésében (pl. jutalék, jutalom).

Állami erdőgazdaság – tartósan állami tulajdonban maradó erdőgazdasági rt.

Az erdő a szárazföld legösszetettebb természeti rendszere, az egészséges emberi élet egyik alapfeltétele. Az erdő fenntartása és védelme az egész társadalom érdeke. Az erdővel csak a közérdekkel összhangban álló módon lehet gazdálkodni.

Az erdőgazdálkodás sokszor csak az erdő állami tulajdonba vétele mellett biztosítható. 1945 előtt az erdővagyon nagyon kis része volt az állam tulajdonában. Földreform után ez megváltozott. Az erdők az állami erdőgazdaságok használatába kerültek. Rendszerváltáskor 19 ilyen társaság hasznosította az állami erdővagyont.

Az állami erdőgazdaságokat gazdasági társaságokká alakították át. Erdőgazdasági Rt-k → az állam tulajdonát képező és vagyonkezelési szerződéssel használatukba adott erdővagyonon folytatnak erdőgazdálkodói tevékenységet, ill. végezhetnek faipari tevékenységet.

- 100 %-ban állami tulajdonú társaságok

- az állam nevében a tulajdonosi jogokat az ÁPV Rt. gyakorolja

- a gazdálkodásuk alatt álló állami tulajdonú erdőknél a tulajdonosi jogokat a Kincstári Vagyonigazgatóság gyakorolja (1992)

Magánszemélyek, jogi személyek által alapított gazdasági társaságok az agrárgazdaságban

E társaságok körében megtalálhatók:

- jogi személyiséggel rendelkező társaságok (Rt, Kft)

- jogi személyiséggel nem rendelkező társaságok (Bt, Kkt)

Létrehozásukra és működésükre a társasági tv, az általuk folytatott tev-re a különböző szakjogszabályok rendelkezései az irányadók. Létrejöttük, pl → 1. az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítése során magánszemélyek, jogi személyek tulajdonába került vagyon, vagyonrész felhasználásával kerültek megállapításra. 2. Azok a g-i társaságok (rt, kft), amelyek a mg-i szövetkezetek g-i társasággá történő átalakulásával jöttek létre. 3. Szövetkezetekből történő ún. csoportos kiválás során jöttek létre. 4. Azon g-i társaságok, melyek a mg-i szövetkezet holding típusú szervezetté alakulásával jöttek létre.

4. Szövetkezetek az agrárgazdaságban

Az agrárgazdaságban működő szövetkezetek a rendszerváltást követően lezajlott változások ellenére is jelentős szerepet töltenek be a mg-i termelés és az élelmiszer-gazdaság területein. A szövetkezetek az agrárüzemi rendszer önálló és egyben sajátos üzemtípusát jelentik.

Az egységes szövetkezeti tv. (1992. évi I.) keretjellegű szabályozása miatt az agrárszövetkezetek rendkívül változatos formában és tartalommal jöttek létre. A TSZ-eket régen a „kollektivizálási folyamat” hozta létre. 1992 előtti formák: - mg-i termelőszövetkezet; - szakszövetkezet; - halászati szövetkezet. Speciális formájú és tevékenységű szövetkezetek: - faluszövetkezet; - falusi iskolaszövetkezet; - kistermelők szövetkezete; stb.

1990 után a szövetkezetek másik köre → speciális agrárüzemek, amelyeket a magánüzemet fenntartó mg-i termelők hoztak létre abból a célból, hogy magántermelő tevékenységük 1 v. több részelemét közösen végezzék (pl. termelési eszközök közös beszerzése, tárolása; közös értékesítés).

Másodlagos szövetkezet: a szövetkezetet jogi személyek, többségében szövetkezetek alapítják, amelyek maguk is mg-i termeléssel foglalkoznak. Pl. mg-i beszerző és értékesítő szövetkezet; raktárszövetkezet; gépjavító- és szervízszövetkezet…

Mezőgazdasági termelőszövetkezet

Olyan agrárüzem, amelyet tagjaik alapvetően a mg-i termelés, az élelmiszeripari tevékenység, valamint ezekhez kapcsolódó kiegészítő és melléktevékenység közös folytatása céljából hoztak létre, ill. működtetnek.

Tevékenysége kiterjedhet:

- mg-i termelésre (növénytermelés, állattenyésztés, kertészet)

- a szövetkezet által megtermelt, más termelőktől felvásárolt termények, termékek feldolgozására, értékesítésére

- tagjai v. más magántermelők részére végzett beszerző, értékesítő és szolgáltató tev-re

- a mg-i termeléshez kapcsolódó kiegészítő és melléktev-re

- minden olyan tevékenységre, amelyet tv. nem tilt v. nem tart fenn állami, ill. más gazdálkodó szerv számára.

A szövetkezet tagjai személyes és vagyoni közreműködés formájában vesznek részt a szövetkezet tevékenységében. A szövetkezet tagja részjegy jegyzésére köteles. A szövetkezet, mint agrárüzem a vagyoni eszközeivel önállóan gazdálkodik, adózott eredményével szabadon rendelkezik.

Szakszövetkezet

Szövetkezeti formában működtetett agrárüzem olyan sajátos formája, amelyet tagjai a mzg-i termelés, élelmiszeripari tevékenység, valamint ezekhez kapcsolódó kiegészítő és melléktevékenység 1-1 ágazatára korlátozott közös tevékenység céljából hoznak létre, ill. működtetnek.

Alapítható:

- a növénytermesztés területén 1 v. több termény termelésére

- szőlőtermesztésre és/vagy gyümölcstermesztésre

- állattenyésztésre

- ezekhez vertikálisan kapcsolódó tevékenységre.

Halászati szövetkezet

Az olyan állampolgárok közössége, akik a halászati tevékenységet főfoglalkozásként, a horgászást mellék-, kiegészítő tevékenységi formában v. hobbiként folytatják.

A szövetkezet a rendelkezésre bocsátott vagyonnal gazdálkodik a tagok nyereségére és kockázatára.

A halászati szövetkezet a halászat és horgászás feltételeinek megteremtése érdekében gondoskodik:

- a rendelkezése alatt álló természetes és mesterséges tavak, folyamokba halak betelepítéséről

- az íváshoz szükséges környezet megteremtéséről, a halak etetéséről, kifogásáról

- a haltenyésztéshez szükséges vízmennyiségről és tiszta vízről

- mindarról, amit a jogszabályok a halászok, horgászok számára előírnak.

Feladatkörükbe tartozik: a kifogott halak kereskedelmi értékesítése, feldolgozása, exportálása, halászcsárdák üzemeltetése, a haltermeléshez, feldolgozáshoz szükséges anyagok, eszközök beszerzése.

Mezőgazdasági beszerző és értékesítő szövetkezet

Szerepük ott meghatározó, ahol az agártermelés döntően magánüzemek keretében folyik. Létrejöttének indokai: a tőkeerejükben és termelési kapacitásban korlátozott magánüzemek számára a piacképes termelés megszervezése és folytatása, feltételeinek biztosítása, a hatékonyság növelése, és a termelési kockázat csökkentése, a piacra jutás, ill. az ott megmaradás indokolja.

Az ilyen szövetkezet nem a mg-i termelést, hanem csak az annak folytatásához szükséges valamely részterületet integrálja a szövetkezetbe. A szövetkezetet alapító magántermelők döntik el, hogy a termelői autonómiájukat mely területen és milyen mértékben adják fel. A szövetkezet tevékenysége korlátozódhat csupán az állatok közös értékesítésére.

Előnyei: olcsóbban juthatnak hozzá a termeléshez szükséges termékekhez, anyagokhoz; nagyobb tömegben és biztonságosan; kedvezőbb áron lehet értékesíteni a terményeket, termékeket.

Szövetkezet kötelezettsége: a termeléshez szükséges termékeket a lehető legkedvezőbb áron beszerzi, ill. a terményeket értékesíti.

Tag kötelezettsége: a szövetkezettől szerzi be a termeléshez szükséges termékeket, anyagokat; a szövetkezet útján értékesíti a meghatározott feltételeknek megfelelő terményt/terméket.

A szövetkezet a tagok vagyoni hozzájárulásával jön létre.

5. Az erdőbirtokossági társulat

Az erdő a szárazföld legösszetettebb természeti rendszere, az egészséges emberi élet egyik alapfeltétele. Az erdő fenntartása és védelme az egész társadalom érdeke. Az erdővel csak a közérdekkel összhangban álló módon lehet gazdálkodni.

Az erdőgazdálkodás sokszor csak az erdő állami tulajdonba vétele mellett biztosítható. 1945 előtt az erdővagyon nagyon kis része volt az állam tulajdonában. Földreform után ez megváltozott. Az erdők az állami erdőgazdaságok használatába kerültek. Rendszerváltáskor 19 ilyen társaság hasznosította az állami erdővagyont.

Az állami erdőgazdaságokat gazdasági társaságokká alakították át. Erdőgazdasági Rt-k → az állam tulajdonát képező és vagyonkezelési szerződéssel használatukba adott erdővagyonon folytatnak erdőgazdálkodói tevékenységet, ill. végezhetnek faipari tevékenységet.

Erdőbirtokossági társulatról szóló 1994. évi XLIX. tv.

Az államosítások idején az erdőbirtokossági társulatokat felszámolták → a mg. kollektivizálása miatt

A volt társulati tagok erdőtulajdona, illetősége a kényszerhaszonbérlet formájában:

- többségében az állami erdőgazdaság kezelésében maradt v. odakerült

- kisebb részben a szövetkezet közös használatába került ún. „tagi részaránytulajdonként”

Ma a társulat jogi személy, azt min. 2 erdőtulajdonos alapíthatja meg. 10 fő alatt szerződéssel, e fölött alakuló közgyűlésen az alapszabály elfogadásával és a tisztségviselők megválasztásával hozzák létre. A társulat alapítását be kell jelenteni a Cégbíróságnak, ill. nyilvántartás céljából az illetékes erdészeti hatóságnak, ill. a természetvédelmi hatóságnak.

Köteles belépni a társulásba az az erdőtulajdonos, aki:

- olyan erdőterületen rendelkeznek erdőtulajdonnal, ahol az erdőtulajdonosok az erdőterület alapján számított 2/3-os szavazataránnyal társulat alapítását határozták el, és

- a tulajdonukban lévő erdőterület önálló erdőgazdálkodási egység kialakítására alkalmatlan.

A társulati tagokról névjegyzéket kell felvenni. A tag részt vesz a társulat tevékenységében, részesedik a gazdálkodás eredményéből. Köteles a közgyűlési határozat által megállapított vagyoni hozzájárulást teljesíteni és a társulat tev-ben részt venni. A társulati érdekeltséget csak az erdőtulajdonjoggal lehet átruházni, valamint örökölni. Élők közti átruházásnál elővásárlási joga van a többi társulati tagnak, ill. a társulatnak.

A társulat vezető testülete: a közgyűlés, az elnökség és a felügyelő bizottság.

A társulat a tulajdonában lévő vagyoni eszközökkel önállóan gazdálkodik. A társulat kizárólag erdőgazdálkodási és ahhoz közvetlenül kapcsolódó tevékenységet folytathat a társulati erdőben.

A társulat megszűnése esetén vagyonát a tagok között meg kell osztani. A társulat által tulajdonba megszerzett erdő a tagok érdekeltségi arányában a tagok osztatlan közös tulajdonába kerül.

6. A hegyközség

Az azonos település termelői és felvásárlói által a tevékenységükhöz fűződő közös érdekeik előmozdítására, valamint az általuk előállított termékek származás- és minőségvédelemre létrehozott köztestület.

1938-ban jöttek létre, melyet tv. írt elő. Majd 1949-ben megszüntetik őket. 1994-től kezdve ismét lehetővé, egyes esetekben kötelezővé tették a hegyközségek megalakítását és működését.

Kötelező megalakítani minden olyan településen:

- ahol legalább 50 ha. Árutermelő szőlőültetvény van és

- ezek az ingatlanok legkevesebb 10 termelő használatában  vannak.

Ezeken a településeken szőlészeti és borászati árutermelő tevékenység csak hegyközség tagjaként folytatható.

Hegyközség tagja lesz lakóhelyétől (telephelyétől), székhelytől függetlenül:

- az a termelő, aki tevékenységét a hegyközség működési területén végzi

- az a felvásárló, aki egy naptári éven belül a hegyközség működési területén legalább 7/10-ed tonna szőlőt, ill. 5 hektoliter bort vásárol,

Tagja lehet továbbá: az ún. házikerti szőlőbirtokos, aki 500 m²-nél nem nagyobb szőlőültetvényt művel, kérelmére azonban a névjegyzékbe való felvételét a hegyközség nem tagadhatja meg.

Hegyközség megalakítása:

- a tv. hatálybalépése után 60 napon belül minden érdekelt az illetékes önk. jegyzőjénél regisztráltatja magát

- a regisztrált adatokat közzé kell tenni

- az előkészítő bizottság elkészíti a hegyközségi tagok névjegyzékét, elfogadja az alapszabályt  és tisztségviselőket választ

- az illetékes megyei bíróságnál kérni kell a hegyközség nyilvántartásba vételét

- a bíróság ezt közli a miniszterrel

A hegyközség vezető testületei: közgyűlés, választmány, ellenőrző bizottság. A hegyközség vezetője a hegybíró.

Hegyközségi tag jogosult:

- szervezeti élettel kapcsolatos jogokra

- a hegyközség által nyújtott szolgáltatások igénybevételére

- csak neki van joga előállított termékére származási bizonyítvány kiadását kezdeményezni

- termékét a hegyközségre utaló megjelöléssel forgalomba hozni (ha kötelezettségeinek eleget tett)

Hegyközségi tag köteles:

- a hegyközségi járulék megfizetésére

- termelő tevékenysége során a hegyközségi rendtartás betartására

- alapszabály, más szabályzatok megtartására

- nyilvántartás vezetésére szőlőterületéről, tárolóteréről, az egész munkafolyamatról

- az előírt adatok szolgáltatására

- az általa termelt szőlő, bor értékesítése esetén köteles származási bizonyítványt adni.

Hegyközség feladatai:

- minőségvédelem (szakmai tevékenység összehangolása)

- a működési területéhez tartozó szőlők őrzése, növényvédelem

- a névjegyzékben foglalt adatokat rendszerezi, összegzi, ezeket a hegyközségi tanácshoz továbbítja

- szolgáltatásokkal, szaktanácsadással segíti tagjai gazdálkodását

- ellenőrzi tagjainál a jogszabályok betartását

- védi a település termelőinek érdekeit