III.3. A magyar helyesírási alapelvei:
1. Kiejtés szerinti írásmód elve
2. Szóelemzés elve
3. Hagyomány elve
4. Egyszerûsítés elve
A kiejtés szerinti írásmód elve azt jelenti, hogy a szavakat úgy írjuk, ahogyan ejtjük (alma, székek stb.).
A szóelemzés elve azt jelenti, hogy a szó írásakor nem vesszük figyelembe a beszéd során megvalósuló alkalmi
hangmódosulásokat, az egyes szóelemeket úgy írjuk le, ahogy önállóan, külön-külön ejtve hangzanak.
Az egyszerûsítés elve az, amikor a többjegyû kettõzött betûk alakját a tõszókban és a toldalékos alakokban
csonkítva írjuk (pl."edzdze" helyett eddze, "megygyel" helyett meggyel stb.), a toldalékolás következtében egymás mellé került három azonos mássalhangzót kettõre egyszerûsítjük (sakk+kal -> sakkal, Anett+tel -> Anettel stb.).
Témánk szempontjából a hagyomány elve a legfontosabb. Egyes családnevekben megõrzõdtek egyes betûknek
a maitól eltérõ, régi hangértékei, melyeket mi hagyománytiszteletbõl az eredeti írásnak megfelelõen írunk (Széchenyi,
kiejtve "szécsényi", Batthyány - kiejtve "battyányi", Thewrewk - kiejtve "török" stb.).
A hagyományos írásmód körébe tartozik az ly-os írás, hiszen mai köznyelvünkben e hang is j hangértékû (pl a
hajó szó j-je és a gólya szó ly-ja ugyanolyan j hangot takar).
Ezt találtam. Nagyon vicces vagy amúgy a világ legjobb tanára xD Üdv.:Dóri:) |