Arany Jánosról:   1817. március 2-án született a Bihar megyei Nagyszalontán. Szülei kisbirtokos parasztok voltak. Gyermekkorában sokat hallott a Nagy Lajos korabeli Toldi Miklós tetteiről; a hagyomány szerint a Toldiak birtoka Nagyszalonta környékén terült el.    A debreceni kollégiumban tanul. Húszévesen beáll a debreceni színésztársulathoz, majd vándorszínészként járja a vidéket. A zárkózott és érzékeny fiú nem a színészi pályára termett, lelkiismerete rövidesen hazahajtja öreg szüleihez. Másodjegyző lesz Nagyszalontán. Egy időre szakít művészi törekvéseivel.   1846-ban a Kisfaludy Társaság pályázatot hirdet komikus eposzok írására. Arany beküldi Az elveszett alkotmányt. A pályadíjat Aranynak ítélik, de a mű hibáira is rámutatnak. Ez érzékenyen érinti Aranyt, s megfogadja, hogy kiköszörüli a csorbát.   1847-ben újabb pályázatot hirdetnek, melynek főhőse népi alak, akiről mondákat szőtt a népi képzelet. Példaképpen Toldi Miklóst is említik. A műnek magyaros, népi formában kell szólnia. Arany sokat hallott Toldiról, és olvasta Ilosvai Selymes Péter 16. századi költő művét, mely kezdetleges formában örökítette meg Toldi hőstetteit. Megírja a Toldit; sikere most már teljes. A bírálók tizenöt aranyról húszra emelték a pályadíjat, annyira megnyerte a tetszésüket a költemény.     Arany és Petőfi barátsága:   A Toldi nemcsak országos sikert hozott Aranynak, Petőfi barátságát is nagy művének köszönhette. A magyar irodalom legszebb költőbarátsága alakult kis köztük.   A pályázatban meghatározott „népies forma” mintáját Arany a néhány évvel korábban megjelent János vitézről vette. Ez a forma- a „magyaros” tizenkettes- már régóta használatos volt Magyarországon. Természetességét főleg Petőfinek köszönheti irodalmunk.   Petőfi rokonlelket fedezett föl Aranyban. Hasonlóan gondolkoztak mindketten a népről és a nemzetről s a költő feladatáról. Ezt fejezi ki Petőfi verse is Aranyhoz. A versre Arany ugyancsak verssel válaszolt, s megkezdődött a magyar irodalom legnevezetesebb barátságának története.