Pályakép
joe 2008.06.06. 21:06
megint sokminden,egyebek.
- Arany János -
Pályakép
Kései költészete: az Őszikék
Arany János 1856-ban kis bőrkötésű könyvet kapott ajándékba Gyulai Páltól, melynek kapcsos zárát kulccsal lehetett zárni. A zárható, „kapcsos könyv” alkalmas volt arra, hogy legbelső magánügyeit írja bele – így pl. keserűségét az akadémiai főtitkári lakás bonyodalmai miatt vagy unokája, Szél Piroska sorsa iránti aggódását. 1877-ben, megszabadulva a hivatali munkától, saját kedvtelésére kezdett verseket írni, s ezek egytől-egyig itt találhatók, élükön ezzel a bejegyzéssel: „Új folyam. 1877. Őszikék.” Az utóbbit a ciklus címének szánta. Ugyanakkor nem szánta műveit közlésre, annyira nem, hogy a ciklus csak halála után látott nyomdafestéket. Arany életében mindössze tizenöt vers vált ismertté, ezeket barátai könyörögték el a költőtől. Arany félt attól, hogy az időközben megváltozott közönségízlés nem fogadná kedvezően költeményeit, amiben megerősítette az, hogy A tölgyek alatt című versét egy névtelen tollforgató kigúnyolta. Jóllehet a gúnyvers szerzője nem a fiatal írók közé tartozott, Arany nemzedéki támadásnak vélte, s ekkor – 1878-ban – közzé tette az egy évvel korábban írt, Reviczky Gyulával vitázó, Kozmopolita költészet című ars poeticáját.
Az Őszikék legalapvetőbb jegye a megváltozott indíték: az, hogy eleve privát költészetnek készült. Aranyt lelkileg felszabadította a számára olyannyira ismeretlen helyzet: egyetlen évben több verse született, mint korábban évtizedek alatt. Kései lírája sok tekintetben ellentéte addigi életművének; Komlós Aladár – ha némiképp túlozva is – találóan állapította meg Aranyról: „Mikor 77-ben újból megszólal, a hazafias probléma helyett egy érzékeny, beteg öregúr fanyar privátlírája hangzik a lantján. Az utolsó nemzeti bárdból így lesz az első dekadens: Pest egyik első költője, aki kedvetlenül nézi a fejlődő főváros visszás jelenségeit.” Az Őszikékről Péterfy Jenő írta az első értő kritikát (1888-ban), s voltaképp a Nyugat költőire várt igazi felfedezése. „Apáink más Arany Jánost olvastak, mint mi. – szögezte le Kosztolányi 1917-ben. – Övék volt az epikus, a fiatal, a nyugodt. Miénk a lírikus, az öreg, az ideges.” Schöpflin Aladár a belső cenzúrának az öregkorral járó kiengedésével magyarázta Arany kései líráját. Németh G. Béla még 1972-ben is úgy találta, hogy az Őszikék sem kapta meg azt az elismerést, amit megérdemel: hiszen agyondicsérték „a balladásan földíszített, de alapjában kevéssé jelentős” Híd-avatást, miközben olyan remekműveket nem méltattak kellő figyelemre, mint a Naturam furcâ expellas vagy az En philosophe. Hogy ebben a privátlírában milyen lehetőségek rejlenek, bizonyíthatják napjaink dekonstruktivista ihletű Arany-elemzései is.
Itt az Epilogus, a Naturam furcâ expellas, a Tamburás öreg úr és a Mindvégig című verseket tárgyaljuk részletesebben.
Életrajz
Pályakép
Értelmezések
Hatástörténet
Szöveggyűjtemény
Szakirodalom
Tárló
Tanári kézikönyv
ARANY JÁNOS KÖLTÉSZETE AZ ÖNKÉNYURALOM KORÁBAN
Arany János
1817-ben Nagyszalontán született, paraszti családban. Szobrász akart lenni, de vándorszínész lett. Pár hónapos bolyongás után ezzel a tervvel is feladott. Pályája első szakaszában parasztközössége értelmiségi vezetője, ügyintézője lett. Segédtanító a szomszéd faluban. A forradalom alatt első költői sikerei s Petőfivel kötött barátsága nyomán egy néplap szerkesztője, majd rövd ideig ő is részt vesz a szabadságharcban. A bukás után Nagykörösre hívják tanárnak, majd 1860-ban Pestre, a Kisfaludy-társaság igazgatójának. 1860 és 1865 között Pesten előbb a Szépirodalmi Figyelő című politikai, majd a Koszorú című szépirodalmi lapot szerkesztette. 1877-ben vált meg állásától, öt termékeny esztendőt töltve nyugalomban, 1882-ben, tüdőgyulladás miatt bekövetkezett haláláig.
Arany János mint lírikus
A forradalom és szabadságharc mellé egész szívvel állt, fegyvert is fogott érte, és annak bukása után világossá vált, hogy Arany számára valami elveszett. A forradalom utáni célja: nemzeti epikumnak lenni. Lírája e cél elérésének eszköze.
Gondolatvilága: - az egész széthullása, a teljes megismerés kétsége
- az egyetemes történelmi célok elvetése
- az ember elmagányosodása, teljes kiábrándultság.
( Kertben, Letészem a lantot, Visszatekintő, stb.)
Balladáit a császári hatalommal szemben kialakult passzív ellenállás szolgálatában alkotta. Céljuk: a nemzeti egység fönntartása, a nemzet erkölcsi erejének fokozása. Lényegük: totális világkép, naiv életbizalom, tragikummal való vívódás. (Zách Klára, A walesi bárdok, Szondi két apródja, Ágnes asszony)
Arany János mint epikus
Arany szakadatlan meditálással formálta ki epikus szerepét. A költő feladata: hogy az elveszett közös egységes nemzeti tudatot korszerű szinten kialakítsa. Erre az eposzias történelmi tárgy volt a legalkalmasabb.
Arany János tiltakozása az önkényuralom idején (1849-67)
Hangulatát a szabadságharc és Petőfi emléke jellemzi.
- Az önkényuralom ihletése : Nemzetőr-dal, Szabadságharcban.
- Petőfi emléke : Emlények, Letészem a lantot, A honvéd özvegye.
- A szabadságharc értékelése : Buda halála, Családi kör, Koldusének.
- Az önkényuralom ellen támad : Szondi két apródja, V.László.
A szabadságharc bukása után Arany bujdosásra kényszerül. Erdőkben töltötte napjait, hazatérése után latartóztatását várja. A szabadságharc bukása Arany költészetében is válságot idéz elő. Az ügy, amelyért küzdött, elveszett, Petőfi, aki bátorította, meghalt. Ez magyarázza, hogy epikus alkata ellenére egy időre a lírához fordul.
Letészem a lantot
1. versszak : A "lent" a költészetet jelképezi, a "tűz" az ifjúságot, a "reves fa" az öregséget, az elmúlást. "Letészem a lantot" =abbahagyja az írást, mert valami kiégett belőle, ő sem a régi, hiányzik belőle a lélek az íráshoz. Múlt (népek forradalma) - jelen.
2. versszak : A múltra való visszatekintés, gazdag természeti képek. Múlt =pozitív érték - jelen = negatív.
3. versszak : A részt Petőfi emléke ihlette. Ismét a múlt és a jelen szembeállítása. Múlt = dal,verseny - jelen = magányos dal.
4. versszak : "Zengettük a jövő reményét" - szabadságban, függetlenségben, haladásban való bizalom. "Elsírtuk a múlt panaszát" - a fennálló rendszer elleni hangulat. "Friss zöld levél" - a jövő reménye. "Koszorú" - dicsőség, 1847-49, jutalom az alkotónak a népért írt dalért.
5. versszak : A jövő képe reménykeltő volt (babér), átmegy a jelenbe: nép, haza.
6. versszak : Sok jó kihull az élők sorából, a nemzet megbecsüli őket.
7. versszak : A keretes szerkezet második része. A bukás után van-e értelme költészetnek. Fa-élet, virág-dal, virágzó fa - költő, fonnyadó virág - a válság hangulata ( =Arany hangulata ).
Koldusének
A szabadságharc bukása után Arany is töprengeni kezdett: mi okozta a nemzeti tragádiát ? Elég-e, ha csak a túlerőben keressük az okát ? A választ először a Koldusének című versében próbálja megadni. A fes hőse szegény harcfi, aki végigküzdötte a nehés csatát, most koldulással kér egy-egy falatot. Arany itt Kossuth-ra céloz, aki holtig-tartást ígért a rokkantaknak. Jellemzői : helyzetdal, a költő a koldus helyébe képzeli magát, aki rokkant (kezét elvesztette a harcban).
1. vsz. Egy rokkant koldus könyörgése.
2. vsz. "Miért is maradtam meg ?" - sokat harcolt, táborozott, mégis béna lett.
3. vsz. Koldulni nekem nem szégyen.
4. vsz. "Drága erő, nemes vér hiába volt sok, mégis szennyes oltáron omlott."
5. vsz. "Alamizsna fillért kapok, kocsmába térek...".
6. vsz. Az ital elfeledteti azt amit el akarok felejteni.
7. vsz. A seb mindig felszakad, nem tud beforrni.
8. vsz. szomorú kiábrándultság, a szabharc emlékének várható meghamisítása.
9. vsz. tíz holdnyi örökség helyett elég egy szűk sír is.
Arany Világos utáni legrangosabb állomását a nagykörösi balladák jelentik. Témáját részint a néphagyományok, részint a történelemből meríti. Az ÁGNES ASSZONY nem csupán a bűn és a bűnhődés drámája. A szerencsétlen asszony vétke a társadalomé is. Az V.LÁSZLó-ban Arany a bűn és a bűnhődés motívumát a történelembe helyezi át. Itt a zsarnok király retteg lekiismerete rémeitől. A SZONDI KÉT APRóDJÁ-ban az elbukott szabadságharc eszméit szegezi szembe az elnyomó hatalommal. Hiába ölik meg a várkapitányt, az ellenállás eszméje tovább él az apródok lelkében, s megküzd az erőszakkal. A WALESI BÁRDOKat Arany az 1857-ben tett császári látogatásra írta. A bűnhődés itt a zsarnok tudatában következik be. Az elfojott eszme megbosszulja magát, a királyt a lelkiismeretfurdalás az őrületbe kergeti. RENDÜLETLENÜL című versében az 1860-as vajúdó években kitartásra buzdít. MAGÁNYBAN című versében is hasonló gondolatok szólalnak meg. A költeményben a kétely és a remény küzdelméből a remény kerül ki győztesen, hiszen nem lehet, hogy a véráldozat hiábavaló legyen.
|