Arany János (1817-1882)

Nagyszalontán született, egy kálvinista földműves családban. Segédjegyző, majd aljegyző. Felesége: Ernyei Julianna 1859-től az Akadémia tagja, a Kisfaludy-társaság igazgatója. A Szépirodalmi Figyelőt, majd a Koszorút szerkeszti. 1865-től az Akadémia titkára.

MŰVEI:

Komoly tárgyú elbeszélő költemények:
Toldi (1847)
A Kisfaludy-társaság népies eposz pályázatát nyeri el 1847-ben.
Toldi szerelme (1849)
Toldi estéje (1854)
Buda halála
Rózsa és Ibolya
Murány ostroma
Szent László füve
Losonci István
Katalin
Az első lopás

Komikus elbeszélések:
Az elveszett alkotmány
1846-ban ezzel az eposszal nyeri meg a Kisfaludy-társaság vígeposz pályázatát.
A nagyidai cigányok

Fordítások:
Shakespeare: Hamlet, János király, Szentivánéji álom
Arisztophanész valamennyi vígjátéka

A Toldi és a Toldi estéje

- Epikai alkotás, híven követi a költő eszmeiségének és életének főbb változásait.
- Mindkét alkotás kiindulópontja Nagyfalu, a szülői ház, jellemző a szolga, Bence közelsége
- György ellen táplált ellentétes érzelmek
- Az ifjú Miklós vágya: harcolni a hazáért a király seregében, élete nem teljes a pusztán, a jobbágyok közt. Rajongás, vágyakozás a vitézi élet után. De Laczfi szavai a szívéig hatoltak. Ekkor jelent meg a mű során először határozottsága, kikezdhetetlen méltósága. Büszkeségénél két dolog volt számára fontosabb: a testvéri szeretet, a megbocsátás és az édesanyja iránt érzett őszinte szeretet. Mély nyomokat hagytak benne életének kiábrándító tapasztalatai. Elfordult a világtól, a királytól, az egész vitézi élettől, mivel nehezen viseli a mellőzöttséget és a tétlenséget. Lelki vívódásait fizikai állapotára is kivetíti, az elmúlás, a halál tényét erőlteti. (Megássa saját sírját.) Elkeseredett, hogy Lajos király elfordul tőle, fáj neki, hogy Magyarországnak nincs szüksége rá. Új erőre kap, mikor párbajra hívják (ő a haza utolsó reménysége), fiatalkorát idézi, de könnyebb volt úgy neki, hogy senki nem ismerte fel, büszkesége pedig tiltotta, hogy felfedje önmagát. A nép "rángatja" vissza a valós életbe, ám a fiatalok modortalansága miatt úrrá lesz rajta az indulat, dühében három nemest csap agyon. Ismét elveszteni látszik a király kegyelmét (gyilkos). Elvesztette a nép rokonszenvét is, újra a lelki összeomlás határára került. Ezt a belső konfliktust azonban már nem tudja elviselni, kétségbeesését nem is próbálta leplezni, megpecsételődött sorsa. Elégtétel: a király látogatása. Kegyes hangnem, megbocsátás, őszinte barátság ŕ belső béke. Utolsó monológjában hazája iránti odaadása és hazaszeretete tükröződik. Elismeri az ész előretörését, térhódítását, de arra is figyelmeztet, hogy pusztán gondolkodással nem érhető el minden - példa erre az ő küzdelmes élete.
- Párhuzamok: bajvívás, az azt megelőző mulatozás, megszégyenítő győzelem
- Különbségek: humor - az öreg Toldi ábrázolásában, valamint Bence megjelenítésében.
- Természetábrázolás - főhős szelleme (nyár - fiatal, ősz - öreg, tél - halott)

Kertben (1851)
- Arany nagyszalontai kertjére utal.
- Nem idilli kép, hiszen a magányos gerle elindulása a megpróbáltatásokat jelzi, életképet rajzol a költő szomszédjában történt tragédiáról.
"Ifjú nő szemfödél alatt"
"Szegény, s amellett idegen"
- A harmadik versszakban a férj ténykedése jelenik meg, nagy ellentétet rajzol meg: kororsót farag bölcsőből és mennyegzős ágyból. A tragédia a negyedik versszakban a legerősebb, hiszen az árva kisgyermek sorsát jeleníti meg, a cselédlány megveri, hogy legyen oka sírni.
- Arany véleménye, ítélete végig jelen van a vers folyamán. Éppen a magatartásokat vizsgálja, azokról mond véleményt:
"Nem nyit be hozzá enyhe részvét"
- A kisgyermek "... az életkönyvből
Nehéz első betűt tanul."
- Az ötödik-hatodik versszakban szerkezeti váltás következik be, visszatér a kertészkedés motívumához, párhuzamot von a fák sebei és az ember tragikus érzése között. Nyomatékosan leírja az elidegenedett, eltorzult emberi viszonyokat.
"Közönyös a világ"
"Kit érdekel más sebe?"
- Felfokozott látomást jelenít meg (negatív motívum, haláltánc):
"Az élet egy összezsúfolt táncterem"
- Az utolsó versszakban újabb metaforával mond ítéletet az emberről (hernyó-kép), kíméletlenül bírál:
"Önző, falékony húsdarab"
"Előre mász, s harap"
- A kert motívum a világ kertjévé tágul:
"Vén kertész, a halál"
- Teljes kiábrándulását fejezi ki a befejező gondolatban, hogy a jövő sem lesz más. Megkérdőjelezi az emberi haladás ügyét.

Visszatekintés (1852)
- Nagykőrös
- Létösszegző költemény, a számvetés, a búcsúzás, a haláltudat megjelenése rendkívül tragikusan cseng (35 éves), arról tanúskodik, hogy nehéz válsága került, alkotókedve is szinte eltűnt. A cím is arra utal, hogy életének különböző szakaszaival, helyzeteivel vet számot.
- 1-2-3. versszak: A múltat vizsgálja, de különböző rétegekre tagolja, időbeli egymásutánban él (lineárisan), születésétől gyermekkorán át felnőttkoráig. Az élet értékeivel foglalkozik. Tudott-e élni a lehetőségekkel? Úgy érzi, hogy már születésekor bizonytalanná vált sorsa, jövője. Bibliai motívummal nyomatékosít, a sajka Mózes történetére vonatkozik. Öniróniát is alkalmaz betegségén.
"Nevetni megtanultam, sírni immár jól tudék"
- 4. versszak: sorsát így értékeli:
"Vágytam a függetlenségre,
Mégis hordám láncomat."
Úgy véli, hogy igazi értéket csak a szabadság és a függetlenség jelent. Boldogságkereső kísérletei kudarcot vallottak, önmagát hibáztatja, úgy érzi, teljesen elveszítette függetlenségét.
- 5. versszak: reményeit, terveit szembesíti a jelennel. A fájdalom kifejezésére felkiáltásokat, indulatszókat, ismétléseket alkalmaz. Az ifjúság értékei a jelenben elenyésztek:
"Az a remény, az az érzet,
Az a világ - nincs sehol!"
- 6. versszak: Teljesen lemond a küzdésről, nem képes tovább harcolni (arra utal, hogy nem harcolhatott a szabadságharcban).
- 7. versszak: bizonyos reményt sejtetnek, talán a családi szeretet enyhíti haláltudatát, fájdalmát.

BALLADÁK

Világirodalmi szintű remekművek, e műfajban találta meg leginkább a tehetségéhez, érzésvilágához legközelebb álló műfajt.
A ballada műfaj:
A "ballare" (olasz) szóból ered, jelentése: táncolni. Eredetileg a szó a dallam és a tánc osztatlan egységében jelent meg. Szerkezeti sajátosságok: párbeszédes (ill. monológ) epikai mű, történetet mond el, rendszerint tragikus kimenetelű eseményt, de vannak vígballadák is. Az előadásmód homályos, szaggatott menetű, drámai tömörség jellemzi (feszültségteremtés). A ballada a népköltészet legreálisabb műfaja, legközelebb áll az emberhez: emberi ösztönöket, szenvedélyeket és olyan erőket mutat be, melyek elpusztítják áldozataikat. Konfliktusait maga az élet teremti meg, a balladahősök tragédiáival az osztálytársadalmak nyers küzdelmeinek képét kapjuk. Arany tudatosan foglalkozott a népballadákkal és a skót balladákkal. A ballada műfaj lehetővé teszi, hogy burkoltan kifelezze a költő politikai eszmeiségét, társadalmi bírálatait.

Arany munkásságában két balladakorszakot különítünk el:
- 50-es évek: nagykőrösi balladák
- 70-es évek: az őszikék balladái

A balladákat szerkezetileg is csoportosíthatjuk:
- egyszólamú balladák
- kétszólamú balladák (párhuzamos szerkesztés)
- körkörös szerkesztésű (visszatérések)

Téma szerint:
- történelmi témájú
- népies
- egyéb - vígballada (Pázmán lovag)
A hamis tanú - népi (1852)
Zách Klára - történelmi (1855)

V. László (1853)
Történelmi témájú, párhuzamos szerkesztésű ballada. Két esemény vonul végig:
- Hunyadiak sorsa, Lászlót lefejeztette V. László, Mátyást fogságban tartja ŕ retteg a bosszúállástól, félelme és lelkiismeret furdalása miatt Csehországba menekül, ott megmérgezik
- A rabok menekülése (Kanizsa, Rozgonyi)
Arany mesterien szövi össze a természeti képek váltását mind a rabok helyzetével, mind a király menekülésével. Az utolsó versszakban bontja ki az eszmei tanulságot:
"Állj meg, bosszú, megállj:
Cseh földön űl a rab
Cseh földben a király
Mindég ott is marad,
De visszajő a rab...!"

Szondi két apródja (1857)
Történelmi témájú, párhuzamos szerkesztésű ballada. Gyulai Pál: "A hősiesség és a hűség balladája."
Szondiék hősi halála után Ali diadalünnepe, amelyre hívatja Szondi két dalnokát, hogy őt dicsőítsék. A török követ először kérleli őket, majd csalogatja, ijesztegeti őket, sürgeti őket, majd figyelmezteti őket a halálra. Őt is elragadja Szondi dicsérete, fenyegetés
"vesszeje vár
És börtöne kész Ali úrnak."
A dalnokok nem figyelnek a török követ csalogatására és fenyegetésére, Szondi György hősiességét dicsőítik és megátkozzák gyilkosát. Arany ebben a balladában is kifejezi zsarnokgyűlöletét, az az átok, amit a dalnokok énekelnek, érvényes a szabadságharc elfojtóira is. A természet, környezet leírása párhuzamban áll a szereplők cselekedeteivel, érzelmeivel.

A walesi bárdok (1857)
A Habsburg császár dicsőítése helyett megátkozza a zsarnokot, a szabadságharc eltipróját. A bűn és a bűnhődés motívuma: a walesi bárdokat halálra ítélő Edward király megőrül. Arany szerint szükségszerűen bűnhődnie kell a zsarnoknak. A középkori walesi tragédia, Wales leigázása megegyezik azzal a nemzeti tragédiával, amelyet 1849 után átél a magyarság. A walesi bárdok is vállalták a tűzhalált, de nem dicsőítették az angol királyt.

SZERKEZET:
Három képet ad a költő, visszatérő versszak bontja fel a vers egészét.
1. Edward és alattvalója beszélget, becsmérlően nyilatkozik a walesi népről, szándéka szerint teljes rabságban akarja őket tartani (gőg, irónia).
2. Montgomery, díszvacsora a király tiszteletére. Edward követeli a dicsőítését. Három bárd idézi fel szörnyű képekben a nép szenvedését, pusztulását, utal Petőfi elvesztésére is. "Emléke sír a lanton még."
Mindhárom bárd más-más egyéniség:
- ősz öregember: kemény, kegyetlen szavakkal összegzi a nép halálát.
- ifjú: a jövőről mond pesszimista jóslatot, lágy szavak
- hívatlanul a legsúlyosabb vád:
"Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd."
3. Edward király vérontást rendez, az összes bárdot halálra ítéli. Bűn - bűnhődés motívum. A király megőrül.
A befejező versszak örök emléket állít a vértanúknak (szabadságharc hősei). Inverzió.

Ágnes asszony

Tengeri-hántás

Híd-avatás (1877, Őszikék)
Kerettörténet: egy fiú története, aki kártyán elvesztette mindenét, reménytelenségbe sodródott, a Margit hídon víziót lát (szellemeket), és leugrik.
A ballada többi szereplői:
Galambpár (szerelem), milliós (becsapták az adósok, csalódott a becsületben), fiú (pénz), agg (nyomor), úri nő (öltözni, vetkezni unalom), férfi, hadvezér (bolond), szurkos fiú (halálra dolgoztatták), dús (nem élvezi), elhagyott lány, amerikai párbaj, erkölcstelen nő.
Malomkerék - sorra ugrálnak a vízbe, majd kijönnek (ez a fiú víziója).
Alapja: népi hiedelem, babona. Saját korának - a kapitalizmus válságának - alakjait ábrázolja a költő, fény derül arra, miért lettek öngyilkosok (kritika a társadalomról).

Epilógus (1877, Őszikék)
Az Őszikék legmelegebb, legjellegzetesebb darabja, végszónak szánta a költő.
Három rész - három különböző idősík.
1-5. múlt, elégikus sóhaj, végleges befejezettség, úticélja a halál. Humorba bújtatott derű, idilli felszín - titkolt megrendülések.
6-10. múlthoz kötött jelen. Hangváltás: izgatott, elégedetlen kifakadás, lelkiismeret furdalás, kétely (hírnév, elismerés), önvád fogalmazódik meg benne.
11-15. megálmodott, meg nem valósult jövő. Leplezetlen panasz, sok költői képpel ábrázolja. A tragikus élet iróniája. Remény nélküli lemondás.