Arany János (1817 - 1882)

Életútja

Népi sarjadék - nagyszalontai gyökerek

- szerény anyagi körülmények, családi tragédiák (testvérei közül csak egy marad életben)

- visszahúzódó természet, gyenge testalkat - korán vonzódni kezd az irodalomhoz

Mozgalmas diákkor, kicsapongásokkal

- 14 éves korától segédtanító; műveltsége egyre nő

- Nagyszalonta után Debrecenben tanul, közben egy évig Kisújszálláson művelődik

- 1835-ben színész Debrecenben, majd egy álom hatására kiábrándul az életformából

- hazagyalogol; otthon apja megvakult, anyja rövidesen meghal

- ifjúkori élményei és bűntudata többször megjelennek későbbi műveiben

Életmódváltás, eltávolodás az irodalomtól

- iskolaigazgató-helyettes Nagyszalontán, majd másodjegyző

- házasság Ercsey Juliannával, utána felhagy minden művészettel, a családjának él

- 1842-től Szilágyi István (iskolatárs) hatására görög klasszikusokat és Shakespeare-t fordít

Költői indulás - epikus alkotások

- Az elveszett alkotmány még nem hoz igazi sikert, noha első a Kisfaludy-t. pályázatán

- Toldi (1846) után széleskörű népszerűség, Petőfi barátsága; belekezd a Toldi estéjébe

1848 - összeomlás

- a Nép barátja lapot szerkeszti, majd nemzetőr, belügyminisztériumi fogalmazó

- Világos után elveszti állását, Geszten nevelő a Tisza családnál

Nagykőrösi tanár

- 1851-től 9 évig tanít - kimerítő munka, keveset ír, főképp balladákat

- vége felé komor kedély; lelki és testi bajok, sipoly (szolgát elküldik)

Tevékeny évek Pesten

- a Kisfaludy-társaság igazgatója, folyóiratokat indít, az Akadémia titkára

- megírja a Buda halálát (1863); további írói terveket sző

Alkotói válság, majd kései gyöngyszem: Őszikék

- lánya, Juliska 1865-ben bekövetkező halála után tíz évig nem ír

- 1877-ben a Margitszigeten megírja az Őszikéket és befejezi a Toldi szerelmét

- hosszú betegeskedés után Pesten éri a halál 1882-ben

Költői indulása - epikus művek

Az elveszett alkotmány (1845)

- első jelentős műve; hét énekből álló hexameteres vígeposz

- minta: Homérosz, Vergilius

- választási küzdelem szatirikus költői megfogalmazása

- a konzervatív és a haladó szellemiségű párt küzdelme

- beszédes, humoros nevek (Rák Bende, Hamarfy)

- Arany nem tud példaképet felmutatni

- sok elismerés mellett Vörösmarty kritikája: "mintha irodalmunk vaskorát élnők"

Toldi (1846)

- műfaj: eposszá növelt idill, forrás: Ilosvai Selymes Péter

- történeti tárgyú mű: népmonda-hős különféle próbatételek során válik hőssé

- Toldi Miklós eszményi hős, a nemzeti egység megtestesítője

- egységes, optimista világkép (Aranynál A rab gólya című versben változik meg)

- kompozíció: lírai előhang, majd 12 ének lineáris elbeszélő szerkezettel

- cselekményben népmesei motívumok találhatóak (pl. a kisebbik fiú győz)

- Toldi összetett jellem - túllép a népmesei hős szerepén

- nemesi büszkeség és jobbágyi megalázottság keveredése

- népies nyelvezet, több elemből alkotott sajátos stílus

Toldi estéje

- műfaj: eposszá növelt elégia

- metaforikus cím: Toldi utolsó életszakasza

- az indításban a napszak- mellett az évszakmetaforika is szerepet kap (ősz)

- két magatartás ütközése: Toldi Miklós (konzervatív) és Nagy Lajos (haladó)

- Toldi: nemzeti hagyományokra támaszkodó fejlődés, fellépés az idegen hatások ellen

- Lajos: alkalmazkodni kell a történelmi időhöz, emberiség eredményeit át kell venni

- Arany egyiküknek sem ad igazat - a két gondolkodásmód ötvözete lenne a helyes

- ironikus ábrázolásmód + meditatív jellegű elmélkedések

- cselekmény 6 jóformán akciómentes jelenetre oszlik

- 1. az öreg, megfáradt Toldi bemutatása; saját sírját ássa; királlyal összekülönbözött, mert túl fényűzőnek tartja az udvart (erkölcsi puhányság)

- 2. út Budára, epizód: a Gyulafi fivéreket megöli a kérkedő olasz vitéz

- 3. bevonulás Budára; ironikus ábrázolás, a nép csak Bencét meri gúnyolni; bajvívás, győzelem az olasz ellen

- 4. Toldi dicsősége; király meghívja; nem felhőtlen az öröme, mert magányos

- 5. Toldi a királyi udvarban hirtelen felindulásból megöl három őt gúnyoló apródot (gúnydalban szerelmi szál) - nem képes önmagát legyőzni

- 6. Toldi halála, végrendelete; erkölcsi magasság; vita a királlyal

Toldi szerelme

- hosszú keletkezéstörténet, végleges forma csak 1879-ben

- Arany "adóssága", nem arat vele sikert

- túlbonyolított történet, epikus hitel hiánya

Buda halála (1863)

- Arany a nemzeti eposzt próbálja megteremteni

- trilógiát tervez, amelynek első része lenne a Buda halála

- források: hun-magyar mondakör, Nibelung-ének, Hildebrand-ének

- alapkérdés: meg lehet-e osztani a hatalmat

- Buda, hun király, megosztja testvérével, Etelével a hatalmat

- idegenek szerepe (Etele felesége, Krimhilda; ármánykodó Detre) éket ver a testvérek közé

- Buda ellopatja az "Isten kardját", erre testvére párbajban megöli

- végén Gyöngyvér (Buda özvegye) megátkozza Krimhildát - nemzeti katasztrófa előképe

- idegenek fontos szerepet játszanak a tragédiában

- Detre: keleti gótok királya volt - kisebbség, sértettség

- Krimhilda első férje (Szigfrid) haláláért akar bosszút állni a hunok segítségével

- nyelvezet: ószerűen naiv forma, a krónikák egyszerű nyelve

Az 50-es évek lírai verstermése

A rab gólya (1847)

- az 50-es évek verseinek előfutára; az epikától való eltávolodást jeleníti meg

- allegorikus személyiségrajz, a művészi lét ábrázolása

- madár: a lélek, a magyar táj szimbóluma

- gólya: költöző madár - az elvágyódás jelképe

- Arany befelé forduló, introvertált költő

- nem tudja elviselni a ráerőltetett epikus költő szerepét

- nehezen tud váltani, a népszerűséget börtönnek érzi

- a rab gólya képe visszatér az Epilogus végén

Letészem a lantot (1850)

- ars poetica, költői lét ábrázolása

- forradalom utáni kiábrándultság - nem érdemes tovább írni

- műfaj: elégiko-óda: ünnepélyes téma, elégikus szomorúság

- belső küzdelem ábrázolása

- idő-értékszembesítő kompozíció, elégikus lezárás

- szimbólumok: lant (költészet), fa (toposz)

- zárt, keretes kompozíció

- felütés indoklása a múltba való visszatekintés által történik

- természetmetaforika: mozgalmas tavasz a reformkort jelképezi

- evokáció: Petőfi megidézése a 4-5. versszakokban

- idősíkok közötti ellentét: a jelen csupa hiány

- refrén az utolsó versszakban megváltozik - a múlt visszahozhatatlan

Ősszel (1850)

- az előző versre sok tekintetben hasonlít

- túllép a művészet tárgyalásán, az egész élet lehetetlenségéről szól

- műfaj: idő-értékszembesítő elégiko-óda

- két sík, két világ: Homérosz és Osszián világa

- az elmélkedést a vers születésének körülményei vezetik be

- két világ megjelenésének aránya csaknem szimmetrikus

- Homérosz a múlt, Osszián a jelen szimbólumává válik

- Osszián költészete James MacPherson skót költő hamisítványa - Arany korában még eredetinek hitték

- lehangoló lezárás: magyar és kelta nép tragikus sorsának párhuzamba állítása

- a nép halálával megszűnik az igény a költészet iránt

- zárt strófaszerkezet a középkori stanzára emlékeztet + trocheikus lejtés

- átgondolt kompozíció, versszakok közepén gyakran mondatfordulat

Kertben (1851)

- a személyes válság jellegzetes verse - keserű illúzióvesztés

- alapgondolat a vers végén: modern világ elidegenedése, közönyössége

- cím fogalmi és jelképes síkon is értelmezhető

- belső, zárt világ; védettség, harmónia

- vers végére a kép átértékelődik - védettség fenntartásának lehetetlensége

- indítás a lírai alanyt állítja az életkép középpontjába, innen lép tovább

- fák sebeiről asszociálhatunk az emberek sebeire

- meditatív helyzet, tűnődő részvét, elutasító irónia - pesszimista végkicsengés

- szerkezet - pictura és sententia keveredése

- konkrét helyzet után a helyszín és a gondolati ív is egyre tágul

- a kiinduló kép az 5. versszakban megváltozva tér vissza

- 6. versszakban szentenciózus mondat, káini emberkép (forrás: Vörösmarty)

- zárt strófaszerkezet, formailag az eddigiekhez hasonlít

A lejtőn (1857)

- elégikus dal

- műfaji és formai váltás: személyesebb líra

- Arany lehántja a jelenetezést, a szcenikát - a szimbolizmus előfutára

- múlt és jelen összehasonlítása, jelenből hiányoznak a múlt egyes értékei

- komor életérzés: halál felé vezető út (lejtő), bizonytalanság ("mint ki éjjel vízbe gázol")

- korszellemmel egybeeső dezillúzió

- egységes hangnem, hiányzik a vigasztaló, feloldó befejezés

Arany második jelentős lírai korszaka

Őszikék

- hosszú hallgatás előzi meg

- 1877-ben írja az Őszikéket a Margitszigeten "kapcsos könyvbe"

- ihletett versek, költői szándék nélkül

- régi műfajok felelevenítése, gyakori a visszatekintés, a befele fordulás

- megcsendesült, belenyugvó hangnem

Epilogus (1877)

- nagy, létösszegző, drámai vers

- cím jelentése: utószó - külső nézőpontot teremt térben és időben

- hármas felépítés, az egyes szerkezeti egységek 5 versszakból állnak

- a szakaszok elején visszacsatolás az első strófához

első egység

- életút, etika allegorikus megjelenítése

- szerény, visszafogott életforma, szegénység

- konfliktusok elutasítása ("úri lócsiszár")

- szerénység mögé bújtatott gőg, bölcsesség

- a múltról szól ironikus hangnemben

- költői kibontakozás nehézsége, nem is sikerült teljesen ("gyalog jártam")

második egység

- belső értékhiány és külső elismerés ellentéte

- nemzeti (mandátumos) költő szerep visszautasítása

- lírájában sem tud kiteljesedni

- töredékesség - a teljességet nem lehet versben megjeleníteni

harmadik egység

- teljesületlen vágyak, célok megjelenése

- intim, bensőséges hangulat

- megjelenik a kertészkedés, mint a művészlét, a nyugalom metaforája

- utolsó versszakban megbomlik az addigi bölcselkedő rezignáltság

- töredékes lezárás, A rab gólya felidézése

Balladák

A műballada műfaja

- ballare = táncolni

- Goethe fedezi fel: "őstojás" az irodalomban: líra + dráma + epika

- tragédia dalban elbeszélve

- gyökerei a népballadák - romantikus műfaj

- jellemző a töredékesség, az elliptikus (kihagyásra épülő) szerkesztés, a sűrítés

Arany balladái

- Arany népi közegben nő fel - sok népballadát ismer

- balladaköltészete Nagykőrösön bontakozik ki - cél: hatni a népre

- elsősorban történelmi forrásokból merít, de ír lélektani balladákat is

- pl. Ágnes asszony, A walesi bárdok, V. László

- Őszikék között zömmel lélektani balladák, népi témák, misztikum megjelenése

- pl. Tengeri-hántás, Vörös Rébék, Tetemre hívás

- csoportosítás téma szerint

- történelmi téma: V. László, A walesi bárdok, Mátyás anyja, Szondi két apródja

- népi téma: Ágnes asszony, Vörös Rébék, Tengeri hántás

- misztikum: Tetemre hívás, Híd-avatás

- szerkezet szerinti csoportosítás

- egyszólamú, lineáris szerkesztésű

- egyszólamú, körkörös szerkezetű

- kétszólamú, egyidejű cselekvések egybefonódása

V. László (1853)

- téma a Hunyadi-mondakörből

- V. László megígéri, hogy nem Hunyadi Lászlót nem vonja felelősségre Cillei Ulrik haláláért

- háromszólamú kompozíció, a három szál egymásba fonódik

- V. László vívódása és halála

- természeti képsor: hangulatteremtés, vihar, majd csend

- a rabok szökése: félelem, bizonytalanság

- lélektani ballada epikus alappal

Ágnes asszony (1853)

- lélektani ballada, a valós alap (geszti falu bolondja) kevésbé jelentős

- Arany a bűnhődés, a megőrülés folyamatát ábrázolja, a bűnre csak következtetni lehet

- körkörös balladaszerkezet

- a vers végén kettéválik a valós és a pszichikai idő

Szondi két apródja (1856)

- kétszólamú ballada, átgondolt szerkezet

- bevezetés természeti képpel - hangulatteremtés, erkölcsi hozzáállást sugall

- egyik szólam: török szolga és az apródok párbeszéde

- másik szólam: az apródok dala Szondi dicsőségéről

- Arany nyelvi eszközökkel is jellemzi a beszélőt

- török jövevényszavak használata

- a török szolga alacsonyabb rendű megnyilvánulásai kiemelik az apródok nagyságát

A walesi bárdok (1857)

- Aranyt eredetileg a hazánkba látogató brit uralkodópárt dicsőítő óda írására kérték fel

- egyszólamú ballada, amely a walesi dalnokok helytállását méltatja az elnyomással szemben

Tetemre hívás (1877)

- népi és misztikus alapra épülő ballada

- a néphit szerint a halott sebe gyilkosának jelenlétében újra vérezni kezd

- egyszólamú szerkesztés, drámai kompozíció

- hosszú feszültségkeltést követően jut el a nyomozás Bárczi Benő gyilkosáig

- tragikus értékvesztés (Benő fölöslegesen halt meg, igazi bűnös nincs)

- három szerkezeti egység

- a halál körülményei, következményei (félmúlt igeidő)

- a gyilkos keresése

- Abigél bűnhődése, a megőrülés - a ballada lélektani része

- bravúros szimultán forma

Híd-avatás (1877)

-a Margit-híd felavatásának alkalmából írta Arany

-modernizálódó társadalom ellentmondásosságát próbálja megragadni

-technikai, gazdasági újítások szembeállítása a tönkretett életekkel

-kétszólamú, kétsíkú ballada: konkrét eset + látomás

-párhuzamos szerkezetű versszakok, egyre gyorsuló cselekmény