1. A regények szereplői azok az emberek, akik a cselekmény folyamatában felbukkannak, akikről a "mese szól". A kőszívű ember fiai szereplőit kétféle szempont szerint csoportosíthatjuk.

Szemügyre vehetjük, hogy mennyire fontosak a regény cselekménye szempontjából. Eszerint elkülönítünk főszereplőket, akiknek a sorsát végigkíséri a regény, és mellékszereplőket, akiknek a sorsa kapcsolódik a főszereplőkéhez, de csak ennyiben fontosak a műben. Az epizódszereplők egy-egy villanásnyi időre bukkannak csak fel, ekkor szerepük lényeges lehet, de sorsukat egyáltalán nem ismerjük meg (pl. Mindenváró Ádám vagy Mihály mester).

2. A másik csoportosítási lehetőség, ha azt vizsgáljuk meg, milyen viszonyban vannak a szereplők a bécsi forradalom és a magyar szabadságharc ügyével. Vannak, akik meggyőződésből a haladás és a függetlenség ügye mellett állnak (pl. Baradlayné, Ödön és Mausmann). Mások éppen ilyen erős meggyőződéssel a szabadságharc ügye ellen vannak (pl. Alfonsine, Rideghváry, Szalmás). Néhány szereplő véleménye és tettei változnak a mű folyamán (pl. Richárd és Tallérossy).

Jellemnek nevezzük egy-egy szereplő belső tulajdonságainak összességét. Azokat a belső erőket, amelyek tetteiket és a másokhoz való viszonyt meghatározzák. A jellem természetesen a cselekményben bontakozik ki, mert a történet folyamán beszél és cselekszik egy szereplő. A jellemet pedig legjobban szavakból és tettekből ismerhetjük meg. Ezt egészíti ki, hogy az író saját szavaival jellemezhet egy szereplőt, vagy egy másik szereplő beszélhet róla (pl. Ödönt Jókai részben maga jellemzi, majd cselekedteti és beszélteti hősét különböző helyzetekben és több szereplő elmondja a véleményét).

Az első szereplő, akinek jellemét megismerjük a regényben, Baradlay Kazimír. A haldokló családfő, kemény, okos, erős akaratú férfi. Szinte minden gondolatsorát így kezdi: "Akarom..." Parancsoláshoz és parancsai teljesítéséhez szokott. Erejét mutatja, hogy felesége szerint holtában is képes befolyásolni a család életét. (Ezt Baradlay is így gondolja.) Az ő arcképével vitatkozik Baradlayné a harc idején, a képnek tesz szemrehányást, amikor Jenő haláláról értesül, s ott érzi úgy, a szellem megbékélt. Ez a hatalmas akarat egy cél érdekében mozog: fenntartani politikai életművét, melyek kulcsszava: magyar nemes. E célnak akarja alárendelni a család jövőjét.

Baradlay olyan ember, akinek számára nem léteznek érzelmek. Síró feleségére ráparancsol, ne sírjon, hanem a végrendeletet írja. Az egyéni boldogság, s szeretet számára ismeretlen fogalom. Erre utal, hogy feleségét a kötelező gyászév letelte előtt házasságra akarja kényszeríteni - de a férjet ő jelöli ki. Ödönt elszakítaná szerelmétől, mert rangja nem megfelelő. Richárdnak megtiltaná a nősülést, így elveszi tőle a családi boldogság lehetőségét.

Tehát kőszívű ember.

Akaratának legnagyobb ellenfele a felesége. Ha Baradlay annak szentelte életét, hogy a magyar nemességet naggyá tegye, kiváltságait megőrizze, Marie asszony annak, hogy ezzel szembeszálljon, és az egész hazát tegye naggyá.A mű démoni figurája Plankenhorst Alfonsine. Alfonsine jellemében a regény lágyabb női szereplőinek is ellentéte. Rajtuk kívül a regényben sok érdekes, különleges vagy egészen hétköznapi figurát ismerhetünk meg. Őket az író - fontosságuktól függően - alaposabban vagy csak egy - két ecsetvonással jellemzi.