Ady: Léda és Csinszka versei
Ady költői forradalmát a szimbolizmus jegyében vitte végbe, jóllehet szimbolista verset keveset írt. A szimbólumalkotás önmagában még nem jelent szimbolizmust. Az Asszony, és a Csók, a Pénz és az Átok jelentése Ady verseiben aligha jelent gondot többértelműségével. Szimbólummá válásuk alapja, hogy fontos a költői én számára.
Ady Endre, mint minden ember, egyedi, utánozhatatlan és megismételhetetlen. Mindez verseire is vonatkozik. Költészetét sokan támadták hazafiatlansággal, árulással, erkölcstelenséggel, érthetetlenséggel.
Az ő életében is, mint minden nagy költőében, jelen voltak az asszonyok és a szerelem. Ady szerelmes verseit Lédához és feleségéhez, Csinszkához írta.
Lédával futó szerelmi kalandjai után találkozott. Léda – Diósy Ödönné Brüll Adél – művelt és gazdag nagyváradi zsidó családból származott, gazdag nagykereskedő felesége. Léda segítségével járt Ady többször is Párizsban. A Léda-versekkel újat hozott Ady a magyar lírába, mert az eddigi szerelmes versekből hiányzott az érzékiség.
Lédához valódi szerelem fűzte, az asszony igazi társ volt számára. Ez a szerelem lázadás, tiltakozás volt a világgal szemben, de megbotránkoztatást is kiváltott az emberekből: házasságtörésnek tartották kapcsolatukat az emberek, mert Léda férjes asszony volt, zsidó származású és idősebb is Adynál.
Ady számára ez a szerelem menekülés is volt a megszokottól, a szürkeségből, a hétköznapiságból, lázadott ezek ellen.
Kapcsolatukat nyíltan vállalták, amelyben nagy szenvedély, felfokozott érzés kapcsolódott össze a mohó életvággyal. Mindketten sokat vártak ettől a kapcsolattól, azonban csalódást hozott nekik, hiszen a kezdeti lázadó érzés diszharmonikussá vált, a szerelmet csataként, harcként élték át kapcsolatuk hanyatlásában.
Verseiben a szerelem érzése nem a boldogságot, a beteljesülést jelenti, hanem az állandó szomjazást a be nem teljesülést. Kapcsolatukban a hiányérzet kísérője lett a haláltudat, ezért volt bonyolult, ellentmondásos a kapcsolatuk, érzelmeik egymás iránt.
Kettejük különállását, kapcsolatuk különlegességét Lédával a bálban c. verse érzékelteti a legjobban. Sejtelmes vízióban fejezi ki a boldogtalanságot, az ifjúság, a szerelem elmúlásának tragikumát.
Kétféle szerelem ellentétére épül a vers. Egyik oldalon állnak a vidám, boldog bálterem, „a rózsakoszorús ifjak, leányok”, a szerelemnek még örülni tudó mátkapárok. Velük szemben ott a „fekete pár”. Belépésükkor elhal a zene, bús csönd, némaság kíséri léptüket. A fény és vígság helyébe lép a feketeség, a szomorúság. A vers azt érzékelteti, hogy nincs igazi öröm, megváltást jelentő szerelem, a boldogság mögött ott lappang a boldogtalanság. Ady és Léda az összetartozás, idegenkedés, a boldogtalanság, a másság jelképei.
Kapcsolatuknak 1912-ben az Elbocsátó szép üzenet kegyetlensége vetett véget. Ebben a versben Ady gőgössége szólal meg. A felsőbbrendűség érzésével tekint vissza közös múltjukra. Véget vet kettejük küzdelmének. A versben Ady egyre gazdagabban jelenik meg, de kegyetlenebb is, Léda pedig fokozatosan megsemmisül, értékeit elveszti, amelyek csak ráaggatott díszek voltak, mindent a költő adott neki saját énjéből. Ilyen kegyetlenséggel vetett véget Ady Lédával való kapcsolatának.
A Lédával való szakítás után nagyon sok nőtől kapott levelet Ady. A levélírók között volt a 16 éves Boncza Berta is. A levelek sűrűsödtek, majd a költő is meglátogatta Bertát. Kételyei támadtak: 37 évesen szabad-e magához kötnie a fiatal lányt.
1915-ben mégis megtartották az esküvőt. A közöttük megkötött házasság a két ember személyisége miatt sem lehetett boldog, de ez a kései szerelem mégis védelmet, menedéket jelentett a kétségbeesett költőnek a megnyugvásról, a Csinszkába kapaszkodó reménykedésről vallanak a Csinszka-versek, amelyek egyben a szépség és az idill őrzői, az összetartozás bizonyítékai.
Ezek közül az egyik legszebb vers az 1916-ban keletkezett Őrizem a szemed c. vers, amely az öregedő költő szerelmi vallomása. A háború közepette a védő, óvó otthon békéje jelenik meg benne, s nem a vad szenvedély. Csinszka személyisége a háttérben marad. Az egymást fogó kéz, és az egymásba néző szemek a nyugalmat, a biztonságot sugallják, de a felszín mégiscsak idillikus, mert titokban ott munkál mindnyájuk közös sorsa, a halál. Az érzelmi-hangulati háttér megváltozik, magába szívja a riadalmat, ezért a későbbiekben egy riadt, görcsös egymásba kapaszkodást vehetünk észre. Az utolsó versszak kérdéseire pedig egyszerű a válasz: a világ és az egyén sorsa kiszámíthatatlan.
Ady szerelmi költészetét mások is ihlették, de a legmeghatározóbbak mégis Léda és Csinszka voltak. A szimbolikus képek, a mással össze nem téveszthető szókészlet, hűen tükrözi Ady lelkivilágát a Léda-szerelem édes gyötrelmeitől, a Csinszkánál talált békéig. Költőink szerelmi élete szinte sorsszerűen kegyetlen „tanulmányok ” sorozata. Adyról is ezt állapíthatjuk meg, de ezek a felkavaró érzelmek szülték a költő-zseni nagyszerű alkotásait. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
